„Majd akkor leszek boldog, ha…” – Mérgező gondolatok, amelyek hátráltatnak minket az életben

Gyakran automatikusan ismételgetünk magunkban olyan negatív mondatokat, amelyek valójában nemcsak hátráltatnak minket az életben és a döntéseink meghozatalában, de mentálisan is komolyan hatnak ránk. A jó hír, hogy képesek vagyunk kezelni ezeket, a kevésbé jó, hogy ezért bizony kőkeményen tennünk kell.

 

„Majd később megcsinálom…”

Nagy úr a lustaság, itt viszont most nem csak erről van szó. Egyrészt sokan motiválatlanok vagyunk és egyszerűbb a szabadidőnkben lehuppanni a televízió elé, mint valami olyan dologgal foglalkozni, ami kicsit előrevihetne minket az életünkben, másrészt pedig bennünk lakozik az a fránya félelem is. Ne hagyjátok magatokat, készítsetek listát a teendőkről, célokról és álmokról, ez segít majd benneteket a mindennapokban!

„Ez katasztrófa…”

Amikor valami nem úgy jön össze, ahogy szerettük volna, hajlamosak vagyunk visszafordíthatatlan katasztrófaként megélni azt. Érzelmi zűrzavarba kerülünk és azt hisszük, még több rossz dolog fog velünk történni a jövőben. Vegyünk egy példát: rosszul sikerült az állásinterjúnk, ettől kiborulunk, azt gondoljuk, nem vagyunk alkalmasak más hasonló munkára sem, és máris azon jár az eszünk, hogy nem lesz elegendő bevételünk, emiatt nem tudjuk majd fizetni a számlákat, még az is lehet, hogy vissza kell költöznünk a szüleinkhez… Ez most egy nagyon sarkalatos példa volt, de jól láthatjátok, hogy egy negatív gondolathullám hová futhat ki. Bízzatok magatokban, nem dől össze a világ, ha valami nem sikerül elsőre!

„Nem vagyok elég jó…”

Ez az egyik legkárosabb mondat önmagunkra nézve. Nemcsak a munkahelyi viselkedésünket, de a magánéletünket és a kapcsolatainkat is befolyásolhatja. Ha folyton ezt mondjátok magatoknak, akkor az agyatok előbb vagy utóbb „elhiszi”, ezzel pedig erősen hátráltathatjátok magatokat az élet minden területén, az önbizalmatok pedig komolyan csorbulhat. Ismételgessétek inkább ezeket a mondatokat: „Képes vagyok rá!”, „Meg tudom csinálni!”, „Jó vagyok!” Mindjárt másképp hangzik.

„Ha magammal törődöm, akkor önző vagyok…”

A légiutas-kísérők a gép felszállása előtti percekben arról tájékoztatnak, hogy mi a teendő vészhelyzet esetén. Többek között azt is elmondják, hogy szükség esetén az oxigénmaszkokat először magunkra tegyük fel, és csak ezután segítsünk másoknak. Ha az élet leképezéseként fogjuk fel mindezt, akkor úgy mondhatnánk, hogy amíg mi nem vagyunk rendben, másnak sem segíthetünk a környezetünkben. Ezzel szemben a legtöbben mégis bűnösnek érezzük magunkat, ha a saját igényeinket helyezzük olykor-olykor első helyre, pedig jogunk van hozzá, mint ahogy ahhoz is, hogy adott esetben nemet mondjunk valamire. Nagyon fontos, hogy szeressétek és tiszteljétek magatokat!

„Mások élete sokkal jobb, mint az enyém…”

Sok időt töltünk a különféle közösségi felületeken, aminek leginkább az az eredménye, hogy mások életét irigyeljük (ami nem is biztos, hogy valódi), a sajátunkat pedig kevésbé értékeljük. Arra viszont már kevesen gondolunk, hogy az emberek általában azt mutatják meg az életükből, amit magukról szeretnének láttatni. Lehet, hogy folyton szép autókat, tökéletes családokat, nagy házakat, sikeres karriereket és irigylésre méltóan agyonfilterezett arcokat láttok az interneten, de gondoljatok csak bele: nem minden arany, ami fénylik!

„Majd akkor leszek boldog, ha…”

A boldogságot a jövővel összekapcsolni nem túl bölcs döntés, mégis sokan megtesszük. Azzal, hogy a távoli eljövendőre fókuszálunk, csak görgetjük magunk előtt az álmainkat és mindig megmagyarázzuk magunknak, hogy miért nem jött még el a megvalósításuk ideje. „Majd lefogyok, ha beköszönt a tavasz!”, „Majd megpályázom azt az állást, ha megszereztem a nyelvvizsgámat!”, majd, majd, majd… Ehelyett sokkal jobban kellene koncentrálnunk a jelenben történő kis dolgokra, és jobban kéne értékelnünk is azokat. Milyen jó is az, amikor sikerül közös nevezőre jutni egy kollégával egy szakmai vita végén, és elindulhat a konstruktív közös munka, vagy az, amikor bár nem megyünk le az edzőterembe, mégis lesétálunk 10 000 lépést egy napon. Élvezzétek ki a kisebb dolgokat is az életben, valamint azt a folyamatot és sok pici lépést, ami végül eljuttat titeket oda, ahová csak szeretnétek!

„Nem kéne így éreznem magam…”

A saját érzelmeink elítélése olyan, mintha a hajunk színe vagy a magasságunk miatt ítélkeznénk. Az érzéseinket nem tudjuk irányítani és nem is kell – ezt nagyon fontos lenne tudatosítani. Egyszerűen csak hagyjatok teret nekik, éljétek meg őket! Az a legrosszabb, ha „szurkáljátok” magatokat amiatt, amit éppen éreztek.

„Mindig csak velem történnek ilyen dolgok…”

Elveszítjük a pénztárcánkat, eltűnik a poggyászunk utazás közben, megbotlunk az utcán, elkésünk egy fontos megbeszélésről a forgalom miatt és még sorolhatnánk napestig a különféle kellemetlen helyzeteket. Szerintetek ezek a dolgok tényleg csak veletek történnek meg? Nem célszerű a fenti és a hozzá hasonló mondatokat ismételgetni, mert így áldozatként tekintünk majd magunkra, ami szimplán elrontja a mindennapjainkat. Ezeket a gondolatokat cseréljétek le pozitívakra! Mindenki kerülhet peches helyzetbe, ettől még nem dől össze világ, majd legközelebb másképp alakul.

„Bárcsak úgy néznék ki, mint ő…”

Valószínűleg szinte mindenkinek eszébe jutott már legalább egyszer, hogy milyen jó lenne hasonlítani egy-egy hírességre vagy egy vékony modellre a magazinok oldalairól. Ennek a vágynak azonban semmi egészséges és az önértékelésünk szempontjából pozitív hatása nincsen. Ha szeretnétek elérni valamit, akkor inkább reformáljátok meg az életmódotokat: mozogjatok és táplálkozzatok egészségesebben! Vagy álljatok a tükör elé  és figyeljétek magatokat hosszú időn keresztül. Keressétek meg azokat a pontokat, amelyekkel elégedettek vagytok, amelyeket szépnek találtok és szerettek a külsőtökben, sőt a belsőtökben is! Az állandó összehasonlítgatás helyett fogadjátok el magatokat, ugyanis ez az, amivel a legtöbbet tehettek a testi-lelki jólétetekért.

„Másképp kellett volna csinálni…”

Ti milyen gyakran gondoljátok ezt? És azt, hogy ezeket a szavakat legszívesebben száműznétek a szótáratokból? A „kellett volna” és „lehetett volna” gondolatok hatalmas sebet ejthetnek az önbizalmunkon, ugyanakkor azt erősíthetik bennünk, hogy valamit rosszul csináltunk, elbaltáztunk. Hagyjátok ezeket a mérgező gondolatokat, inkább fogadjátok el, hogy ez most így sikerült, legközelebb talán másképp fog. A múlton már nem változtathattok, ahelyett pedig, hogy önmagatokat marcangoljátok, haladjatok tovább és koncentráljatok a jövőre!

Olyan ostoba vagyok…” 

Belegondoltatok már, hogy egy ilyen kijelentéssel milyen mértékben bántjátok és becsülitek le magatokat? Az önsorsrontó mondatok egy cseppet sincsenek jó hatással ránk. Ha ki akartok lépni az ördögi körből, készítsetek például egy listát azokról a dolgokról, amiket szerettek magatokban és azokról, amelyeket szerintetek jól csináltok az életben. Ha egy fentihez hasonló romboló gondolat jelentkezne, akkor cseréljétek le valamelyik pozitív gondolatra a listátokból!

„Majd megpróbálom…”

Minden gondolat és szó hatással van ránk, a tevékenységeinkre, az energiáinkra, de még a hozzáállásunkra is egyes kihívásokkal szemben. A „megpróbálom” szó sokkal inkább jelent védőhálót, mint egy határozott kijelentést, ezért sokkal jobban jártok, ha inkább a „Meg fogom csinálni!” vagy a „Mindent megteszek, hogy sikerüljön!” mondatokat alkalmazzátok.

„Ha nem lesz tökéletes, nem is érdemes megcsinálni…”

Ha csak olyan dolgokat csináltok az életetekben, amikről azt gondoljátok, tökéletesen megy nektek, akkor nem biztos, hogy oda juttok, ahova valóban vágytok. A komfortzóna és az előre kiszámíthatóság nagy biztonságot ad, de egyáltalán nem mozdít előre az életben. Igenis szükség van tanulásra és arra, hogy néha ne sikerüljenek jól a dolgok, hogy hibázzunk és tökéletlenek legyünk. Csak így juthatunk egyről a kettőre és – ami talán ennél is fontosabb – tanulhatunk magunkról a végtelenségig.

„Nem tudom hogyan…”

Elsőre sok feladat lehetetlennek tűnik, de ha higgadtan megvizsgáljuk a dolgot és felépítjük magunkban a teendőket lépésről lépésre, akkor könnyen rájöhetünk, hogy már nem is annyira borzasztó az adott kihívás, mint elsőre hittük. Itt ismét a félelmek dolgoznak bennünk, amelyeket apró lépésekkel kiválóan le lehet bontogatni. Legyen szó munkahely változtatásról, egy iskola elvégzéséről vagy éppen saját vállalkozás beindításáról, sok-sok eddig ismeretlen lépés vár ránk. Tájékozottsággal, megfelelő tervezéssel és szintről szintre haladással azonban elérhetitek a kitűzött célt. Próbáljatok meg mindig a következő lépcsőfokra gondolni és biztassátok magatokat! Sokkal eredményesebbek lehettek, ha nem rögtön a legvégső célra fókuszáltok, hanem a köztes állomásokra.

 

Még több pszichológiai témájú cikket olvashattok a Nők Lapja Psziché magazin legújabb számában!

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: GettyImages

(huffpost.com)