Minden, amit a csókról tudni érdemes

A csók aktusa, szellemisége vagy éppen tiltása egy-egy civilizáció esszenciájának is tekinthető, mely sokat elárul az adott kultúra és kor szexualitásáról, de szokásairól, hiedelmeiről is. Miért csókolózunk, vagy éppen miért nem? Milyen hagyományai, mítoszai léteznek a világban?

noklapjapsziche_csok

A csók nem pusztán érzéki örömforrás: végigkíséri az életünket a bölcsőtől a sírig. Puszit adunk, kezet csókolunk, szenvedélyes csókcsatákba bonyolódunk, csókkal pecsételjük meg a házasságunkat és búcsúzunk eltávozó szeretteinktől. Segítségével vonzalmat, tiszteletet, gyengédséget fejezhetünk ki. A csók olyannyira része modern európai kultúránknak, hogy már külön tudományág, a filematológia foglalkozik vele.

A barátitól a szenvedélyesig

Minden az orrok egymáshoz dörgölésével, azaz az „eszkimópuszival” kezdődött: az indiai védikus irodalomban már i. e. 1500 környékén találunk leírásokat erről a szokásról. Nem véletlen, hogy az orrok találkozása tekinthető a csókolózás elődjének, hiszen ahogy az állatvilágban, úgy az emberek párválasztásában is nagymértékben meghatározó a másik egyedi illata. A világ számos táján: a sarkvidéki népeknél, valamint Kínában, Japánban, Malajziában, a csendes-óceáni szigetvilágban, Amerika legtöbb indián törzsénél, Madagaszkár bennszülötteinél a mai napig az egymás szaglászására szolgáló „orrcsók” a divat. Az i. e. 8-9. századból már az ajkak összeérintéséről is találunk szövegrészletet, a Káma-szútrában pedig már egy komplett fejezet szól a csókolózásról, melynek szélesebb körben való elterjedéséhez valószínűleg hozzájárult, hogy az Indiát elfoglaló Nagy Sándor hadseregének tagjai vezérük halála után szétszéledtek a világban, így rajtuk keresztül számos kultúra megismerhette a szokást. A történelmi emlékek szerint a csókolózás európai elterjedését a rómaiaknak köszönhetjük. A birodalom lakói háromféle csóktípust is megkülönböztettek: az arcra adott osculum a baráti közeledést jelezte, a basium esetében már az ajkak is összeértek, a savium pedig a szenvedélyes, szexuális töltetű csókot jelentette. Az esküvői csók szokása is akkoriban alakult ki, a hagyomány szerint a párok a házassági szándék bejelentésekor csókot váltottak egymással.

Ahol még mindig tabunak számít

Bár a csók számos kultúrában jelen van, mindenhol nem alakult ki, vagy csak későn. Több civilizációtól elzárt törzsben még ma is ismeretlen az érintkezés ezen formája. A bolíviai sirionó indiánok vagy a csendes-óceáni Mangaia-sziget lakói is csak az európaiak megjelenésével ismerték meg a csókot. A csók mint a szexuális aktus jelképe számos kultúrában tabunak számít a mai napig. 1897-ben Paul d’Enjoy antropológus a kutatásai nyomán feljegyezte, hogy a csók több ázsiai kultúrában is a kannibalizmus egyik formájának számít, és az undor érzése kötődik hozzá. Kínában és Japánban manapság is tabu a nyilvánosság előtti csókolózás. Ami pedig az iszlám törvényeket illeti: itt még a házastársaknak is tilos a nyilvános csók – a maximálisan megengedett testi kontaktus az egymásba karolás –, és még napjainkban is 99 ostorcsapással büntethetők egyetlen csókért azok, akik nem házastársai egymásnak.

Úgy szeretlek, majd megeszlek

Míg korábban a nyugati kultúrában a csók rendkívül komoly szándékot – házassági szándékot – hordozott magában, addig korunkban egy elcsattant csók már nem jelent semmit, az intimitásban osztozni valakivel már nem feltétlenül jár érzelmekkel. A jelenség paradoxona, hogy miközben sokszor csókolózunk idegenekkel is, mégis, a csókot az intimitás magas fokának tekintjük, és a filmeknek, reklámoknak köszönhetően fantáziánkban is kiemelt szerepet kap.

Cseh Györgyi kultúrantropológus szerint az érintés és a testi kontaktus nem egy elvont, túlmisztifikált intimitás részét képezi, hanem a mindennapok szerves része.

„Manapság nagyobb hangsúlyt fektetünk az előkészületekre, mint magára a cselekvésre, így sokszor épp a lényeg veszik el – mondja a szakértő. – A reklámok ugyanis természetellenes rituálék tömkelegére bírnak rá bennünket: csókolózás előtt fogat mosunk, öblögetünk, rágóval, cukorkával próbáljuk elnyomni a szánk természetes ízét, és szabadkozunk, ha esetleg úgy érezzük, nem friss a leheletünk. Piercinget lövetünk a nyelvünkbe, kitetováltatjuk, vastagon rúzsozzuk vagy szájfényezzük ajkainkat. Az elidegenedés ezekben a látszólag apró szokásokban is megnyilvánul, lassan azt sem tudjuk, milyen egy egészséges ember természetes illata.”

Az antropológusok még nem jutottak végső döntésre arról, hogy a csók tanult viselkedés vagy pedig ösztönös: valószínűleg mindkét hatás érvényesül. Ahhoz, hogy a kulturális gyökerek mellett az evolúciós okokat is megértsük, egészen a csócsáló etetésig kell visszanyúlnunk. A szájnak ugyanis rendkívül fontos szerepe van az egyedfejlődés során. A csecsemő a szája által ismeri meg a világot, az első hónapokban szinte minden fontos tapasztalata ehhez köthető: gondoljunk csak a szopásra, a sírásra, a saját ujjai, majd egyéb dolgok szájba vételére. Az étel szájon át való ajándékozási rítusa mind az anya-gyerek kapcsolatban, mind az udvarlási szertartásokban megfigyelhető számos állatnál, illetve a vadászógyűjtögető társadalmakban is.

A csókkal tulajdonképpen egymás megkóstolása történik, ahogy az sem véletlen, hogy egy kapcsolat kezdeti szakaszában a randevú gyakorlatilag nem más, mint egy közös étkezési, rituális szertartás.

Csókunkban a jövőnk?

Az erotikus nyelves csókot (maraichinage), melyet franciacsóknak is neveznek, állítólag egy aprócska város, Pays de Mont lakói találták ki, a túlnépesedés ellen védekezve. Az olykor órákig tartó csókcsatákkal a gyermeknemzéssel járó nemi örömöket kívánták pótolni. Mivel a franciacsók nemcsak az ajkakat, hanem a nyelvet és a szájat is stimulálja, nagyon erotikus és intim formája a csókolózásnak. Igazi tűzijátéka az érzékeknek, amiben az ízek, az illatok, a textúrák és az érzelmek találkoznak. A csók egy sor biokémiai folyamatot indít el a testünkben, a szexuális izgalom mellett megéljük a közelség, az intimitás, sőt akár az eufória érzését is. Általa nemcsak az ajkaink találkoznak, de az egész test részt vesz a folyamatban, így egy intim csók szexuális aktusnak is tekinthető. A csók a nők számára különösen fontos, nemcsak lelkileg, de biológiailag is: a felső ajkak kényeztetése fokozott izgalmat vált ki a hüvelyben, ami lehetővé teszi a fájdalommentes behatolást.

A csókolózás komplex és összetett fizikai folyamat, ilyenkor bonyolult feromonok cserélődnek ki, továbbá jelentős izomkoordinációval jár. Egy csók összesen 34 arcizmot és 112 tartóizmot vesz igénybe. Amellett, hogy az előjáték fontos része, komoly stresszcsökkentő hatással is bír.

Intimitását és fontosságát jelzi, hogy sok prostituált nem csókolózik, vagy extra szolgáltatásnak számítja fel a nyelves csókot. Ki ne emlékezne a Micsoda nő! című filmre, amelyben a Julia Roberts alakította örömlány kikötötte, hogy nem csókolózik, mert azt túl intim dolognak tartja.

És végül egy meglepő feltételezés: a kutatók szerint az első csókban kódolva van a pár jövője, így az első csókcsata gyakorlatilag egy érzelmi-biológiai teszt a friss párok számára. A szakértők mindezt azzal magyarázzák, hogy szagok segítségével mérjük fel partnerünket, sőt nyálunk egyes összetevői is szerepet játszanak abban, hogy el tudjuk dönteni: összepasszolunk, avagy sem. A csók minőségén keresztül képesek vagyunk megítélni potenciális társunk, szexpartnerünk vonzerejét, személyiségét, sőt akár azt is, mennyire bízhatunk benne. Elképzelhető az is, hogy a csók lényege nem más, mint hogy érzékelni tudjuk partnerünk természetes illatát, hiszen ha valakivel nem szívesen csókolózunk, azzal a szexuális élet sem lesz az igazi.

A cikk eredetileg a Psziché novemberi lapszámában jelent meg.

Szöveg: Sudár Györgyi

Illusztráció: Europress/Getty Images, Archív