Kettőből vagyok második

Mindnyájan szeretünk a társunk prioritási listájának élén állni, és nehezen viseljük, ha leszorulunk a második, ne adj’ isten a harmadik helyre. Ugyanakkor sok férfinak van olyan elfoglaltsága, ami annyira fontos neki, hogy a családját és a párját is megelőzi. A nő ezt sérelmezi, és kész a konfliktus.

lelek

Amikor két ember összeházasodik, sok tervük, elképzelésük, illúziójuk van az együttéléssel kapcsolatban. Sok házasságot látnak felbomlani, de rendületlenül hisznek abban, hogy ők majd jobban csinálják, velük ez nem történik meg. „Mi valóban szeretni fogjuk egymást, mi tiszteljük majd egymást, a problémákat majd együtt megoldjuk!” Aztán valahogy elkezdnek elcsúszni a dolgok: szeretik egymást, de még sincs minden rendben. „Azt gondoltuk az elején, hogy mi leszünk egymásnak a legfontosabbak!”

Sokan csak többévnyi együttélés után élik meg problémának, hogy a férfi a munkája vagy a hobbija miatt sok időt tölt külföldön, vagy folyton utazik, esetleg minden hétvégén hegyet mászik. Addig elfogadható volt számukra, sőt még vonzó is, hogy valaki ilyen céltudatos, kitartó. Ám egy idő után a nő magányosnak érzi magát a másik nélkül, ha pedig jönnek a gyerekek, akkor úgy érzi, magára hagyták, az összes teher rá hárul. Ami részben igaz is. De mit lehet ilyenkor tenni?

ÉNIDŐ ÉS MINŐSÉGI IDŐ

Érdemes végiggondolni, mindig így volt-e ez. Mindig is fontos volt a férfinak a munkája vagy a hobbija? Ha ez új jelenség, akkor sokszor egyfajta menekülésről van szó a családi felelősség, a gondok, a feszültségek elől. Családterápiás tapasztalatok azt mutatják, hogy ha túl nagy a családi feszültség, akkor ez általában távolodást eredményez a férfiban. Ennek a megoldása a feszültség csökkentésében, a problémák megoldásában áll. Amint csökken a feszültség, a férfi újra visszatalálhat a párjához. Ha viszont már a kapcsolat kezdetétől fogva fennállt ez a helyzet, akkor a nő vagy nem mérte fel jól a saját elvárásait, vagy élt benne egy téves illúzió arról, hogy a férfi majd megváltozik, esetleg azt remélte, hogy ő majd megváltoztatja. Abban reménykedni, hogy valaki megváltozik, mindig csapdahelyzet, így ez a taktika most sem válik be.

Ilyenkor (hacsak a nő nem akar borítani) nincs más lehetőség, mint alkalmazkodni a helyzethez. A külön töltött időt tartalmakkal megtölteni, a nőnek is új hobbit, elfoglaltságot, társaságot keresni, a családi terhekhez segítséget bevonni, az együtt töltött időt pedig intenzíven megélni.

Gary Chapman az öt szeretetnyelvről szóló koncepciójában és az ezen a címen megjelent könyvében részletesen leírja, mit is jelent a minőségi közös idő. Ilyenkor az együttlét során a másiknak osztatlan figyelmet kell szentelni, például szemkontaktussal is kifejezve, hogy csak a társam a fontos most, csak rá figyelek. Tévénézés, újságolvasás közben nem lehet kapcsolatot építeni, és ez nem is minőségi idő! Ez inkább az „énidő”, amire egyébként szintén mindenkinek szüksége van.

A cikk befejését a Nők Lapja 43. heti lapszámában lelitek.

Illusztráció: Europress