Abszurd humortalanság

Nem jósolok nagy jövőt az angol humornak. Úgy tűnik, még azok is feláldozzák a politikai korrektség oltárán, akiknek az lenne a dolguk, hogy új tehetségeket bányásszanak elő, és lehetőségeket teremtsenek nekik.

A BBC komédiarészlegének vezetője ugyanis nemrég arról beszélt, hogy a jövőben a képernyőn látható komikusoknak minden etnikumot, szexuális orientációt és nemi identitást képviselniük kell. Rögtön mondott is egy példát, azonnal beverve az első szöget a műfaj koporsójába. Kijelentette, hogy bizony a Monty Python ma már nem kapna önálló műsort a cégtől, mert micsoda dolog, hogy hat, Oxfordban és Cambridge-ben végzett fehér fickó áll össze, és alkot egy csapatot? Ilyesmiről a jövőben szó sem lehet, a modern világ ma sokszínűbb.

Ha sokszínű is, azért én kicsit kevesebb lilát szeretnék…

A Monty Pythont valóban hat fehér férfi alkotta, igaz, az egyikük meleg volt, és alkoholista, de úgy tűnik, ez sem színezi eléggé a mai palettát. Szegények, amikor elkezdték a világ talán legsikeresebb szórakoztató műsorát, még nem tudták, hogy eljön az idő, amikor fehér férfinak lenni főbenjáró bűnnek számít. Ez olyan abszurd gondolat lehetett, hogy még jelenetet sem írtak róla.

Nem tudom, más hogy van vele, de én a humoristáktól egyet várok: nevettessenek meg. Mondhatnám, megelégszem ennyivel. Ha ezt megteszik – és a Monty Python ebben példásan teljesített –, kit érdekel, hogy felvonultatják-e az összes színt, vallást, nemet, és az ezek közti átmenet minden variációját? Ha jók, nem mindegy, hogy milyenek? Ha jók…

Szomorú az is, hogy a BBC szórakoztatásért felelős vezetője nem tudja, milyen az alkotói csapatmunka. Nem tudja, hogy a tagoknak egy nyelven kell beszélniük, szinte folytatni a másik mondatait, annak ötleteit felkapni, továbbvinni, együtt szárnyalni. Nem mellesleg ki kell bírniuk egymást, ezen egyébként kis híján elvéreztek a Pythonok is… John Cleese és a többiek különkülön is fantasztikusan jók, de együtt lettek zseniálisak. Amit az egyik csak úgy odavetett, és már ment volna tovább, a másik megragadta, és kimunkálta. Így születtek ikonikus jeleneteik a favágókról, a halott papagájról vagy Michelangelóról, aki az első változatban kengurut festett Az utolsó vacsorára. Ennek az érzékeny és produktív összmunkának köszönhetjük Briant és Artúr király fura lovagjait, és rengeteget köszönhet neki a BBC is. Márpedig ez olyasmi, ami nem megy, nem mehet parancsszóra. Ha betesznek egy szobába egy kínait, egy arabot és egy fehéret, abból legfeljebb vicc születik, nem olyan nemzetközi szállóige, mint a „Boldogok a sajtkészítők…”

A Monty Python öt élő tagja természetesen rendesen kiosztotta a komédiarészleg vezetőjét. Biztosan nekik is eszükbe jutott, hogy annak idején nem azért találták ki a Hülye Járások Minisztériumát, hogy egyszer azt a BBC követendő példának tekintse, és megvalósítsa.

Hulej Emese

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/45. lapszámában jelent meg.