Öröm és üröm

Október hatodika óta bármit látok, hallok, olvasok, annak igazságtartalmát azonnal megkérdőjelezem. Akkor hallottam ugyanis az év tudományos botrányáról, nevezetesen, hogy három fiatal kutató csaknem egy éven át kamutanulmányokat írt, és juttatott el különféle tudományos folyóiratokhoz, hogy teszteljék: mi az a jól megírt, „forrásmegjelöléssel” ellátott, remekül becsomagolt hülyeség, amit még bevesznek a menő folyóiratok. A tudományos beugratásról a Wall Street Journal rántotta le a leplet, mert újságírójuknak föltűnt, hogy egy lektorált tudományos lapban olyan írás jelent meg, amely a tudományos sztenderdeknek nem felel meg.

A megállapítás döbbenetes, a folyóiratok vezető szerkesztői, kurátorai, lektorai szinte mindent bevesznek, ami a saját nézeteiket igazolja vissza. Ilyen például az, hogy a portlandi parkokban minden órában megerőszakolnak egy szukakutyát, ezért életbevágó a „patriarchális rend” leleplezése az ő esetükben is, és a kutyaerőszak tanulmányozása azért fontos, mert sokat segíthet annak megértésében, miért követnek el nemi erőszakot az emberek. A másik kedvenc kamutanulmány – ez is megjelent – az volt, mely szerint a klímaváltozásért a férfi nemi szerv a felelős.

Hallgattam, olvastam a kamu értekezésekről szóló hírt, és azt éreztem, eddig olyan voltam, mint a hatvanas évek meséjében a „mindent elhisz nagymama”. Résen leszek, gondoltam, de ez sem egyszerű, mert az ember hamar eljut oda, hogy nem hisz a kedvenc lapjának, rádiójának, tévéjének, a szomszédnak, a rokonnak, a gyereknek, sőt, az élete párjának sem. És ez kész őrület.

A hinni, nem hinni, illetve kinek, mit elhinni kérdés már több mint egy hete foglalkoztatott, amikor megtudtam, hamarosan Magyarországon is itt az új kamu, a gyíkemberekről és az összeesküvésekről szóló előadások formájában, egy megmondógurutól, aki tízezreket vonz és manipulál. Ezt elég riasztónak találom, és abban sem vagyok már biztos, hogy megnyugvást adott az a Science Alert című lapban megjelent hír, mely szerint agykutatóknak sikerült összekötni három ember agyát, úgy, hogy képesek voltak kommunikáció nélkül megosztani egymással a gondolataikat és egy tetrisszerű játékot játszani.

Óriási teljesítményekre képes az ember, és ez öröm! A felfedezéseknek hasznuk is lehetne, ha jól élnénk velük, de félek, hogy ezekkel visszaélni is lehet. Ez számomra az örömben az üröm. A keserű. Hogy visszaélhetnek velük. Keményen és könyörtelenül. Fegyverként bevetve önmagunk, a világ ellen.

Árvai Magdolna

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/42. lapszámában jelent meg.