Húzd fel a nyúlcipőt!

Most olvasom, hogy a kilencvenkét éves II. Erzsébet királynő nem akarja megműttetni a térdét, mert az hosszú lábadozással járna, és neki arra nincs ideje. Én is ilyen fi tt kilencvenkét éves szeretnék lenni! Erre azonban a jelek szerint semmi esélyem nincs, ugyanis néhány hete a Dolomitok sziklatűi felé egy kaptatón úgy hagyott faképnél egy nyolcvanas örökifjakból álló osztrák természetjáró csapat, mint a pinty. Akkor ment el a kedvem az egésztől: másszon hegyet, akinek két anyja van! Remélem, ez az írás nem jut Szőnyi Ferenc ultrafutónk és triatlonistánk kezébe, aki két hete nemhogy megmászott egy ötezer méter magas hegyet a Himalájában, de egyenesen felrohant rá. Igaz, ott már úgy érezte, kínzást jelent számára minden lépés. Mégis teljesítette a 480 kilométeres távot a világ legkíméletlenebb futóversenyén, négy induló közül egyedül. Ehhez 108 órára, 52 percre és 29 másodpercre volt szüksége, ami ettől kezdve világrekord… Hát mekkora tüdeje van egy ilyen embernek? Eddig azt hittem, csak legenda annak az indián törzsnek a sztorija, akik Mexikó északnyugati hegyei között állítólag napi ötven-nyolcvan kilométert is futnak a szarvasok és nyulak nyomában. Megvárják, míg az állat összeesik a kimerültségtől, és akkor ejtik el. A gyors lábú tarahumarák gyakorlatilag legyőzhetetlenek. 1993-ban rajthoz álltak egy száz mérföldes versenyen Coloradóban, és elnyerték sorban az első öt helyet. De nem ám zselés, levegős, ruganyos sportcipőben! Gumiabroncsból kivágott talpú sarujukra kendermadzagot kötöznek, és csak a talpuk elülső részét letéve, arról elrugaszkodva rohannak a zsákmány után.

Vajon a kivételes teljesítménynek a sportos életmód vagy pusztán a genetika az oka? Apukám szerint, aki nyolcvanéves, és még mindig lehagy mellúszásban, az életmód dönti el elsősorban, milyen hosszan élünk. Ugyanezt látszik bizonyítani ünnepelt futónk esete is. Azt állítja, negyvenhárom éves kora előtt az égvilágon semmit nem sportolt, és romló egészségi állapota, valamint túlsúlya indokolta az életmódváltást. Most, tíz évvel később azonban elmondhatja magáról, hogy a csúcson van. Hasonlóan a jelenlegi legjobb futónak számító tarahumarához, aki ötvenöt éves, és minden versenyt megnyer. Ugyanis ebben a korban bír olyan mentális képességekkel, lelki erővel, kitartással és tudatossággal egy ember, hogy hosszú távon már a szarvas sem előzheti meg. Az emberi test tehát mindenre képes! Ahogy Szőnyi fogalmazott: „Ez olyasvalami, amit csak én tudok, és senki sem tudja megvenni. Ennyivel gazdagabb vagyok azoknál, mint akiknek pénzük van.” De mi is bármikor felhúzhatjuk a nyúlcipőt. Soha nem késő! Sőt.

Koronczay Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/28. lapszámában jelent meg.