Szex alanyi jogon?

A torontói Alek Minassian egy furgonnal felhajtott a járdára, és tíz embert halálra gázolt. Egy órával korábban a Facebookon „incel-felkelésről” írt, és Elliot Rodgert éltette. Az incel rövidítés (’involuntarily celibate’) azokra a dühös emberekre utal, akik nem önszántukból élnek cölibátusban, a frusztrált Rodger pedig azért lőtt le hat diákot, majd azért végzett magával 2014-ben, mert kikosarazták a nők. Huszonkét évesen még szűz volt.

A tragédia után a közgazdász Robin Hanson a blogjában rámutatott arra, hogy akárcsak a pénzen, a szexualitáson sem egyformán osztoznak az emberek, ezért ahogy egy idő után a szegények is fellázadnak, a szex nélkül élők erőszakossága sem meglepő. Eljátszott a szex újraelosztásának gondolatával: ha senkinek sem kellene a szexet nélkülöznie, ritkulnának a kielégületlenségre, kitaszítottságra visszavezethető mészárlások. Hogy ezt mégis miként képzelte el a gyakorlatban, azt nem fejtette ki, de miután javaslatát ízekre szedték a fórumokon, megjegyezte, hogy „a nemi erőszak és a rabszolgaság messze nem az egyetlen lehetséges eszköz”.

Az első gondolatom az volt, hogy a szex újraelosztásának ötlete teljesen szembemegy az evolúcióval, aminek éppen az lenne a lényege, hogy az életképesebb – vonzóbb, egészségesebb, erősebb, intelligensebb – emberek génjei öröklődjenek tovább. (Ha így nézzük, a természet volt annyira bölcs, hogy nem akart újabb Elliot Rodgereket…) Erről a biológiai versenyről szól szinte minden: a szépségipar, a párválasztás, az udvarlás, a flört, a kamaszok harsánysága. De utána rögtön beláttam azt is, hogy az emberiség már régen letért az evolúció útjáról, vagy legalábbis abba már beletartozik a lélegeztetőgép és a fogamzásgátlás is.

Miközben a téma felvetése fontos kérdésekre is rávilágít – ilyen például az értelmi és a mozgássérültek kiszolgáltatottsága vagy az internetes társkeresők hatása a párválasztási szokásokra –, Hanson javaslata ezer sebből vérzik. Ki fog lefeküdni azokkal, akiket senki nem talál elég szerethetőnek? A (női és férfi) prostituáltak? De akkor ez nem „újraelosztás”, hanem a prostitúció legalizálása. És majd az állam fizeti őket? Meddig? Hányszor? Valaki megoldásként bedobta a szexrobotokat. Annak sincs sok köze az újraelosztáshoz.

És hogyan működne a rendszer? A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy fél éve nincs nemi élete? Mint a munkaügyi központban, ellenőrzik majd, hogy rendszeresen próbálkozik-e? Mi történik akkor, ha valaki lefeküdne vele, de neki nem tetszik? És mi a helyzet azzal, aki házas, de a férje/felesége már nem kívánja, ezért évek óta szex nélkül él?

Szóval a szex elosztása nem tűnik életszerűnek, Alek Minassiannak és társainak egy darabig még tenniük kell azért, hogy olyan emberekké váljanak, akiknek a közeledését szívesen fogadják a nők. Remélem, mire megint fegyverhez nyúlnának, valaki újraosztja az élet tiszteletét!

Pór Attila