Fuss az életedért!

Vagy biciklizz! Esetleg ússz, aerobikozz, sétálj, jógázz, tornázz, táncolj érte! Az ENSZ egészségügyi szervezete 2002-ben döntött arról, hogy május 10-e legyen a Mozogj az egészségedért! nap (Move for Health Day). Ez kitűnő alkalom arra, hogy átgondoljuk a testmozgáshoz fűződő viszonyunkat.

Miközben cikkek, bejegyzések százai születnek arról, hogyan lendüljünk nyárra bikiniformába, miként adhatunk le három nap alatt tíz kilót, és hogyan lesz lapos a hasunk, elfeledkezünk arról, hogy a testmozgás egészségessé és boldoggá tesz. Sajnos a sport hanyagolására nagyon könnyű magyarázatot találni: azt a kevés szabadidőm a családdal töltöm; nincs rá pénzem; fáj a hátam/térdem; mozgok én eleget napközben; nincs nekem időm ilyen úri huncutságra. Kifogásgyártásban én is jó lennék, de előttem olyan minta van, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni, és mikor már nyitnám a számat, elszégyellem magam. A szüleim idén lesznek hetven évesek, és többet mozognak, mint a korosztályom tagjainak többsége. Az apám kvázi Superman; teniszezik, síel, túrázik, úszik és a haverjaival 80-100 kilométeres biciklitúrákat tesz hegyen-völgyön át. Miután elszakadt az Achilles-ina, és a pulzusmérő is túl magas értéket mért, abbahagyta a futást, azóta reggelenként tempós gyaloglásokra indul. Anyukám a teniszezés kivételével ugyanazt csinálja, mint az apám, csak kisebb távokon. Ő például nagyon könnyen találhatna magának felmentést, hiszen pár éve kétszer is operálták a térdét, és a derekával is küzd, de nem hagyja magát. Amikor síelni mennek, hajnalban felpattan a szobabiciklire, és teker rajta félórát, hogy bejárassa a lábát.

Régóta mondják az orvosok, hogy a mozgás gyógyszer, de valahogy nem elég hangosak. Nemrég neves ausztrál kutatók összefogtak és együtt kampányolnak azért, hogy a testmozgás a betegségek kezelésének része legyen. Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a sport a legjobb gyógyszer, amit a műtétek, a sugár- és kemoterápia mellett a rákbetegek a saját egészségékükért, jóllétükért tehetnek. Prue Cormie professzor úgy látja, ha a rendszeres testmozgás jótékony hatásait egy kapszulába össze tudnák sűríteni, azt minden betegnek felírnák, támogatást adnának rá a kormányok, és az egész világ úgy ünnepelné, mint a rákkutatás legnagyobb áttörését.

Azt mondom, hallgassunk rájuk, a józan eszünkre, vagy bárkire, aki rendszeresen mozog. Nekem „kéznél van” a jó példa, de a szüleimhez hasonló arcokat látni az uszodákban, a futóversenyeken, kiránduláskor. Azokat kell nézni, akik úgy mozognak, mint a nyeretlen húszévesek, de az arcukon már van pár ránc. Igaz ezeknek a többsége a mosolygásból, a szabad levegőn begyűjtött cserzettségből fakad. De mondhatnám példaként a többgyerekes, dolgozó anyákat is, akik ultramaratonokat futnak, vagy bárkit, aki a Suhanj! Alapítványnál önkéntesként sérült emberekkel, gyerekekkel fut, mozog. Megismerni őket, mert egyszerűen jó rájuk nézni.

Jónap Rita