A magyar nő egy napja

Ha egy üzlet beindul! Szamosi Zsófia, a Mindenki című, Deák Kristóf rendezte rövidfilm főszereplője 2017-ben vehette át stábjával az Oscar-díjat, és most reménykedhetünk, hogy Cannes-ban is tapsolnak majd neki. Szilágyi Zsófia első filmes rendező Egy nap című játékfilmjét ugyanis, amelyben a hősnőt formálja meg, beválogatták a Kritikusok hete versenyébe. (Itt minden évben hét elsőfilmes rendező kap lehetőséget a bemutatkozásra, olyan kiválóságokat fedeztek már fel, mint például François Ozon.) Szamosi egy Anna nevű némettanárt alakít a filmben, akinek három gyermeke van, és folyamatosan anyagi gondokkal küzd, ráadásul még a férje is csalja, bár erről próbál nem tudomást venni. A filmben egy hétköznapját követhetjük végig, amelyben bőven túlteljesíti a Google lépésszámlálója által ajánlott hatezer lépést, lévén, hogy egész nap rohangál az óvodák és az iskolák közt a gyerekeivel, bevásárol, főz, mos, takarít, és emellett még igyekszik megállni a helyét a munkahelyén is.

Biztos vagyok abban, hogy a moziban sokan lesznek, akik tükörbe néznek majd, márpedig egy ilyen szembesülés mindig elgondolkodtat: vajon jól értelmezzük-e mi, nők az emancipációt? A női egyenjogúságnak valóban azt kell-e tartalmaznia, hogy az élet minden területén, a munkában, a háztartásban és a gyereknevelésben egyaránt maximális teljesítményt kell nyújtanunk? Hogyan lehetne úgy átértékelni – természetesen egyénileg és társadalmilag egyaránt – ezt a vívmányt, az egyenjogúságot, hogy az ne a nők megszakadásához vezessen, hanem inkább a két nem jobb együttműködéséhez?

Az igény nem csupán Magyarországon merül fel. Egy 2010-es, Európa 17 országában végzett kutatásból az derül ki, hogy az olasz, a spanyol és a lengyel asszonyok még túlterheltebbek. A legjobb a helyzet Szlovéniában, Svédországban és Észtországban, ahol a foglalkoztatott férfiak jóval több házimunkát végeznek, mint az európai átlag (bár ez az arány még mindig csak 2,5 az 1-hez a nők hátrányára), és érdekes módon a volt Kelet-Németországban. Míg ugyanis a nyugatnémet családokban megveszik a bébiszittert és a házvezetőnőt, addig a keletnémet nők jellemzően a férjüket, élettársukat vonják be a háztartási és gyereknevelési teendőkbe. Ők lehetnének tehát a követendő példák számunkra, már csak a történelmi hagyományok hasonlósága miatt is. Addig azonban, amíg megvalósul az egyenlő teherviselés a magyar családokban, hadd biztassak mindenkit az Eurostat legújabb időmérleg-statisztikájának reménykeltő adataival. Ezekből az derül ki, hogy a magyar férfiak gyermekgondozásra fordított ideje számottevően nőtt az utóbbi időben, már 71 percet töltenek naponta átlagosan a hat éven aluli gyerekeikkel, míg az édesanya három órát. A házimunkával töltött órák alapján pedig a 14 európai ország ranglistáján az ötödik hellyel büszkélkedhetnek! Nagyon reméljük, hogy az adat nem pusztán az autószerelésre és kertészkedésre fordított idejüket tükrözi.

Koronczay Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/17. lapszámában jelent meg.