Köszönöm, nem kérek!

A férjem második éve tartja, hogy nem iszik alkoholt a böjti időszakban. Ha ebben a negyven napban (amelynek most úgy a közepén járunk) társasági eseménybe keveredünk, előfordulnak kínos pillanatok. Hazánkban a „mit isztok?”-kérdés ugyanis gyakran előkerül, és az „alkoholt nem”-választ időnként nehéz átvinni. Aki nem próbálta, nem is gondolná, mennyire. Az „autóval vagyok” még a legelfogadhatóbb kifogás, de egyeseknél ezt is csak egy „ne viccelj, mikor lesz az?”-legyintés követi, és már tölti is a házipálinkát. Az alap, hogy a nem ivásra ürügy kell, miközben ennek bármilyen intim indítéka lehet. Amit az illető nem biztos, hogy más orrára kötne. Ha az egészségügyi és a vallási ok kiesne, termékeny korban lévő nők esetében még ott a tuti tipp: biztos terhes. Komoly indokkal nem inni – sokak számára felér egy földönkívülivel való találkozással. Komoly indok nélkül nem inni (mert mondjuk nem kívánja az ember) – abszurdum. Az egyik kolléganőmnek, aki ritkán iszik, interjú közben egy aranyos vidéki bácsi a saját borát kínálgatta, és amikor ő kedvesen visszautasította, a bácsi csak azt hajtogatta: „ne sértsen meg, hölgyem!”. Azt a házi bort bárkinek kínálgatni – már a kinézete és az illata alapján is – sértésnek tűnt, az ihatatlan kategóriába tartozott, de még a kolléganőm érezte magát rosszul amiatt, hogy nem szerette volna megkóstolni. Aki nem iszik, az gyakran nemcsak a vidéki bácsi szemében, de a saját, bővebb (és időnként a szűkebb) társasága számára is rosszfej: nincs benne a buliban, nem elég vagány, feltételezhetően elrontja mások jó hangulatát, esetleg csak feltűnősködni akar. Épp ezért nagyon sokszor csak amiatt isznak azok, akik különben remekül éreznék magukat alkohol nélkül is, hogy ugorják át végre ezt a témát, szálljanak le róla. Kicsit hasonlít mindez arra a folyamatos evéskényszerre, ami ránk, magyarokra szintén jellemző. Nincs az a családi összejövetel, baráti vendéglátás, ahol ne roskadozna az asztal az ételtől, és ahol ne falatokban (vagy kortyokban) mérnénk a szeretetet. A lemondás negyven napjában lemondhatunk akár arról is, hogy megpróbáljunk meggyőzni másokat a saját igazunkról.

Szigeti Hajni

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/10. lapszámában jelent meg.