Ítélet – született...

Az Ítélőtábla döntése alapján Geréb Ágnes ügye két év szabadságvesztéssel zárult, és hivatása gyakorlásától is eltiltották tíz évre. A régóta húzódó ügy tele van kifogásolható részlettel, ami miatt az ember nem tud egyértelműen állást foglalni. Legalábbis én nem tudok. Kezdve – vagy inkább befejezve – azzal, hogy a jogerős ítélet a két tragikusan végződő szülés után tíz, illetve tizennégy évvel született. 2003-ban egy ikerpár egyik tagja oxigénhiányos állapotba került, súlyosan megsérült, majd fél évesen meghalt. Négy évvel később egy vállelakadásos kislány élete ért véget – születésekor.

Geréb Ágnest annak idején bilincsbe verve állították elő, ez még azokban is visszatetszést keltett, akik nem tartoztak a doktornő táborába. Ennek az amúgy roppant elkötelezett csapatnak a hangja sok tekintetben nagyon fontos, mert a kórházak legnagyobb részében még mindig medikalizálják, gyorsítják, irányítják és uralják a szüléseket, ahelyett, hogy csak kísérnék. Türelemmel és figyelemmel. Mély meggyőződésem, hogy sok traumatikus szülésélmény is szerepet játszik abban, hogy a családok egy része nem vállal annyi gyereket, amennyit szeretne. Arról nem is beszélve, hogy újságíróként is több olyan történettel találkoztam, ahol a gyerek súlyos sérülése szülés közben történt, és azoknak a kórházi orvosoknak nem esett bántódásuk, őket nem verték bilincsbe.

Ha tehát a szemlélet megváltoztatását tekintjük, abban Geréb Ágnesnek és a hozzá csatlakozóknak fontos szerepe van. Ám a doktornő előállítása után sokan követték el a hibát, hogy úgy tettek, mintha az otthonszülés ülne a vádlottak padján. Boszorkányüldözést emlegettek, pedig két konkrét ügyben vonták felelősségre a doktornőt. Tény, hogy vannak olyan szülészek, akiknek a szemében ő szálka, de a két haláleset indította el az eljárást, nem a rosszindulat. Én azon is meglepődtem, amikor kiderült, hogy Geréb Ágnes, aki nyilvánvalóan sokat tud a szülésről, születésről, nem volt tisztában a vonatkozó törvényekkel. Nem tudta, hogy előírás: ikerszülésre csak magas technikai felszereltségű intézményben kerülhet sor. Mintha azt gondolta volna, hogy ha a kórházi protokollt elveti, azzal gyakorlatilag semmilyen szabály sem vonatkozik rá. Egyszerűen muszáj szabályokat alkotni a szülések körül, mert az államnak kötelessége védeni minden születendő embert.

Hosszú éveken át folyt a csata a két „végvár” között, ám most a játszma kulcsfigurája került le a pályáról. Az ő személyes sorsán kívül az is aggasztó, mi változik, változik-e egyáltalán valami a szülések körül? Mikor áll elő az az ideális helyzet, hogy végre többet beszélünk arról, aki születik, mint a szülésről?

Hulej Emese

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2018/4. lapszámában jelent meg.