Jóslatok 2018-ra

A szilveszter vidám forgataga, a maskarák, dudák, sípok és kereplők zaja nagy segítség, hogy egy pillanatra kiszabaduljunk az idő fogságából, hogy játsszunk, és ne azon töprengjünk, mit hoz a jövő. Pedig hoz valamit, és fogalmunk sincs, mi lesz az. A modern ember is csak a boszorkány üveggömbjébe nézhet, ha meg akarja tudni, mi vár rá, mert a jövő olyan, mint egy sokismeretlenes egyenlet, matematikailag megoldhatatlan. Játszunk tehát, félig-meddig vicces jóslatok kapnak ilyenkor szárnyra, politológusok, közgazdászok, csillagászok néznek hatalmas üveggömbjükbe, és próbálják kitalálni, mi minden vár ránk a közeli és távolabbi jövőben.

Mindig elővesszük Nostradamust, aki 2018-ra (is) megjósolta a harmadik világháború kitörését. Stephen Hawking asztrofizikus sem kecsegtet több jóval, ő azt állítja, hogy a Föld hatszáz év múlva tűzgolyóvá válik a globális felmelegedés miatt. Vannak kevésbé fenyegető jóslatok, például, hogy a nők 2018-ban áttörik az üvegplafont, és sokkal nagyobb szerepet kapnak a gazdasági, politikai életben, vagy az, hogy Közép-Európa lesz Európa vezető régiója.

Ahogy olvasgattam ezeket a jóslatokat, az az érzésem támadt, mintha abban a bizonyos üveggömbben félelmeink és vágyaink kavarognának furcsa, színes koktélban összevegyítve. Ráadásul nem is annyira egyértelmű, hogy mi a vágy és mi a félelem, mert a harmadik világháború kitörésében ott lehet egyesek vágya a világ átrendezésére, a nők szerepének megerősödésében pedig a férfiak félelme. Szóval nem annyira direkt út ez sem. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a félelmeink és vágyaink koktélja tényleg kiadja majd a jövőt, mert a képzeletünknek teremtő ereje van.

Én legalábbis hiszek ebben, bármennyire is ezoterikusnak hangzik. Igaz, inkább csak visszafelé tudom megindokolni, úgy, hogy ki látott már olyan gazdag embert, aki nem hitt mélyen a saját sikerében, felemelkedésében, és senkit nem ismerek, aki úgy él boldog kapcsolatban, hogy közben nem hisz a lelke legmélyén abban, hogy a boldogság lehetséges és elérhető. Mindezzel csak azt akarom mondani, nem mindegy, mit teszünk abba a bizonyos üveggömbbe, miféle vágyainkat és félelmeinket rázzuk ott össze, mert az égiek gyakran vicces kedvükben vannak, és sorra teljesítik a kívánságainkat, akár felkészültünk erre, akár nem. Ahogy egy kedves interjúalanyom mesélte egyszer, nehéz élethelyzetében gyakran sóhajtozott, hogy jöhetne már egy angyal, aki végre segít rajta. Nemsokára megismerkedett egy olasz fiúval, és véletlen volt vagy sem, nehéz megmondani, de az biztos, hogy Angelónak hívták!

Rist Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/52. lapszámában jelent meg.