Adventi fények

Vasárnap meggyújtjuk az első gyertyát… Mennyire szeretem ezt a néhány fényes hetet! A mikulásvirágot már megvettem, a karácsonyi kopogtató az ajtón, az ajándéklista a zsebemben, most hazamegyek, és megírom az üdvözlőlapokat. De előbb még a Nyugati aluljáróban elácsorgok az utcai zenész előtt, önfeledten hallgatom – ez is milyen ritkán adatik meg! –, amint a kalapos férfi egy Leonard Cohen-számot énekel. Lelkes közönség toborzódik, és a Hallelujahnál egy pillanatra kimerevedik a kép: angyal szállt el felettünk. Repülnek a kalapba a megérdemelt forintok. Talán épp e forintok láttán úszik be a tegnapi ételosztás, amelyen én is kint voltam. A rongyos hajléktalanok, ahogy csoportokban hajtják el őket a térről, mert a parkban az önkormányzat négy év után betiltotta a kezdeményezést. Nézni is szörnyű a sok megalázott embert! Értem én, hogy a szegények nem tesznek jót a városképnek, de hogy aránylik ez ahhoz, hogy a téren minden vasárnap háromszáz éhes száj, hajléktalanok, kisnyugdíjasok, sokgyerekes családok jutottak meleg ételhez?! Erről eszembe jutnak a mezítlábas roma gyerekek abban a kelet-magyarországi kis faluban, ahol szintén nemrégiben jártam. A soha nem látott nyomor, ahogy a didergő kislány a vaskályha felé fordítja a talpacskáját… Már a földet nézem, kihunytak a fények, csak a koszos aluljáró maradt. Na, rázom meg magam, talán el kellene olvasnom a Hogyan legyünk boldogtalanok című életvezetési kalauzt, hátha rá tudok tenni erre még egy lapáttal!

Cloe Madanes pszichológus humoros tanulmánya éppen most korzózik a neten. Áldozatos munkával tizennégy pontba szedte, hogyan tehetnénk komoly időbefektetéssel és fantáziával nyomorúságosabbá az életünket, amikor az látszólag békés, stabil és jómódú. Családterapeutaként ugyanis számtalan emberrel találkozott, akik valóságos mesterei voltak saját életük boldogtalanná tételének. Hadd idézzek belőle!

* Ne élvezd az életet! Örömet találni az életben, a zenében vagy a szépségben sekélyes embereknek való. Még ha valami apróság tetszik is, emlékeztesd magad arra, hogy az nem tudja kompenzálni a világ szerencsétlen állapotát. Ha valami szépet látsz, jusson eszedbe, hogy a világ tele van szegénységgel, betegséggel és pusztulással.

* Mindig légy éber, és mindig szorongj! Az optimizmus csak csalódásokhoz vezet. Gondolj arra, hogy a házasságod zátonyra fut, a gyerekeid nem fognak szeretni, a vállalkozásod csődbe megy, és soha semmi nem fog összejönni. Tanulmányozd, milyen természeti katasztrófák és balesetek történhetnének meg a környékeden.

* Ne hálálkodj! Kutatások bizonyítják, hogy a hálás emberek boldogabbak. De hát miért is lennél hálás? Az élet úgyis csak szenvedés, aztán meghalsz. Minek örömködni?

Apropó, tudták, hogy a magyarok Európa legperfekcionistább nemzete? A felmérésekből az derül ki, hogy nekünk csak akkor felel meg valami, ha tökéletes. A baj csak az, hogy ilyen nem létezik. Azért én hadd kívánjak békés, boldog adventet mindenkinek!

Koronczay Lilla

A jegyzet eredetileg a Nők Lapja 2017/48. lapszámában jelent meg.