Nem vagyok hitelesítve

Csoda történt! Itt, Budapesten, egy langyos őszi estén. A szkeptikusoknak meg a hitetleneknek is el kell fogadniuk, hogy az csak csoda lehet, ha egy 17. kerületi benzinkúton a kis Skoda Fábiám negyvenöt literes üzemanyagtartályába ötvenegy liter benzint tud beletölteni a kút alkalmazottja. Bizony csoda, megdönti a fizika törvényeit! Én, földhözragadt nőszemély eleinte nem lelkesedtem, hogy e különleges esemény részese lehetek, hiszen ilyen sokat még soha fizettem tankolásért, pedig már két és fél éve élünk együtt „Napocskával”, a NAP rendszámot viselő kocsimmal, és hazaérve fáradtan tettem a férjem elé a számlát, nézze már át, mi történt. Ő csoda helyett egészen más jelzős szerkezetekkel illette a történetet, majd rávett, menjünk vissza a tett színhelyére.

Az alkalmazottak nem lepődtek meg, elnézést sem kértek, inkább egyetlen varázsszót mormogtak: hi-te-le-sí-tés! Folyamatosan mantrázták, hogy a kútoszlop hitelesítve van, az én árva kis kocsim üzemanyagtartálya pedig nincs. Beírtam tehát a panaszkönyvbe egy egyszerű kérdést: „Miként férhet bele ötvenegy liter benzin a negyvenöt literes tartályba?”, majd szépen hazaballagtunk. Aztán annyit viharzott a családom, és oly sok érdekes munka kötötte le a figyelmemet, hogy meglepődtem, amikor egy hónap múlva válasz érkezett. Pontosabban: választ nem kaptam, de új információkhoz jutottam. Például megtudtam, hogy az Országos Mérésügyi Hivatal által kibocsátott engedély hiányában a kútoszlop nem is üzemelhet, s kormányrendelet szabályozza, hogy a „fogyasztók által használt mérőeszközöket hogyan és milyen időközönként kötelező hitelesíteni”. S hogy a benzinkút minden előírást betart, azt a kútoszlopon látható hologramos címke igazolja! Ezzel a „hótisztasággal” áll szemben az én Napocskám, amelynek szintjelzője – most figyeljenek! – „nincs OMH által hitelesítve és folyamatosan ellenőrizve a hatóság által”. Piha! Micsoda primitív, hitelesítetlen szintjelzőm van! A kocsim benzintartályának térfogata sincs hitelesítve. Fúj! A Skoda szalonban a kezembe nyomtak egy kétszázhúszoldalas kezelési útmutatót, amelybe „csak úgy” befirkantották, hogy a tartály térfogata negyvenöt liter? Ejnye! A levél hatására eltöprengtem: én sem vagyok hitelesítve… Például ki hitelesítette, hogy nő vagyok? Beírták az anyakönyvi kivonatomba, meg látszik is, de ez elég az Országos Mérésügyi Hivatalnak? És hitelesítette-e az OMH, hogy öt gyereket neveltem fel a férjemmel? És tényleg a férjem? Nem ragasztottam rá hologramos címkét… Lehet, hogy ő sem érvényes, mert nincs hitelesítve?

Akiknek beszámoltam a csodáról, röhögtek, ám egy tagbaszakadt barátom az tanácsolta, próbáljak tekintélyesebb külsőre szert tenni. Vele is megesett néhány évvel ezelőtt, hogy sokallta a tankolásért fizetendő összeget, tehát berontott a főnökhöz (a hangerejével és az egymázsás termetével), mire a férfi elnézést kért, mert „időnként előfordulnak hibák”, és visszaadott pár ezer forintot. De mit tehetek én? Próbálok hinni a tisztességben meg a csodában.

 

V. Kulcsár Ildikó