Mintha csak aludnának - Emberek, akiken nem fog az enyészet

Az emberi test még számtalan titkot rejt, amelyeket a tudománynak egyelőre nem sikerült megfejtenie. Ezek közül az egyik legnagyobb az évtizedek, sőt, évszázadok múlva is épen maradt holttestek esete – pedig nem balzsamozták be, semmivel sem kezelték őket. De vajon mi állhat emögött? Véletlenek egybeesése? Isteni csoda? Netán különleges spirituális energiák működése? Magyar Diána írása.

A test halál utáni felbomlását természetesnek tartjuk, pedig mint minden törvénynél, ez alól is vannak kivételek. Ám a romolhatatlanság nemcsak kivétel, hanem szó szerint csoda, mivel ellentmond biológiának, kémiának, fizikának egyaránt. Csakhogy a jelenség mégis létezik, ami önmagában bizonyítja: az anyagi törvényeket olykor felülírhatja egy nagyobb erő. A holttest épen maradását általában a keresztény szenteknek tulajdonítják, noha nem csak náluk fordul elő. Hindu guruk, buddhista lámák, sőt, uralkodók teste is képes lehet legyőzni az enyészetet. Még különösebbek azok az esetek, amikor teljesen hétköznapi embereknél is megfigyelték e rendkívüli jelenséget.

Mondanunk sem kell, hogy a tudomány teljesen értetlenül áll az ilyen esetek előtt. Mivel a tudósok nem szívesen ismerik el, ha valamire nem tudnak magyarázatot, a romlatlanságra is próbálnak materiális indoklást adni: általában azt, hogy a test kedvező körülmények miatt, véletlenszerűen konzerválódott. Ez azonban cseppet sem kielégítő, mert – mint látni fogjuk – itt nemcsak arról van szó, hogy a test épségben megőrződött, hanem különleges, mondhatni paranormális jelenségek egész sorával találkozunk.

Rózsaolajat izzadó holttest

A romolhatatlanság leghíresebb példáit a keresztény szentek legendáriumában találjuk. Ez annyira jellegzetes, hogy a görögkeleti egyház az ép, szinte „élőnek” látszó holttestet a szentté avatás feltételének tartja – a római katolikusok viszont csak a szentség jelének, de nem szükséges előfeltételének tekintik. A romlatlan testek legfontosabb ismérvei: rugalmas, meleg tapintású bőr, ép arcvonások, emellett egy különleges illat, amelyet a friss föld vagy gyümölcs aromájához hasonlítanak.

Az enyészettel dacolók közül a leghíresebb az „Alvó Szépség”, Lourdes-i Szent Bernadett, akinek a teste 1879-ben bekövetkezett halála óta a bomlás legkisebb jelét sem mutatja. Ma is üvegkoporsóban nyugszik, hogy a zarándokok megcsodálhassák, és erőt merítsenek a példájából. Rajta kívül azonban hosszú a sora a szenteknek, akik részesültek ebben az isteni kegyelemben, közülük néhány: Szent Cecília, Sienai Szent Katalin, Bobolai Szent András, XI. Ince pápa, XXIII. János pápa, illetve a 20. század leghíresebb „paranormális” szentje: a stigmákat viselő, levitálni is képes Pio atya.

Rendkívül érdekes Szent Rita esete, aki 1447-ben hunyt el. Pár év múlva tűzvész volt a kolostorban, ahol nyugodott. Cédrusfa koporsója porrá égett, de a szent máig teljesen ép testén döbbenetes módon egy árva égésnyom sem volt. Egy másik, még a romlatlanok sorában is különleges példa a libanoni szerzetes, Szent Charbel: az 1898-ban elhunyt atya temetése után pár héttel furcsa fényeket láttak villódzni a sírhely felett. Ezért exhumálták, és már ekkor tapasztalták, hogy Charbel teste olyan, mintha csak aludna, és kellemes illatot áraszt.

A rejtélyeknek ezzel azonban nem lett vége. Hamarosan egy rózsaszínű, átlátszó, rózsaillatú folyadék szivárgott a testből, amely – „Charbel Olaja” – csodás módon meggyógyította a betegeket, ha hozzáértek. 1950-ben ismét felnyitották a sírt, majd döbbenten látták: a szerzetes teste életszerűen ép, a titokzatos „rózsaolaj” pedig azóta is szivárog belőle.

A teljes cikket a Nők Lapja Ezotéria 2018/03. lapszámában olvashatjátok el! 

Szöveg: Magyar Diána
Fotó: Thinkstock