Út a belső erőhöz - Interjú Gunagrihával

Dr. Fülöp Sándor, spirituális nevén Gunagriha azon kevesek közé tartozik, aki orvosként képes fizikai gyógyításra, spirituális ösvényen járóként pedig a saját tapasztalataival segítséget nyújt az útkeresőknek.

noklapjaezoteria_gunagriha_lead

Székelyföldön született, az orvosi egyetem elvégzése után 6 évre politikai okokból Bécsbe disszidált. Majd felesége és kisfiuk is követték őt. Miközben a diplomáját honosította, fogorvosként dolgozott biztosítási intézményekben. Azonban hiába az anyagi jólét, valami mégis hiányzott az életéből. Valami, amitől lelkileg és szellemileg is szabadnak érezheti magát. Így talált rá egy könyvre, amely megváltoztatta az életét. Dr. Fülöp Sándor spirituális nevének (Gunagriha) jelentése: Isten szerető, aki sok-sok isteni tulajdonság és képesség lakótemploma.

A történetem huszonhét évvel ezelőtt kezdődött, amikor egy buddhista könyvkereskedésben rátaláltam arra a könyvre, ami életemet a materializmustól száznyolcvan fokban elfordította.

Tulajdonképpen mit keresett?
Belső erőt kerestem azért, hogy jobban tudjak hipnotizálni. Ezt a fogorvosi gyakorlatomban használtam azért, hogy az emberek a székemben ne rettegjenek. És persze azért is, hogy én se féljek a szorongó páciensektől, akiket kezeltem. Azonban a hipnózis nemcsak érzésteleníteni képes, hanem bepillantást ad a belső, nem anyagi, (mondjuk a túl-) világba, hiszen az értelem mögött dolgozik. Ezáltal felébreszthet bennünket, és akkor próbáljuk az utat megtalálni.

Könnyen ment?
Azt hiszem, igen, mert nem voltam egyedül. Az első lépést a Mesterem könyve segítségével
tettem meg. 1987-ben kerestem a belső erőt, de minden ezoterikus irodalom, ami a kezembe került, Istenről szólt. Én pedig úgy éreztem akkor, hogy Isten távol áll tőlem. Átnéztem a polcokat, de nem találtam semmi érdekeset, amikor is az utolsó mű, amelynek kék volt a színe, a meditációról szólt. Megláttam a hátsó borítón a szerző fényképét, és a tekintete rabul ejtett. Pontosabban rájöttem, hogy neki nem hiányzik az, amit én keresek. Rögtön tudtam, hogy olyan akarok lenni, mint ő, így hát megvettem a könyvet.

Mi történt, miután elolvasta?
A könyv befejezését követő napon a leírtaknak megfelelően elkezdtem meditálni. Meg akartam tapasztalni, hogy igaz-e az, amit olvastam. Olyan állapotba kerültem, amely számomra a csodák csodája volt, óriási misztikus élmény, amelyben túlszárnyaltam a végest. Kristálytisztán emlékszem ma is mindenre: reggel 6 óra volt, egyedül ültem a szobámban, és azt éreztem, hogy valaki a hátam mögött áll, amitől rettenetesen megijedtem. Majd a következő pillanatban éreztem, amint két kéz tölcsérszerűen fogva tartja a tarkómat, és felfelé húzna. A szívem hevesen dobogott, őrülten féltem. Aztán folyamatosan kitágultam, és átéltem az univerzumot.

Kinek beszélt az átélt élményekről?
Először a feleségemnek, aki nemcsak megértette, hanem elfogadta, amit mondtam. Aztán egy barátomnak, aki csak ennyit kérdezett: talán varázsgombát ettél? Rájöttem, hogy ezekről a belső élményekről nem beszélhetek mindenkinek, mert azt a másfajta világot, amelyet megtapasztaltam, nem érthetik meg, így el sem hihetik azt az emberek.

Az interjú második feléért lapozzátok fel a Nők Lapja Ezotéria 2015/4. számát!

Szerző: Izing Klára

Fotó: Archív