Aki tudja, hogy végződik a Trónok harca: George Raymond Richard Martin

A világ egyik leghíresebb könyve és tévésorozata, a Trónok harca ugyan meglehetősen véres és erőszakkal teli, alkotója, George Raymond Richard Martin azonban csendes, ezüst szakállú, pocakos figura, akit könnyű összetéveszteni a Télapóval. A Time magazin 2005-ben az amerikai Tolkiennek nevezte, 2011-ben pedig beválasztották a világ 100 legnagyobb hatású embere közé. Oravecz Éva Csilla írása.

Szegény családban nőtt fel New Jersey Bayonne nevű településén, ahol már egészen ifjú korában azzal keresett néhány garast, hogy a környéken élő gyerekeknek a maga által kitalált kis szörnymeséket olvasta fel drámai hangon, és a kézzel írt példányokat értékesítette. Egy misztikus királyságról is írt sztorikat, amiket a háziállatként tartott teknősbékáival népesített be. S mivel a teknősei gyakran elpusztultak, úgy döntött, a történeteiben ők maguk végeznek egymással gonosz cselszövések következtében. A sztorijaival keresett pénzen tudta azután megvenni magának azokat a könyveket és mozijegyeket, amelyekkel a fikció iránti szomját enyhítette. Falta a kitalált sztorikat, illetve azok képes változatát mind moziban, mind a képregényújságokban, amelyek idővel közölni is kezdték az ifjú Martin által írt történeteket. A fikció iránti rajongás az esetében egyértelmű menekülés volt a rideg valóság elől.

Az Első utcától az Ötödikig

Saját elmondása szerint gyerekkori világa a First Streettől mindössze a Fifth Streetig terjedt: vagyis a szociális bérlakóteleptől, ahová a kormány költöztette a családját, a középiskolájáig. Ez a szűk, behatárolt környezet késztette arra, hogy nagy utazásokról kezdjen ábrándozni, és megtapasztaljon más helyeket. Máshogyan erre nem volt lehetősége, csakis a fantáziája segítségével, ezért kezdte olvasni a regényeket. Sok világhírre szert tett író, többek közt Agatha Christie is beszámol arról, hogy a gyerekkori unalom a kreatív ember legjobb barátja. Ha a szülők nem töltik ki a gyerek minden percét elfoglaltságokkal, akkor van alkalma megtapasztalni, hogyan tudja magát minden külső segítség nélkül szórakoztatni és a belső életét gazdagabbá tenni.

George R. R. apja, Raymond Collins Martin – akit a barátai Smokey-nak hívtak – dokkmunkásként dolgozott, és szeretettel vette körül elsőszülött fiát. Mire 1948-ban George megszületett, a család annyira szegény volt, hogy Raymond nagyanyjánál kellett meghúzni magukat Bayonne-ban. Az apának két éven át nem volt munkája, míg aztán sikerült kikötőmunkásként elhelyezkednie, de ez is csak alkalmi megoldásnak bizonyult. A férfit nagy jóindulattal sem lehetett irodalomrajongónak nevezni: életében nem olvasott egyetlen regényt sem, és a középiskolát sem végezte el. Arra azonban büszke volt, hogy fiának egyetemi diplomája lett. Még azelőtt meghalt, hogy George befutott volna. A középiskolás évei alatt George R. R. nagy képregényrajongó lett, különösen a Marvel szuperhősei ragadták magukkal a képzeletét. A mai napig Stan Leet nevezi meg mint a rá legnagyobb hatást tett írót, akit a személyes listáján Shakespeare és Tolkien elé helyez. (Amikor tavaly arról kérdezték, mely regények voltak rá a legnagyobb hatással, többek között A Gyűrűk Urát, A nagy Gatsbyt, az Elfújta a szelet és A 22-es csapdáját említette.)

A cikk folytatását a Nők Lapja Psziché 2019/2. számában olvashatjátok el.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Getty Images