Döntöttünk: párterápia! De hogyan vágjunk bele?

Ez a cikk azokról szól, akik nem érzik jól magukat a kapcsolatukban, de kötődnek a társukhoz, és ezért mindent meg akarnak próbálni, hogy egyben tartsák a párkapcsolatot, házasságot, családot. Ám ketten nem jutottak előre, ezért elgondolkodtak a párterápián. Kit keressenek meg, és mi fog ott történni velük? Kempf Zita írása.

Ha beírjuk a keresőbe, hogy párterápia, kismillió találatot kapunk. Ez egyrészt jó, másrészt megnehezíti a dolgokat. Óriási a kínálat, sokan sokféle képzettséggel vállalnak „tanácsadást”. Fontos, hogy jó pszichoterapeutához, tehát klinikai szakpszichológushoz vagy pszichiáterhez kerüljünk, de persze az is, hogy „meglegyen a kémia”, hiszen ez egy nagyon intim helyzet. Nem egyszerű. Viszont nagyon megéri, ha a számotokra megfelelő szakembert és módszert találjátok meg.

Ki, hol, hogyan?

Maga a terápia sokféleképpen történhet, és az alapfelállásban is vannak különbségek, de azért a legtöbb esetben egy másfél órás beszélgetésekből álló sorozatra kell felkészülnünk, amelyen a pár tagjai egyenrangú résztvevőként, korlátok nélkül kifejthetik a gondolataikat a vezető irányított kérdéseire. Egy terapeuta általában nem egyetlen módszerrel dolgozik, hanem esetre szabja, hogy milyen eszközökhöz nyúl. Van, aki először külön-külön szereti meghallgatni a feleket, de olyan is, aki együtt kezdi, és utána külön ülésekre is ad lehetőséget. Mások ragaszkodnak hozzá, hogy a két ember csak együtt kereshesse fel őket. Van, aki egyedül dolgozik, mások párban eredményesebbek (ilyenkor sokszor egy férfi és egy nő szakember társul, ám ez sem kőbe vésett). Ezt hívják kettős vezetésnek vagy ko-terápiának, de el kell mondani, hogy ilyet nehezebb találni. Ott van még a csoportos párterápia lehetősége is: ilyenkor három vagy négy párnak tartanak például egy közös hétvégét, ahol felszabadítóan hathat rájuk, hogy mennyire hasonló problémákkal küzdenek mások is sok év és mondjuk egy-két gyerek után. Első azonban a megfelelő kapcsolat a szakember és pár közt, a módszer másodlagos – nem ettől függ a siker. És ha már siker… nagyon változó, hogy mennyi időre lesz szükség hozzá. Esetenként néhány találkozó is elegendő, máskor több hónap szükséges, hiszen a jelenlegi állapot is évek alatt alakult ki. Tartós változáshoz általában legalább tizenöt alkalmat szoktak rászánni a párok hetente-kéthetente, de vannak, akik ennél ritkábban vagy gyakrabban találkoznak. Fél év többnyire elegendő, de inkább az a mérvadó, hogy mikor lesznek „önállóak” a résztvevők, vagyis mikor képesek otthon is megoldani problémás helyzeteket, mennyire tudnak mélységében figyelni egymásra és alkalmazni az építő kommunikációt.

Egyedül is pártatlanul

Szóval a böngészőnél tartottunk. Innen is el lehet indulni, bár az internettel vigyázni kell, hiszen attól, hogy egy honlap szépen megszerkesztett, egy Facebook-oldal profi , még nem biztos, hogy a megfelelő szakmai tapasztalatot fedi. Így a többség inkább ismerősi ajánlásra szeret telefonálni. Ez jó út lehet, de azért tudnotok kell, nem biztos, hogy aki a kolléganőnek bevált, az veletek is jól kapcsolódik majd. Mások az ismertebb „nevekben” bíznak, pszichiáterek között ilyen például dr. Belső Nóráé. „Az ismertség nem mindig előny – mondja Belső Nóra. – Van, aki nehezen hív fel, attól tart, hozzám úgysem lehet bekerülni. Ez természetesen nem így van. De megértem, hogy nehéz döntésről van szó, hiszen ez ugyanúgy az intim szféránkat érintő kérdés, mint mikor nőgyógyászt, bőrgyógyászt vagy épp fodrászt keresünk. Az első alkalom nálam mindig közös, utána többféle módszer szóba jöhet. Elképzelhető, hogy egyéni terápia lesz belőle, hiszen van, aki úgy érzi, neki nagyobb szüksége van arra, hogy kibeszélje magát, mint a párjának, illetve elsősorban önismeretre vágyik. Ha viszont egyértelműen kapcsolati elakadásról van szó, akkor azt javaslom, ketten járjanak. Ez néha azért nem egyszerű, mert az egyik fél valójában a háta közepére nem kívánja az egészet. Az elején, amikor megkérdezem, miért vannak itt, tízből nyolc férfi azt mondja, hogy a párja kedvéért. Aztán túl vagyunk pár alkalmon, és gyakran ők jobban akarnak jönni, mint a párjuk… mert itt végre meghallgatják őket.”

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2019/1-es számában olvashatjátok el! 

Szöveg: Kempf Zita

Nyitókép: Getty Images