Zseni vagy őrült? - Salvador Dalí, a deviáns festőművész

Nincs még egy olyan festőművész, akinek munkáira nagyobb hatással lett volna a pszichoanalízis, mint Salvador Dalí, akiről azt állítják a szakemberek, ha nem festette volna ki magából a fóbiáit és egyéb mentális problémáit, nagy valószínűséggel elmegyógyintézetben kötött volna ki. Oravecz Éva Csilla írása.

Salvador Dalí a spanyolországi Figueresben született 1904-ben. Anyja halála után, 1921-ben Madridba költözött, ahol beiratkozott a Művészeti Akadémiára. Már kezdeti munkáiban is megmutatkozott excentrikussága és egyedi világlátása. 1929-ben három sorsfordító esemény történt az életében. Egyrészt megismerkedett későbbi feleségével, az orosz származású Galával, aki ekkor még Paul Éluard szürrealista költő felesége volt. Másrészt André Breton meghívta a szürrealista mozgalomba, és bemutatta Luis Buñuelnek. Harmadrészt apja, akit irritált a szürrealisták polgárpukkasztása, átkot mondott rá, mondván: fi a egyedül és szegényen fog meghalni. Dalí az átkot halálosan komolyan vette, ezért naponta tarot-kártyát vetett magának, és apja jövendölése miatt változtatta meg a pénzhez való viszonyát is.

Rettegett a szöcskéktől

Ahogy egyre híresebb lett, egyre többet lehetett hallani arról, hogy kezdi elveszíteni ép elméjét. Számtalan fóbiája volt, többek között rettegett a szöcskéktől, a telefonkészülékektől és más emberek érintésétől. Szexualitása mélyen zavart volt. Az impotencia témája szimbolikus formában számtalan alkalommal visszaköszön a képein, gondoljunk a szétfolyó, szilárd halmazállapotukat vesztett órákra, olvadó sajtokra és löttyedt emberi húsra.

Sigmund Freudnak meggyőződése volt, hogy a frusztrált, ki nem élt libidó kiemelkedő művészeti alkotásokat eredményezhet azáltal, hogy az infantilis szexualitást nem ösztönös formába szublimálja.

1948-ban kirúgták a szürrealista mozgalomból Lenin-ellenessége és Hitler-pártisága miatt, valamint azért, mert apja átkának következményeként egyre pénzközpontúbb életet élt. Halálakor a brit Independent napilap nekrológjában megemlítették, hogy Dalí tisztában volt Freud azon elméletével, miszerint a pénzt tudat alatt az emberi széklettel azonosítjuk, ezért is volt identitásának központi eleme a „mocskosul meggazdagodni” témája. Minden életrajzírója megegyezik abban, hogy a legnagyobb inspirációt Freud jelentette számára, különösen annak Az álmok jelentése című munkája, amit Dalí élete egyik legnagyobb felismerésének nevezett. A szürrealisták számára az álmok nem az alvás értelem nélküli melléktermékei voltak, hanem megfellebbezhetetlen érvényű, felsőbbrendű igazságok. Dalí az 1940 előtti festményein tulajdonképpen Freud elméleteit vitte vászonra: hisztériája és hallucinációi szürreális álomszerű képi világot teremtettek, melyben az objektív tárgyi valóság bizarr pszichoszexuális belső tájképpé formálódik.

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2019/1-es számában olvashatjátok el.

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Nyitókép: Getty Images