Játék korhatár nélkül

„Nem azért felejtünk el játszani, mert megöregszünk, hanem attól öregszünk meg, hogy elfelejtünk játszani” – vélte George Bernard Shaw ír drámaíró, és milyen igaza volt! Ma már számos kutatás bizonyítja, hogy a játék nemcsak gyerek-, hanem felnőttkorban is fontos, és segíti a társas kapcsolatok működését. Virág Henrietta írása.

A történelem során szinte minden civilizációban játszottak társasjátékokkal. A legrégebbi, i. e. 3500 körüli játéktáblák egyiptomi sírokból kerültek elő. A sakk közel másfél ezer éves. A modern társasjátékok a második világháború után indultak fejlődésnek, a nyugati országokban ekkortól váltak a szabadidő eltöltésének népszerű eszközeivé. „A játék fiatalon tart, vitalitást, energiát ad – magyarázza dr. Koltói Lilla tanácsadó szakpszichológus. – Játék közben nem a bevett gondolkodási sémákban mozgunk, kreativitásra van szükségünk, a megszokotthoz képest más problémákat kell megoldanunk, ezáltal az agy más területei aktiválódnak, és a hétköznapitól eltérően épülnek ki kapcsolatok az idegsejtek között. Kutatások igazolják, hogy a társasozás csökkenti a rizikóját az Alzheimer-kórnak és a demenciának, ezért az időskori agykarbantartás egyik prevenciós eszköze lehet.”

Kizökkent a mindennapokból

A felnőttek társasozása hasznos, mert a hétköznapokhoz képest más kognitív funkciókat mozgat meg, és ki tud szakítani a taposómalomból, le lehet rakni egy kicsit a teljesítendő célokat, elvárásokat és határidőket. „Aki a játékot élvezi (ez más, örömmel járó tevékenységekre is igaz), annál beindulnak a biológiai mechanizmusok, endorfin szabadul fel, ami segítheti a stresszel való megküzdést, csökkentheti a fájdalomérzetet – mondja dr. Koltói Lilla. – Párkapcsolati vizsgálatok során kiderült, hogy azok a párok, akik sokat játszanak együtt, sokkal több pozitív élményről számoltak be, és ez javította a kapcsolatuk minőségét. Sokan többévi együttélés után úgy gondolják, hogy ismerik egymás minden mozdulatát, de ez csak a hagyományos szerepek között igaz, ha új szituációban látják egymást, akkor az hozhat más helyzeteket. A játék adta minivilágban lehetőség adódik a problémák korrigálására is. Ha nyílt kommunikációval, egymás felé pozitív visszajelzésekkel sikerül átélni a játék örömét, ha más szemmel képes nézni valaki a másikra, akkor jó eséllyel félre tudja tenni a negatív érzéseit. Ezáltal mélyebb beszélgetések is elkezdődhetnek, és az oldott állapot akár átvihető a mindennapokba is. Gyakran előfordul, hogy bizonyos hétköznapi tevékenységben a pár egyik fele inaktív, játék közben azonban senki sem az. És mindez nem csak a párkapcsolatokra igaz: a társasjáték a bemerevedett hétköznapi szerepek mellőzésével a családi kohéziót is segítheti. Az esetleges alárendelt szerepek, a szülő-gyermek viszony a játék közben kiegyenlítődik.” Ma már egyre kevesebb az olyan tevékenység, amit egy család együtt végezhet. A gyerekek, ha játszanak, akkor külön teszik, vagy online. Ennek ellensúlyozására nagyszerű lehetőség a társasozás. Amikor több generáció játszik együtt, akkor ajánlott a legfiatalabb játékos fejlettségi szintjének megfelelő játékot választani. S hogy mikortól érett egy gyermek a társasozásra? „A szabályok betartása, ami a társas kapcsolatoknak egy nagyon fontos eleme, csak hatéves kor körül kezd kialakulni – hangsúlyozza a pszichológus. – Ha egy ötévessel ül le valaki társasozni, akkor számítson arra, hogy nem biztos, hogy úgy fogja értelmezni a szabályokat, ahogy kell, és óhatatlanul győzni akar. A jó élmény érdekében, és mivel fontosabb a jó szülőgyerek kapcsolat megőrzése, érdemes ráhagyni, engedni az általa létrehozott szabályoknak.”

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/8-as számában olvashatjátok el.

Szöveg: Virág Henrietta

Fotó: Karsy Katalin