Annie Leibovitz - Élet és halál a lencsén keresztül

Életművében összemosódik a szakmai a személyessel, a nyilvános a mélységesen priváttal. A fotóművész Annie Leibovitz családtagjairól és szerelméről készített, zavarba ejtően intim képei legalább olyan híresek lettek, mint a világszerte ismert celebekről készült portréi. Oravecz Éva Csilla írása.

Édesapja, Samuel Leibovitz, illetve élettársa, Susan Sontag írónő halálának időpontja között mindössze hat hét különbség volt, s ő végigfotózta mindkét eseményt, ahogyan három lánya születését és kiterjedt családjának minden további intim pillanatát. Ráadásul nyilvánosságra is hozta a fotókat. Ha személyes képeit nézzük, az a benyomásunk támad, hogy nem sok mindent tartott meg magának.

Valódinak mutatni, nem szépnek

Amikor 2006-ban a The New York Times újságírója arról kérdezte, nem voltak-e kétségei, hogy a rákbetegséggel küzdő Susan Sontag haldoklásáról készült fotókat közszemlére bocsáthatja-e, azt felelte: „Szeretnék valamit nagyon világosan leszögezni. Minden egyes fotóval, amivel kapcsolatban felmerül ez a probléma, nekem is megvoltak a fenntartásaim. A döntésem nem könnyen született meg, nekem is problémát okozott ez, amin át kellett magamat rágni. Végül azt a döntést hoztam, hogy muszáj megmutatnom a képeket, mert annyira erősek. Az a tény, hogy a gyász pillanatában születtek, méltóságot kölcsönöz nekik.” Sokan vitatják Leibovitz fenti érvelését, benne azonban élete legszemélyesebb pillanataiban is a profi fotóművész dolgozik. Azt mondja, ilyen szintű intimitásra egyszerűen nincs esélye egy fotósnak, csak akkor, amikor azokkal van, akiket a világon a legjobban szeret. A szülei, a gyermekei, öt testvére és azok utódai azok az emberek, akik kinyitják előtte a szívüket és lelküket, akik igazi valójukban mutatják meg magukat a kamerája előtt. A jó fotó személyes, megindító és erős, véli Leibovitz, ezért szerinte a hozzá közel állókról, nem pedig a megrendelésre készült képei életművének legjobb darabjai.

A testvérei egyben barátai is

Annie Leibovitz 1949-ben született a Connecticut állambeli Waterburyben, jövőre tölti be a hetvenet. Hat gyerek egyikeként született, apja az amerikai légierőnél volt őrnagy, anyja pedig tánctanárként dolgozott. Mint a katona szülőknél általában, a családnak rengeteget kellett költöznie, így a hat gyerek különösen közel került egymáshoz, és a legjobb barátokká váltak. Az általános iskolában Annie-t minden művészet érdekelte a festészettől a zenéig. Akkor kezdett fotózni, amikor az apját a Fülöp-szigetekre vezényelték a vietnámi háború alatt. Később a San Franciscó-i Képzőművészeti Egyetemen festészetet tanult, s egy, az anyjával közös japán úton fedezte fel magának komolyabban a fényképezést. Hazatérve esti kurzuson tanult fotózást, képességeit egy izraeli kibucban töltött idő alatt tökéletesítette. És bár eredetileg rajztanárnak készült, a festészetet magányos foglalkozásnak érezte, ezért váltott a fotózásra, ahol sokkal inkább emberek között lehetett. 1970-ben megkereste az akkoriban alakult Rolling Stone magazin legendás alapító-főszerkesztőjét, Jann Wennert, hogy szeretne nekik dolgozni. Első megbízásként rögtön John Lennont kapta, az akkor meglehetősen zilált Beatle portréja borította az 1971. január 21-ei szám címlapját. Két évvel később Leibovitz lett a lap vezető fotósa, kamerája elé állt többek között Bob Dylan, Bob Marley és Patti Smith. Ő volt a Rolling Stones 1975-ös világturnéjának hivatalos fotósa is, itt készült Keith Richards és Mick Jagger közös félmeztelen, ikonikussá vált fényképe.

Az utolsó portré Lennonról

Amikor valaki megkérdezte tőle, miként tudja elérni, hogy a hírességek a legszebb arcukat mutassák neki viszonylag rövid együttlét után is, Leibovitz azt felelte, semmi trükkje nincs, sőt, a legkevésbé sem igyekszik valakinek a legszebb arcát mutatni. Elvégre fotósként nem ez a dolga, hanem az, hogy megragadja, milyen az illető valójában, vagy legalábbis ő milyennek látja. Fotózás közben mindig azt a pillanatot várja, amikor az alanya leveszi magáról az álarcát, és végre, ha csak pillanatokra is, de felfedi önmagát. 1980-ban a Rolling Stone őt kérte fel, hogy fotózza le John Lennont és Yoko Onót akkor megjelenő albumuk, a Double Fantasy apropóján. Leibovitz úgy képzelte, a fotón mindketten meztelenül lesznek, de Ono nem volt hajlandó levenni a nadrágját. A fotós nem örült, de azt mondta Yokónak, rendben, akkor hagyjon magán mindent, csinál így egy felvételt. Amint meglátták a képet, mindhárman tudták, valamit nagyon elkaptak vele. A portrén a meztelen, bújós Lennon a nyakig felöltözött, hideg és tartózkodó Onót öleli körbe. Pár órával később Lennont egy őrült rajongója agyonlőtte otthona, a Dakota- ház bejárata előtt. Leibovitz fotója került a Rolling Stone Lennon-emlékszámának borítójára, 2005-ben pedig az Amerikai Magazinszerkesztők Szövetsége ezt választotta az előző 40 év legjobb címlapjának. A Vanity Fairnek 1983-ban kezdett külsősként dolgozni, ahol erősen megkoreografált, vadul bevilágított, provokatív portréfotóival vált ismertté. Legemlékezetesebb képei közül csak párat említve: Whoopi Goldberget egy fürdőkádnyi tejbe mártotta, Demi Mooreral pedig világszenzációt keltett, amikor 8 hónapos terhesen meztelenül állította kamerája elé. (Egyébként ezt a címlapot választották minden idők második legjobb magazinborítójának.) Tom Cruise és Katie Holmes gyerekét, Suri Cruise-t is ő fotózhatta le először. De megörökítette a spanyol rendező, Pedro Almodóvar és múzsája, Penélope Cruz kettősét is.

A teljes cikket a Nők Lapja Psziché 2018/6. számában olvashatjátok el. 

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Nyitókép: Getty Images