Hallgass az orrodra! - Az illatok titkos hatása

Vannak, akik úgy gondolják, a csók eredeti célja tulajdonképpen nem is a másik megízlelése, hanem a megszagolása. Mindenesetre érdemes az orrunk után menni, és gyűjteni életünk szagmintáit, mert az illatok serkentik a kreativitást, fel nem fedezett betegségekre utalhatnak, és elnyomott érzelmeket szabadítanak fel. - Fekete Edina írása

Amikor halaskofa anyjának piaci asztala alatt Jean-Baptiste Grenouille (Patrick Süskind A parfüm című regényének főhőse) a világra pottyant, rothadt hal émelyítő bűze csavarta meg apró orrát, miközben az újszülött bőrének – hiába szagolgatta az anyja – nem volt illata. Testszagának hiánya átokként nehezedett a fiúra: az emberek szagminta nélkül nem tudtak kapcsolódni hozzá. Magányáért kifinomult szaglása kárpótolta, tökéletes parfümkészítő lett belőle. Rögeszméjévé vált egy olyan vonzó illat létrehozása, melynek egyetlen cseppjét magára locsolva ellenállhatatlanná válik, s hatalma lesz minden férfi és nő felett.
A neurobiológia szerint azonban ilyen illat nem létezik, mert oka van illatokkal kapcsolatos ízlésünk sokféleségének. Testünk illatát ugyanis a génállományunk részét képező MHC-molekulák 6-féle variánsa határozza meg. Ezek minden generációban újabb és újabb módon keverednek, s minél nagyobb a variációs lehetőség, annál hatékonyabban működik az immunrendszerünk. Ha tehát valakinek a testszagát vonzónak érezzük, az azt jelzi, hogy DNS-térképeink előnyösen egészítik ki egymást: utódaink életképessége biztosított. Ebből persze az következne, hogy amikor illatosítókkal elfedjük a szagunkat, azzal önmagunk ellen dolgozunk. Egy kutatásból azonban kiderült: egyéni MHC- variánsunk befolyásolja azt is, hogy mely illatok tetszenek nekünk, mert a hasonló variánsú alanyok hasonló illatokat favorizálnak, tehát a parfümünkkel tulajdonképpen felerősítjük az immunrendszerünk jelzéseit.

Fűszeres Kelet, virágos Európa

Lipovszky Csenge illatesztéta szerint az immunrendszer illatalapú sugallatai még a barátok, kollégák kiválasztásánál vagy egy háziállat befogadásánál is befolyásolnak minket. „A szaglás szubjektivitásának az is oka, hogy az illatokat asszociatív tanulással sajátítjuk el. Amilyen élményben részünk volt az első találkozásnál, az kitörölhetetlenül befolyásolja az illat megítélését. Ugyanakkor a kollektív tudattalan is dolgozik, mert emlékezünk a szagok jelentésére. A levendula és a citrom illata például soha nem fog számunkra gazdagságot és bőséget szimbolizálni. Sokkal inkább a tisztaság és a letisztultság érzetét kelti, mert a mindennapjainkban évezredek óta ebben a minőségükben vannak jelen. A mirha és a tömjén illatára ugyanakkor luxust vizionálunk, hiszen mindig az ünnepnapokhoz, a rituálékhoz kötődött a használatuk. Az előbbiekhez könnyű volt hozzáférni, és a desztillációjuk is egyszerűbb módszer eredménye, az utóbbiak azonban ritka fák gyantái, melyek hosszú és veszélyes karavánutakkal jutottak el a földrészünkre. A szaglósejtjeinkkel mindez a tudás átöröklődött ránk” – véli Csenge. A szocializáció is befolyásolja, hogy milyen illatokat preferálunk. A franciáknál a narancsvirág illatáról mindenkinek a babaillat jut eszébe, mert ott gyakran használják a gyerekeknek szánt kozmetikumokban. Itthon a citrusos illatokat WC-illatosító és a szúnyogriasztó szagával kapcsoljuk össze. „Az európai országokban a virágos és gourmand illatok a legkedveltebbek, míg a Közel-Keleten a parfümök fűszeresek, füstösek, testesek – magyarázza az illatesztéta. – Szinte elmaradhatatlan összetevőjük az agarfa gyantája, az oud (ejtsd: ud), ami Keleten az édesanya ölelő karját, az otthon melegét jelenti, míg az európaiaknak egy kevésbé kellemes helyszínt, a fogorvosi rendelőt, pontosabban az ott érezhető fertőtlenítő illatát eleveníti fel: szúrós illat, ami idővel aztán finomodik, bepuhul a bőrön. A különböző rasszokhoz tartozó embereknek is más-más a jellegzetes természetes illata, amit a genetika és az ételek is befolyásolnak. Az ázsiai emberek szerint például az európaiak bőre savanyú szagú, ami valószínűleg a tejtermékek és az élesztős tészták fogyasztásából ered.”

Nincs menekvés: mindig hat

Munkája során Csenge többször megtapasztalta, hogy az illatok felé való tudatos odafordulás terápiás hatású is lehet, a szagingerek ugyanis az agynak a limbikus részébe érkeznek, ahol az érzelmek, hangulatok, emlékek tárolódnak, és ahonnan az ösztöneink is erednek. „Az emberek először többnyire az elméjükre hagyatkozva kezdenek el keresgélni egy illatot: mit népszerűsít a kedvenc sztárjuk, mit sugall a kozmetikum fantázianeve, mit használ az, akire szeretnének hasonlítani? Pedig megéri az orrunk- ra, azaz az ösztöneinkre hallgatni, mert egy így kiválasztott illat elnyomott érzelmeket szabadíthat fel, sőt még súlyos problémák megoldásához is hozzájárulhat, hiszen míg a hagyományos verbális terápiánál elzárkózhatunk a nehéz témák elől, az illatok tudattalanul és szelíden, de kérlelhetetlenül tudnak felidézni eltemetett emlékeket és érzéseket. Megmutatják, mi az, amivel dolgunk van. Mint ahogy megmutatták annak a kutatóbiológus hölgynek is, aki személyes parfümtanácsadásra jött hozzám, keresve a maga visszafogott illatát. Tervéből (bátorságának és önismeretének köszönhetően) az 1001 éjszaka bujaságát idéző illat lett, és bár hiába volt szerelem első szippantásra, ő ódzkodott felvállalni a párja előtt ezt a parfümöt. Akárcsak a nőiségének azt a részét, melyet hosszú elnyomásból ez a parfüm szabadított ki. Ennek a felvállalásnak a »gyümölcse« lassan egyéves lesz” – meséli Csenge.

Milyen titkokat rejt még a szaglásunk? A cikk folytatását keressétek a Nők Lapja Psziché 2018/2. lapszámában!

Szöveg: Fekete Edina

Illusztráció: Getty Images