Milyen az otthon, ahol boldogok lehetünk?

Az otthonunk ott van, ahol jól érezzük magunkat, ahol megnyugodhatunk és amiben örömünket leljük. A legtöbben azt szeretnénk, hogy a kényelem mellett ez legyen az a hely is, ahol a személyiségünk és az egész lényünk visszaköszön. De hogyan érhetjük ezt el? Légrádi Júlia kereste a kérdésre a választ.

Mindig is igyekeztem az otthonomat – tinédzserként a kollégiumi szobám rám eső szegletét – úgy berendezni, hogy abban maximálisan megtaláljam a helyem, tudjak azonosulni a berendezési tárgyakkal és persze, hogy úgy érezzem: igen, ez vagyok én. Számomra fontos, hogy vidám, színes és kicsit nyüzsgő legyen az otthon, talán azért, mert saját magamat is pont ilyennek látom. Nem szükséges nagyban gondolkodni, pár apró trükkel könnyedén megjeleníthetjük önmagunkat a lakóterünkben.

A mi nappalinkban például a festményeim díszítik a falat, amelyek nemcsak azért fontosak nekem, mert hozzám tartoznak, hanem azért is, mert a színeikkel és hangulatukkal mindig mosolyt csalnak az arcomra. De szeretem a fotókat is, mert közelebb hozza a szeretteimet, akikkel így a nap bármely szakaszában „szemezhetek” egy pár pillanatot. Nem vagyok az a fajta ember, aki mindent a fiókokba és szekrényekbe dugdos, van bőven dísztárgy, könyv, újság és egy jó pár gyertya is a különféle felületeken. Szeretem, ha látszik, hogy él valaki ezekben a terekben, ezért aztán nem lesz rossz érzésem attól, ha időnként elől hagyom a ruháimat, a jegyzet- és rajzfüzeteket vagy éppen a hajgumikat, krémeket és egyéb “kacatokat”.

Nem biztos viszont, hogy mindenki képes megtalálni a helyét a saját otthonában, de szerintem lehet azon dolgozni, hogy jól, sőt még jobban érezzük magunkat azon a helyen, ahol életünk nagy részét töltjük. A Redonline cikke is ezt a témát boncolgatja, a felsoroltakkal pedig nagy százalékban azonosulni is tudtam, de azért kiegészítettem pár szerintem lényeges ponttal.

Vegyük körül magunkat a kedvenc tárgyainkkal!

Valószínűleg nektek is rengeteg olyan holmitok van, amit szívesen láttok a komód tetején, a polcon vagy a konyhában. Mindegy, hogy az egy kedves fénykép, egy fontos személytől kapott ajándéktárgy, pár könyv, aminek mutatós a borítója, netán a kedvenc zöld növényeitek, egyszerűen csak tartsátok őket szem előtt, hiszen örömet okoznak.

Előtérben az egyediség

Nagyon szeretem a különleges dolgokat és próbálom ezt az otthonomban is előtérbe helyezni. Például van egy kifejezetten történelminek mondható hajósláda a nappalinkban, ami a párom dédapai öröksége. Amikor ránézek, látom benne a családjának a történetét és közben örülök, hogy ennyire különleges és egyedi dolog díszíti a lakásunkat. Biztos vagyok benne, hogy ti is rengeteget tudnátok mesélni ilyen és ehhez hasonló ereklyékről.

Múzeumi hatás helyett élhető és hangulatos terek

Mint ahogy korábban már említettem: szeretem, ha látszik az otthonomon, hogy élnek benne. Nem tartom jó megoldásnak – hacsak nem egy katalógusfotózásról van szó -, hogy úgy rendezzem be a lakóteremet, akárcsak egy múzeumot. Igenis legyenek kint a személyes- és dísztárgyak, az aktuális könyv, amit olvasok és pár olyan holmi, amitől én otthonosan érzem magam. Senki sem szeret olyan helyen lenni, ahol figyelni kell arra, mit hova tesz.

Rend a lelke mindennek!

„Rend a lelke mindennek!” – hajtogatta kedvenc dédanyám gyerekkoromban, és úgy tűnik nem hiába. Nemcsak, hogy nem felejtettem el szavait, meg is szívleltem intelmeit. Szeretem, ha rendben vannak a dolgaim, de nálam ez inkább azt jelenti, hogy mindennek megvan a maga helye a lakásban. A rend persze szubjektív fogalom, mindenkinek más és más jut az eszébe róla, de ebben pont ez a jó.

Új ingerek

Amikor még gimnazista voltam és a hétvégéket, meg persze a nyári szüneteket a szülői házban, a gyerekkori szobámban töltöttem, sokszor éreztem úgy (konkrétan félévente), hogy újításra van szükségem. Ilyenkor elkezdtem húzogatni a bútorokat és teljesen átrendeztem a teret. Egyszerűen kellett a változás, de jó érzés volt az is, hogy rendelkezhetek a kis birodalmam felett. Ismeritek az érzést?

Tárolás és rendszerezés okosan

Ez az egyik legnehezebb feladat, ha a lakás rendezésére gondolunk. Sok idő, logikus és rendszerszerű gondolkodás, és még annál is több energia szükséges egy jól működő rendszer kialakításához. Szerintem évek szükségesek ahhoz, hogy egy otthon – akárcsak egy ember – megismertesse magát és kialakuljon az a bizonyos “kapcsolat”, amire a későbbiekben alapozhatjuk a mindennapjainkat. Talán ettől érezzük majd a jövőben teljesen magunkénak…

Saját sarkok

Kell, hogy legyen egy (vagy kettő) olyan kis zug az otthonunkban, ahova bármikor elvonulhatunk, ahol kicsit egyedül lehetünk, megnyugodhatunk, vagy éppen feltöltődhetünk. Nekem is van ilyen, és ettől még inkább azt érzem: itthon vagyok!

Énidő otthonra szabva

A fenti gondolatokhoz kapcsolódva, úgy gondolom, időnként jót tesz az is, ha egyedül vagyunk otthon. Nagyon szeretem például azt, amikor „enyém a ház”, és senkit sem zavarva a lakás bármely pontján foglalkozhatok a hóbortjaimmal. Ez felszabadít és megerősít abban, hogy ebbe az otthonba én beletartozom. Ti mennyire vagytok boldogok az otthonotokban?

Még több otthonnal kapcsolatos témáról olvashattok a Nők Lapja Enteriőr különszámiban.

Szöveg: Légrádi Júlia

Nyitókép: Getty Images