Ezek a fiatalok teszik jobb hellyé a világot – 3 magyar kezdeményezés 3 jó ügy érdekében

A tanulással töltött évek elhúzódása miatt a Z generáció tagjait gyakran éri a vád, hogy nem akarnak felnőni. Ugyanakkor sokan közülük egyre fiatalabb korukban kezdenek foglalkozni olyan fontos társadalmi kérdésekkel, mint például az esélyegyenlőség. Három kezdeményezést mutatunk be, amit huszonévesek indítottak el valamilyen jó ügy érdekében. Fekete Fanni írása.

Tarisznya Táborok

A Tarisznya Táborok alapítói – Balról jobbra: Réka, Ramóna és Dorci

Idén harmadik éve, hogy útjára indult a Tarisznya Táborok, mely hátrányos helyzetű iskolásoknak szervez napközis és ottalvós táborokat. Az alapítványt közel ötven önkéntes alkotja, akiknek többsége egyetemista, de akad köztük olyan is, aki még gimnáziumba jár. Három alapítójának, Demszky Dorottyának, Győrfi Ramónának és Zempléni Rékának gyerekekhez való erős kötődése adta az ötletet: Réka tanárképzést végzett, Dorci egy hajléktalanszállón, családon belüli erőszak áldozatai mellett önkénteskedett, Ramóna pedig már korábban is táboroztatott szegény sorsú fiatalokat.  Az első évben két, súlyosan elmaradott településre, Litkére és Magyarbánhegyesre látogattak el, utóbbi Ramóna kérése volt, mivel tizennégy éves koráig itt nevelkedett, maga is megtapasztalva a nélkülözést.

A Békés megyei faluban kevés a munkalehetőség, a legtöbb lakos dinnyetermesztéssel foglalkozik; nyaranta szüleivel ő is reggeltől estig a földeken dolgozott, és csak ritkán volt rá lehetősége, hogy elmenjen egy táborba. Gimnazistaként aztán egy ösztöndíjprogram keretében két évet egy olaszországi nemzetközi iskolában tölthetett, jelenleg pedig az Egyesült Államokban tanul. „Úgy nőttem fel, hogy tudtam, az oktatás az egyetlen mód, amivel kitörhetek” – emlékszik vissza kamaszkorára.

A népes önkéntescsapat a tanulásra ösztönzi a gyerekeket is: az egyhetes napközis táborok során különböző interaktív, készségfejlesztő foglalkozásokat tartanak, melyeket maguk dolgoznak ki. Van, aki a természetvédelem, míg más a biológia vagy a kémia izgalmaival ismerteti meg őket. Réka például szemléltette nekik, mi történik olajkatasztrófa esetén, Dorci pedig a nemnewtoni folyadékokat mutatta be az érdeklődőknek: „Keményítőt kevertem össze vízzel, és minél lassabban közelítették hozzá a kezüket, annál lágyabbnak érezték”.

A játékok közül azok a legnépszerűbbek, melyekben a táborozók kiélhetik kreativitásukat és témájuk kapcsolódik az életükhöz, a disputaversenyen például egy focival kapcsolatos kérdést kellett megvitatniuk. A legnagyobb elismerés a táboroztatók számára, amikor sikerül felkelteniük a gyerekek érdeklődését az olyan, általuk unalmasnak vélt tárgyak iránt, mint a matematika. „Az egyik foglalkozás után egy kisgyerek eldöntötte, bolti eladó lesz, mert rájött, mennyire szeret számolni. Ez első hallásra nem tűnik nagy életcélnak, de igenis óriási előrelépés, mert azt jelenti, munkával képzeli el a jövőjét” – meséli az alapítvány logisztikáért felelős önkéntese, Lilla.

A napközis táborokat a nyár méltó lezárásaképp minden évben ottalvós tábor követi. Ide a partnerfalvak mellett más magyarországi településekről is érkeznek gyerekek, akik valamivel jobb helyzetűek és motivációt nyújthatnak a szegényebbeknek a tanulásban. A szervezők mindig egy Budapesthez közeli települést választanak helyszínül, így a fővárosba is elviszik a gyerekeket: tavaly a Csodák Palotájában, a Ludwig Múzeumban, de a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik laboratóriumában is jártak.

A táborok ideje alatt minden gyerek mellé rendelnek egy mentort, aki kiemelten foglalkozik vele. A fiatalok saját környezetüktől gyakran nem kapnak elég figyelmet, ezért ki vannak rá éhezve, hogy valaki meghallgassa őket, a beszélgetések során ennek ellenére nemcsak ők mesélnek magukról, hanem az önkéntesek is, ami azért fontos, mert így az iskolarendszerben megszokott hierarchikus viszonyt bizalmi kapcsolat váltja fel, a könnyedebb témáktól pedig olyan kérdésekig jutnak el, mint a hovatartozás. „Az egyik kisfiú nagyon szerette volna megmutatni a kedvenc dalát, de nem merte, mondván, úgysem tetszene nekem. Később kiderült, szégyelli, mert cigányzene, és komoly gondot jelent számára, hogy romaként hogyan tud elhelyezkedni a társadalomban” – meséli Lilla.

Az önkéntesek a táborokat követően az interneten keresztül tartják a kapcsolatot a gyerekekkel, emellett év közben többször is meglátogatják őket. Rajtuk kívül több helyi is támogatja munkájukat, mint a litkei Oláh András. Dorciék örülnének, ha hátrányos helyzetű fiatalok is csatlakoznának segítőnek, hogy a gyerekek olyanokat lássanak, akikkel könnyebben azonosulhatnak. Emellett szeretnének együttműködni más egyesületekkel is, ám fiatal koruk miatt volt, aki ellenérzéssel fogadta megkeresésüket, pedig kevés szabadidejükben is a táborral foglalkoznak. „Szívesebben ötletelek programokon, mint hogy megnézzek egy sokadik sorozatot a Netflixen” – vallja Réka.

A kezdeményezésről itt olvashattok bővebben.

Kotta Nélkül Projekt

A Kotta Nélkül Projekt öt tagja – Balról jobbra: Anna, Laci, Maxi, Máté és Annamari

A 23 éves Iványi Mátét egy zongoristának készülő vak ismerőse nehézségeit látva kezdte érdekelni egy olyan módszer kidolgozása, amely lehetővé teszi a látássérültek számára a zenetanulást kotta nélkül is. Tervében partnerre talált a zongorista Helle Maximilian személyében, akivel létrehozták a Kotta Nélkül Projektet. Céljuk egy olyan közösség teremtése volt, ahol együtt zenélhetnek látók és látássérültek, és nem jelent hátrányt, ha valaki nem tud kottáról olvasni. Kardon Annamária (ének, zongora), Garamszegi Anna (ének), Rack László (dob, cajon), Jürgen Dengo (harmonika, zarb), Kaposvári Tamás (cselló) és Velegi István (gitár, bendzsó) csatlakozásával duójuk azóta oktetté bővült.  Anna, Máté és Tamás kivételével mindenki vak, valamennyien hallás után tanulták meg hangszereik használatát. Bár létezik Braille-kotta, a Vakok Iskoláján kívül kevés helyen érhető el, a zenetanárok pedig megijednek, ha egy látássérült keresi fel őket –  Annamari oktatását sem vállalták, mondván, kotta nélkül elképzelhetetlen a zongorázás. Máté ezzel nem ért egyet: „A legprofibb zenészekről is hallani, hogy sokáig nem volt jártasságuk benne”.

Habár a tagok többsége látássérült, ez nem volt kitétel a felvételüknél. „Gyakran szerveznek tehetségkutatókat kizárólag fogyatékossággal élőknek, burkot emelve körénk. Ideje kiszakadnunk ebből a zárt közegből” – véli Maxi. Attól még, mert valaki vak, nem jobb zenész, mint más, ezért kifejezetten zavaró számukra, ha ok nélkül piedesztálra emelik őket.

A Kotta Nélkül tagjai gyerekkoruk óta zenélnek, és ahányan vannak, annyiféle stílust képviselnek. Anna korábban musicalekben lépett fel, Laci vérbeli rocker, Maxi az operettekért, magyar műdalokért rajong, az észt Jürgen pedig szívesen hallgat belga népdalokat. Ebből adódóan gyakran kísérletezgetnek a műfajokkal, feldolgozásaikat pedig session-videókban dokumentálják követőiknek – legutóbb egy Edith Piaf-sanzonnal jelentkeztek. Több kisebb fellépésük is volt már, a helyszínekre való eljutás azonban komoly kihívást jelentett számukra.  „Látni kellett volna minket, amikor egy koncertünk előtt felszálltunk a négyes-hatosra: három látássérült és egy látó egy állvánnyal, egy zongorával egy cajonnal és egy szaxofonnal – a fél villamost befoglaltuk” – meséli Máté. Budapesten belül, ha körülményesen is, de megoldják – Máté a hóna alá csapja a tízkilós zongorát, úgy kíséri a többieket –, a vidéki meghívásoknak viszont nem tudnak eleget tenni, az EFOTT-on való fellépésük is logisztikai okok miatt hiúsult meg. Próbatermüket ezért úgy választották ki, hogy jól frekventált helyen legyen, közel a metróhoz.

A hasonló zenekaroknak külföldön már hagyománya van, Maxi sok olyan vak görög művészt ismer, aki a stúdiómunkától kezdve a koncertszervezésig mindent maga végez. Magyarországon azonban egyelőre a hétköznapok is problémát jelentenek. „Egyszer azzal szólítottak meg a metrón, hogy miért nem használok kerekesszéket, mondván, azzal könnyebb lenne közlekedni” – meséli Laci. Maxi szerint a hasonló szituációknál a lazaság gátakat dönthet le. Első koncertjük előtt a szervezők figyelmeztették a fiúkat, az öltözőben táncoslányok készülnek, mire rávágta: nem fog leskelődni.

A zenekar megalapítása óta teljesebbnek érzik az életüket, ezen kívül szakmailag is szintet léptek: Lacinak magabiztosabb lett a dobolása és bátrabban próbálja ki magát számára szokatlan műfajokban, Annamari és Maxi pedig megtanulták, milyen fontos a csapatmunka. A srácok tervei közt újabb session videók, a feldolgozásaikat tartalmazó lemez és egy turné szerepel, de személyes céljaik mellett a zenekar társadalmi szerepvállalását is szem előtt tartják. „Jó lenne, ha kialakulna körénk egy mozgalom, mely révén sikerülne tisztázni a látássérültekről alkotott téveszméket!” Ha mindez összejön, már csak egy turnébusz van hátra. Ahogy Maxi kiáltja: „Én fogom vezetni!”

A Kotta Nélkül Projektet a Facebookon is követhetitek.

Forget-me-nots

A Forget-me-nots tagjai – Balról jobbra: Réka, Juli és Zsófi

Csány Júlia, Ótott-Kovács Réka és Nyúl Zsófi – azaz a Forget-me-nots – Tömegközlekedés ‒ buszon című videójukban értelmi fogyatékos embereknek magyarázzák el a tömegközlekedés néhány szabályát, a könnyen érthető kommunikáció elveit követve. E módszer négy szinten, beszélt, írott és online szövegek illetve mozgóképes tartalmak feldolgozásában támogatja az értelmi fogyatékossággal élőket, többek között egyszerű mondatokkal, idegen kifejezések kerülésével, írott szöveg esetén külön sorokba rendezett mondatokkal és illusztrációk alkalmazásával. Juli, Réka és Zsófi a Szegedi Tudományegyetem gyógypedagógia szakos hallgatóiként már korábban is foglalkoztak a könnyen érthető kommunikációval, például lefordították egy szegedi gyógypedagógiai iskola házirendjét az intézmény diákjainak. A felvétel elkészítésének apropóját a Youth2Youth társadalmi innovációs verseny adta, melyre tanáraik biztatására jelentkeztek, és el is nyerték a fődíjat. Igaz, eredetileg írott szövegek átírásával akartak nevezni, ám egy mini-kutatásuk ráébresztette őket, egy könnyen érthető videóra még nagyobb szükség van. „Több mint száz értelmi fogyatékos embert kérdeztünk internethasználási szokásairól, és 94%-uk a YouTube-ot nézi leggyakrabban”– meséli Réka. „Mivel jól ismerik a felületet, ide került fel a videó.”

Az ismeretterjesztő felvételnél ügyeltek rá, hogy a képi megjelenés folyamatosan összhangban legyen az elhangzottakkal. Ebben oktatóik, Youth2Youth-os mentoraik, az Értelmi Fogyatékossággal Élők és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetsége és Bella Ferenc József grafikus hallgató mellett Júlia értelmi fogyatékossággal élő ismerőse, Zászlós István nyújtott segítséget, aki lektorálta a szöveget, a könnyen érthető termékeket ugyanis minden esetben a célközönség bevonásával készítik el.

A végeredményt nemcsak a verseny zsűrije, de az azt megtekintő értelmi fogyatékos személyek is pozitívan fogadták, főképp azért, mert korábban még nem találkoztak hasonlóval. Könnyen érthető szövegeket ugyan egyre gyakrabban olvasni – az Egyesült Királyságban például fordítóirodák működnek, ahol fogyatékossággal élő lektorok dolgoznak – az ilyen jellegű videóknak azonban sem hazánkban, sem külföldön nincs nagy hagyománya, a lányok is csak egy-két, német nyelvű felvételt láttak eddig.

A három egyetemistára ősszel újabb kihívás vár: a verseny fődíjaként szeptemberben részt vesznek egy berlini tanulmányúton, emellett elindítják YouTube-csatornájukat, ahová újabb anyagokat töltenek majd fel. Előtte azonban nagyobb kutatómunkába fognak, hogy felmérjék, mire kíváncsiak az értelmi fogyatékossággal élők. A legnagyobb érdeklődést kiváltó témákon kívül olyan, életvezetéssel kapcsolatos kérdésekben szeretnének segítséget nyújtani, mint a főzés, bevásárlás, orvosi vizsgálat, párkapcsolati konfliktusok vagy épp az önvédelem. Mivel egy könnyen érthető videó összeállítása, kezdve a forgatókönyvírástól egészen a lektoráltatásig, sok időt vesz igénybe, azt tervezik, hallgatótársaikat is bevonják a munkába.

A Tarisznya Táborok alapítóival ellentétben Juli, Réka és Zsófi kizárólag az előnyeit látják koruknak. „Az innovációs versenyen mindvégig úgy éreztük, hogy a fiatalokra mint változáshozókra tekintenek a mentoraink, ami még inkább arra motivált, hogy tegyünk és tegyünk” – mondja Zsófi, ugyanakkor hozzáteszi, Youth2Youth-os facilitátoraik és egyetemi oktatóik segítsége nélkül most nem tartanának itt. „A mi generációnk tagjai lehetnek azok, akik pozitív változást hoznak a világban, de ehhez arra van szükség, hogy az idősebbek odafigyeljenek rájuk és támogassák őket.”

Szöveg: Fekete Fanni

Fotók: Fekete Fanni, Demszky Dorottya