Idegen családtag – Így támogatják a szülőket az Otthon Segítünk Alapítvány önkéntesei

Egy gyermek születése maga a csoda, ám olyan változásokat hoz az életünkbe, amelyekre egyszerűen lehetetlen felkészülni. Pláne, ha elsőre két vagy három baba is érkezik a családba. Bármikor adódhat olyan élethelyzet, amikor szükségünk van plusz két segítő kézre, és ezt nem kell kudarcként megélni. Varbai-B. Csák Amarilla riportja.

Az Otthon Segítünk Alapítványról először egy ismerősömtől hallottam, aki maga is igénybe vette a szolgálataikat. A háromgyerekes édesanyához heti rendszerességgel járt egy felkészített önkéntes, aki foglalkozott a gyerekekkel, míg ő nyugodtan végezhette az elmaradt házimunkát. Ez az ismerősöm olyannyira hálás mindezért, hogy eltökélt szándéka, mihelyst lesz elég szabad ideje, ő is jelentkezni fog önkéntesnek, hogy továbbadhassa a kapott szeretetet.

HÁZHOZ JÖN A SEGÍTŐ

Most azonban a Szigeti család tizenhetedik kerületi otthonába érkezünk. A nappali minden szegletében találunk egy babaholmit. A konyhapulton sorakoznak a pihenőszékek, szám szerint három. Luca, Kamilla és Gábriel hármas ikrek, tavaly nyáron születtek első gyermekekként. A fiatal balettművész házaspár a Magyar Állami Operaházban, táncos pályafutásuk során ismerték meg egymást. A huszonkilenc éves anyuka, Szigeti-Scanlon Kelsey Ilona Amerikában született, de már több éve Magyarországon él, így remekül beszéli a nyelvünket is. A babák édesen figyelik a villogó-zenélő játékokat, miközben a szülőkkel beszélgetünk.

– Nehéz, persze, de próbálunk mindent megoldani. Mi nem tudjuk, milyen egy vagy két babával az élet, nekünk egyből három jutott – mosolyog Gábor, az apuka. – Igyekszem mindenből kivenni a részem, de a munkám olykor elszólít. Akkor jön Ági, a mi megmentőnk.

Bartók Ágnes négygyerekes családanya. Egy újságban olvasott az alapítványról, és amikor a közösségi médiában meglátta a felhívásukat, hogy munkatársakat keresnek, azonnal jelentkezett.

– Épp munkát kerestem, ami egyáltalán nem ment könnyen a gyerekek mellett. A kerületi tévében láttam egy riportot a Szigeti családdal, és már akkor nagyon szimpatikusak voltak. Amikor találkoztam a helyi önkéntes koordinátorral, mondtam, hogy ikermániás vagyok, és már tudom, melyik családhoz fogok kerülni. Akkor persze csak nevetett ezen, de aztán tényleg így lett. Ennek már négy hónapja.

– Hál’ istennek! Ági rögtön olyan volt, mint egy családtag, nem volt semmi kellemetlenség – veszi át a szót Kelsey. – A kerület polgármestere, Riz Levente a szülés után személyesen nyújtott át anyagi támogatást és babacsomagot is, de sajnos kapacitás hiányában más módon nem tudtak segíteni. Egy másik hármas ikres családtól hallottam az alapítványról, és felvettem velük a kapcsolatot. Úgy voltam vele, minden segítséget el kell fogadnom, hiszen annyian vagyunk, hogy elkél a segítő kéz. Már itthonról kimozdulni is kétemberes feladat. Meg bejutni az üzletekbe, mert sok helyen nem fér be az ajtón az ikerbabakocsi. Szerencsére Ági semmilyen helyzettől nem ijedt meg, és az sem zavarja, hogy nálunk nem sokszor van csend.

A teljes cikket a Nők Lapja 2019/12. lapszámában olvashatjátok el. A magazin március 20-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Varbai-B. Csák Amarilla

Fotó: Németh Gabriella