Sztárportré: Sophie Marceau, aki szembenéz a félelmeivel

Nem szereti, ha kiretusálják a fotóit, mert nem akarja eltüntetni azokat a ráncokat, amelyeken már ötvenkét éve dolgozik. Oké, tényleg van ott egy-két nevetőránc, de ahogy erre újra és újra rácsodálkozunk, olyan, mintha a legfranciásabb francia színésznőn nem fogna az idő. Bár az utóbbi fél év nehéz próbatételek elé állította, Sophie Marceau megmutatta, hogy kemény fából faragták.

Egy nő számára talán nincs is nehezebb helyzet, mint amikor szenvedni látja a gyerekét, és nem tud segíteni rajta. Sophie Marceau fia komoly pszichiátriai problémákkal küzd. A két éve elhunyt lengyel rendezőtől, Andrzej Z˙uławskitól született Vincent november óta egy párizsi zárt osztály lakója, ahova azután szállították, hogy ön- és közveszélyesen viselkedett, az édesanyjának rendőrt kellett hívnia, mert egyedül nem tudta a fiú rohamát leállítani. A huszonhárom éves fiatalember depresszió miatt nyáron került először kórházba, miután Amerikából hazatért. Szeptember közepén elszökött a kezelésről, és másfél hónapra eltűnt, majd újra kórházba került. Az ismerősök szerint Vincent az édesapja halála óta labilis, nem tudja feldolgozni az elvesztését. Két művész gyermekeként érzékeny férfivá ért, és korábban úgy tűnt, megtalálta a helyét az életben. Tanult New Yorkban, Londonban, Varsóban, Párizsban – lengyelül, franciául és angolul is jól beszél. Dolgozott politikai újságíróként, majd 2017-ben színészdiplomát szerzett a Regent’s Universityn Londonban. „Élvezem, ha mélyre áshatok az emberi pszichében – mondta magáról. – Nagyon komolyan veszem a színészetet, szenvedélyesen tudok dolgozni, és hiszem, hogy a történetmesélés az emberiség legrégebbi művészeti formája, amely varázslatos területekre vezet el bennünket, ha jól csináljuk…” Sophie jelenleg mindent háttérbe szorít, hogy a fia felépülését támogathassa – bár a legfrissebb hírek szerint az édesapja is nagyon beteg, úgyhogy meg kell osztania az erejét.

BIZTOS PONT A BIZONYTALANBAN

„Az élet nem mindig vidám, de kitalálhatunk magunknak történeteket. Nekem ez nagyon sokat szokott segíteni. Meg az, hogy mindig igyekszem megérteni, miért pont az aktuális akadály került elém” – mesélte Marceau az Elle magazinnak tavalyi filmje, a Madame Mills, egy tökéletes szomszéd kapcsán, amit írt, rendezett, és ő az egyik főszereplője is. A mondatai abszolút idevágnak. A vígjáték forgatókönyve, „a történet” nem éppen boldog körülmények között született: Andrzej Z˙uławski halála után, amikor elveszítette az édesanyját is, majd szakított akkori szerelmével, Cyril Lignac séffel. Mivel tizennégy éves kora óta ismerjük, láttuk már Sophie-t magányosnak és elkeseredettnek, kislánynak és anyának, szerelmesnek és magabiztosnak. Mindig a szívét követte, a maga természetességében, érzékenységében, hétköznapiságában. Így állt a feladataihoz, a szerelmeihez és a gyerekeihez is. Ha az egyik fronton nehézségek adódtak, a másikból erőt tudott meríteni, ahogy bármelyikünk tenné. Talán most is egy történetbe menekül. Bár korábban úgy nyilatkozott, kicsit unja a romantikus komédiákat, a Madame Mills bolondozása akkoriban kiszakította a problémákkal teli mindennapokból. Amikor a két fontos személy elvesztése után még a kapcsolata is lezárult, valószínűleg pont az előzmények miatt, elintézte annyival: ugyan lételeme, hogy szerelmes lehessen, most (és azóta is) egyedül van, de ebből nem kell drámát csinálni. Vannak ennél nagyobb bajok is a világban, és ő nem Szíriában él állandó rettegésben… Egyébként is szereti megélni a létezés minden kihívását, szembesülni a félelmeivel, és leküzdeni azokat. Amikor a fia felnőtté válásáról kérdezték, a saját húszas éveit idézte fel: emlékszik rá, hogy ez nem egy könnyű időszak, túl kell esni rajta. A fájdalmak és a kétségek elengedhetetlen részei ennek a korszaknak, és a szülők – bár nagyon szeretnék – nem tudják megvédeni tőlük a gyerekeiket. A lényeg szerinte az, hogy a gyerekek tudják, van valaki, akire számíthatnak. Aki stabilitást ad, nyugalmat sugároz, és reméli, hogy ez a fi a és a lánya számára – ő.

A teljes cikket a Nők Lapja 2019/12. lapszámában olvashatjátok el. A magazin március 20-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Sz. H.

Fotó: Getty Images