Sztárportré: Glenn Close, a varázsló, akinek mindent elhiszünk, és akit nem szeret az Oscar

Glenn Close-t pályája elején úgy jellemezték: ígéretes. Később azt mondták róla, hogy lenyűgöző, magával ragadó, fantasztikus tehetséggel megáldott. Mostanában leggyakrabban úgy emlegetik: szegény Glenn. Hétszer jelölték Oscar-díjra, de egyszer sem kapta meg az arany szobrot. Ha hihetünk neki, számára ez egyáltalán nem tragédia. Jónap Rita írása.

Márpedig Glenn Close-nak könnyű hinni. Bármilyen szerepben nézzük, hajlamosak vagyunk azonosítani az általa megformált figurával. Hol ragyogó szépségnek, hol hátborzongatóan vén csúfságnak látjuk. Elhisszük, hogy bosszúra éhes szerető, és azt is, hogy gondoskodó édesanya, hiteles konspiráló arisztokrataként és háttérbe szorított feleségként is. De vajon milyen Glenn Close a filmvásznon kívül?

Nem kapkodta el

Jómódú családból származik, nagyapja természettudós, édesapja sikeres sebész volt. Glenn 1947-ben született Connecticut államban, de gyermekkora egy részét Afrikában töltötte, ahol édesapja kórházat épített és működtetett. A testvéreivel rengeteg történetet kitaláltak és eljátszottak, leginkább a maguk szórakoztatására, de néha szívesen előadták a családnak, barátoknak is. A színésznő szerint akkor alakult ki, hogy ő nem eljátssza a rá osztott szerepet, hanem a figurává válik, vagyis akkor ő nem Glenn Close, hanem kislány, boszorkány, bűnöző.

A középiskola után egy folkegyüttesben énekelt, és mellette antropológiát, valamint színészetet tanult. Nem is gondolt arra, hogy egyszer filmsztár lesz belőle, egyszerűen csak színésznő akart lenni, és erre a keleti parton leginkább a színházakban volt lehetőség. Huszonhét éves volt, amikor megkapta az első színpadi szerepét. Hamar felfedezte a Broadway, hogy nemcsak jó színésznő, de csodálatos énekhangja is van, így szívesen osztottak rá musicalfőszerepeket.

Karrierje során háromszor nyert Tony-díjat, többek között Andrew Lloyd Webber Sunset Boulevard című darabjában Norma Desmond megformálásáért. A színpadi sikerein felbuzdulva úgy érezte, esetleg megpróbálkozna a filmmel is. Harmincöt éves volt, amikor szerződtették a Garp szerint a világ című filmbe. Ő a Robin Williams által megformált Garp szerelmét szerette volna eljátszani, helyette az édesanya szerepét osztották rá, pedig csak négy évvel volt idősebb a színésznél. Hamar kiderült, hogy a filmnél másképp kell játszani, az első felvételeknél rászóltak, hogy túl hangosan beszél. Szerencsére gyorsan tudott alkalmazkodni, első filmes szerepéért rögtön Oscar-díjra jelölték, ahogy a következő két évben is A nagy borzongás, illetve az Őstehetség című filmekért.

A LEGGYŰLÖLTEBB ASSZONY

Szinte az összes szerepét követően kapott valamilyen elismerést, jelölést, ő pedig bátran vállalta a negatív figurákat is. A Végzetes vonzerőben egykori iskolatársával, Michael Douglasszel játszott. A férfi fokozatosan megőrülő szeretőjének szerepét több híres színésznő elutasította, Sharon Stone a próbajátékon nem felelt meg, végül visszatértek Glenn Close-hoz, akiről elsőre azt gondolták, hogy nem elég szenvedélyes. A színésznő annyira hitelesen játszott, hogy az újságok Amerika leggyűlöltebb asszonyának kiáltották ki, és ismét jelölték az Oscarra. A következő évben a Veszedelmes viszonyokban John Malkovich partnereként újra a nézők emlékezetébe véste magát Merteuil márkinő szerepében, és bezsebelt egy újabb jelölést.

Ha végigvesszük a színésznő által megformált nőket, nagyon sok erős, határozott, és – ne szépítsünk! – gonosz figurát találunk. Glenn Close saját bevallása szerint minden szerepében igyekszik a személyiség mélyére ásni, megpróbálja megérteni és szeretni a legaljasabb figurát is, mert úgy gondolja, ha már mások nem teszik, neki muszáj. Bár az ügynöke afelé terelte volna, hogy csak olyan mozikat vállaljon el, amelyek építik az imidzsét, egyengetik a karrierjét, és növelik a bankszámláját, Close ragaszkodott hozzá, hogy azokban a filmekben szerepeljen – legyen az tévéfilm, dráma vagy vígjáték –, amelyek valamiért felkeltették az érdeklődését. Így lett ő többek között a felejthetetlen Szörnyella de Frász a 101 kiskutyában, amelynek forgatása során kétszáz szál gyógyfüves cigarettát szívott el, mivel allergiás a dohányra. A tévés szerepektől is óvták, de ő úgy gondolja, hogy ma a tévécsatornák tehetik meg azt, amit régen a nagy filmstúdiók árnyékában virágzó független filmesek, vagyis hogy a saját történeteiket mesélik el. Ezért is vállalt szerepet a Kemény zsaruk és A hatalom hálójában című sorozatban, utóbbival Emmy- és Golden Globe-díjat is nyert.

A cikk folytatását a Nők Lapja 2019/11. lapszámában olvashatjátok el. A magazint március 12-től keressétek az újságárusoknál! 

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Getty Images