10+1 kérdés Eperjes Károlyhoz

Hálás a gyerekkoráért, gyakran tart önvizsgálatot, magát türelmetlennek vallja. Emellett mélyen vallásos, fontos számára a családdal töltött idő és a rendszeres mozgás. Tíz és még egy kérdést tettünk fel a színművésznek.

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Hálás vagyok, hogy ilyen családba és környezetbe születhettem, az egész gyerekkorom Hegykőn, a Fertő tó partján múlhatatlan, szép emlék, nem tudnék egyet kiragadni. Mi gyerekek rengeteget játszottunk vízben, az erdőben, az árokparton, olyasmit, amit a mai gyerekek talán már nem is ismernek: kidobós, Adj, király, katonát!, ipiapacs, foci utcabajnokság.

2. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene/kellett volna?

Kamaszként tudtam meg, hogy édesapámnak a hadifogságból hazatérve – még édesanyám előtt – egy falubeli szerelmétől, akit valamiért nem vehetett el, született egy fia, őt szintén Eperjes Károlynak hívják. Ez a családban tabutéma volt, nem beszéltünk róla. Pedig jobb lett volna hatszemközt leülni és kibeszélni, de csak édesapám halála után kerestem meg a féltestvéremet. Kiderült, teljesen apánk jegyeit viseli ő is.

3. Mi az, amit a saját kárán tanult meg?

A türelmetlenség a legrosszabb tulajdonságom. A lelki vezetőm azt mondta, ha ez épp jóra sarkall engem, nem baj, ha vehemensen követem, de ha csak kísértés, és rosszat okoz nekem vagy másoknak, küzdjek ellene. Olyan ez számomra, mint Pál tüskéje: a színházban áldás, mert visz előre, a magánéletben viszont nehéz lehet elviselni.

4. Mit bánt meg utoljára?

Gyakran tartok önvizsgálatot, és igyekszem hetente szentgyónáshoz járulni. De sajnos előfordul, hogy hirtelen felindulásból adódóan, még ha igazam is van, olyan tónusban szólok oda másoknak, hogy az fáj. Ezt bánom.

5. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Nem szoktam ilyesmin gondolkodni… de most játszom Néri Szent Fülöpöt, aki azt mondja az esti imájában: „Uram, add, hogy jól végezzem a mai napot, akkor talán nem kell félnem a holnaptól!”. Szeretném én is jól végezni, és akkor már tökéletes a napom. Volt már rá példa, hogy úgy éreztem, sikerült… Ha nem is tökéletes, de teljes a napom, ha szentáldozáshoz járulhatok.

6. Hol ette életében a legjobbat?

Édesanyám vadasa gombóccal, szigorúan áfonyával, amit a feleségem is megtanult így főzni. Aki evett nálunk ilyet, felsóhajt: „ah, Imelda néni vadasa!”. Első számú kedvenc!

7. Kinek/minek a hangját szereti legjobban?

Néhányszor, azt hiszem, hallottam a jóisten hangját: egyszer betegágyban, később filmen, majd színpadon, na és amikor a gyerekeim, unokáim születés után először felsírtak… A tiszta hangokat nagyon jó hallani, akár olyat, mint Wagner Parsifaljának nyitánya.

8. Mire nem sajnálja a pénzt?

A családom pihenésére. Mivel a színház miatt esténként keveset lehettem a gyerekeimmel, úgy gondoltam, megérdemlik, hogy minden évben legalább pár hetet együtt töltsünk egy szép helyen. Bár például az unokáimra vagy sporteszközökre se sajnálom a pénzt. A heti két-háromszori focizáshoz a jó cipő nemcsak elengedhetetlen, de az én koromban már gyógyeszköz is.

9. Mire sajnálja az időt?

Amire a feleségem nem: a vásárlásra.

10. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Szerintem a jóisten annyira szépnek teremtette a világot! Talán felhívnám a figyelmet arra, hogy az emberek a szabad akaratukkal jobban keressék az Istent, mert minél jobban keresik, annál jobban megtalálják egymást.

+1. Ha van mennyország, hogyan fogja köszönteni az Úristen a túloldalon?

Ha „finoman” tudnék érkezni, talán azt mondanám: „Én Uram, én Istenem, mindent köszönök, és bocsáss meg!” Hogy ő mit mondana, nem tudom, de majd kiderül…

 

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/11. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Oláh-Koppány Andrea

Fotó: Szász Marcell