Rabok legyünk vagy szabadok? Mit jelent a valódi belső szabadság?

Mit jelent nemzeti ünnepeink legsűrűbben szajkózott szava? Mit jelent számunkra a szabadság? Hogy szabadon dönthetünk az életünkről? Hogy lerázhatjuk magunkról múltunk nyomasztó, mázsás súlyait? Hogy nem társadalmi konvenciók, megmondóemberek döntik el, miről mit gondolunk? Összeállításunk a szó legszemélyesebb értelmében vizsgálja a szabadságot, és mindent megkérdőjelez. A szabad akaratot is. Vass Virág írása.

Képzelje el, hogy holnap egy tökéletes napra ébred! Nem lesznek egészségügyi, magánéleti, anyagi természetű gondjai, megszűnik minden korlátozó erő… Végre egy nap, amikor minden úgy alakul, ahogyan szeretné! A redőnyök résein hívogatóan kandikál be a napfény, az ablakhoz lép, beengedi: ilyenkor a legszebb a környék, ön békés, bölcs, gazdag és tapasztalt. Hogyan folytatódjon a napja? Milyen szagok, hangok, ízek, emberek között szeretné eltölteni?

Egy percig se rágódjon rajta, ha nem sikerült tökéletesre színeznie a képet! Nincsen ezzel egyedül. Egy nemzetközi kutatás szerint az emberek kilencvenkilenc százalékának fogalma sincs róla, hogy ha rajta állna, pontosan mivel és hogyan töltené a napjait.

Natalie Sisson, a Right2Freedom alapítója vette a fáradságot, és a világ hatvankilenc országában különböző korú és társadalmi helyzetű embereket faggatott arról, mit jelent számukra a szabadság.

Talán nem lepi meg önöket túlságosan, ha elárulom, azért találta ki ezt a projektet, mert saját életében elfásult, munkájában kissé kiégett. Megelégelte, hogy évente több mint egy hetet tölt szardíniaként (a londoni metróban, munkába igyekezve). Hogy sorban állással tölti az ebédszünetét, hiszen ugyanakkor ért haza a munkából, mint a többi londoni – vagyis amikor a bankok, hivatalok már bezárnak. Megelégelte, hogy mások mondják meg neki, mikor és milyen munkát végezzen, hogyan öltözködjön, hogyan éljen. Megtette azt, amiről időnként mindannyian álmodozunk: kifutott a világból. Hátrahagyta jól fizető állását és az összes kényszert az életében. Ám mielőtt a tapasztalatait megosztaná velünk, térjünk vissza a hajnali háztetőkhöz!

Gondolatok hajnali hatkor

Viszonylag toleráns vagyok a rögeszmékkel kapcsolatban. Sokat mozgom alkotó, gondolkodó művészemberek között, nagy részük depresszióval küzd. Isten tudja, nekem is vannak fura gondolataim. Például biztosra veszem, hogy patológiás szinten szorongok, és a hajammal kapcsolatban is vannak feltáratlan, kényszeres dolgaim. Hajnali négykor olykor kipattan a szemem, körbenézek, és tetőtől talpig átjár az aggodalom. Megosztok önökkel néhány ilyen hajnali gondolatot. Mintha a szokottnál több hajszál maradt volna a lefolyóban. Hullik a hajam? Ez már a változókor? Vajon miért feszül és viszket a bőr a karomon? Élősködő költözött a matracba? Van valami rokonság az elszaporodott poloskák és az ágyi poloskák között? Mi van, ha csak pereg életem filmje, és nem teszek semmi hasznosat? Ha nem szánok elég időt azokra, akiket szeretek? Mi van, ha a családomon kívül senki sem szeret? Mi van, ha még sincs Isten? Mi van, ha mindent lát, és most elégedetlen velem?

Søren Kierkegaard, a dán gondolkodó szerint a szorongást a szédüléshez lehet leginkább hasonlítani. Az, aki a tátongó mélységbe tekint, szédülni kezd… mégpedig saját végtelen lehetőségeitől.

„Élsz, vagy csak létezel?” – tette fel a kényes kérdést a dán filozófus, aki szerint kockáztatni annyi, mint egy pillanatra elveszíteni az egyensúlyunkat. Nem kockáztatni pedig nem más, mint elveszíteni önmagunkat.

A teljes cikket a Nők Lapja 2019/11. lapszámában olvashatjátok el. A magazin március 12-től keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Vass Virág

Nyitókép: Getty Images