10 kérdés Papp Gergelyhez

Imádja Popper Péter hangját, nem szereti felesleges dolgokra pazarolni az idejét és ha tehetné, elintézné, hogy mindig tavasz legyen. Pór Attila készített villáminterjút Papp Gergellyel:

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

A síeléseket emelném ki. Kétéves koromtól minden évben elmentünk több baráti családdal Szlovákiába, ezeket az utazásokat mindig nagyon vártam.

2. Ki volt élete első szerelme?

Szilvi az óvodából. Kvázi egy párként kezeltek minket, az első csók is erre az időszakra datálódik. A szerelem már akkor meghatározó volt az életemben. Később egy iskolába jártunk, de néhány év után jöttek az új szerelmek.

3. Mi az, amit a saját kárán tanult meg?

Hogy az ember mindig felelősséggel tartozik a saját döntéseiért, tehát ahelyett, hogy egyik napról a másikra élnénk, érdemes előre tervezni, és most főleg az anyagiakra gondolok. Ez egy adottság, ami ha nincs meg, az ember kénytelen a saját kárán megtanulni. Nekem se mindig sikerül, de azért a tapasztalataimat próbálom átadni a fiamnak, hogy ne járjon úgy, mint én.

4. Mit bánt meg a legjobban?

Hogy húszévesen nem hittem eléggé magamban, és lemondtam az álmaimról. Tizennyolc éves koromtól Franciaországban jártam egyetemre, ahonnan két év után visszajöttem. Talán kényelemből, honvágyból, de főleg kishitűségből: olyan területet választottam magamnak – újságírást és tévézést tanultam –, ami annyira a nyelvhez kapcsolódik, hogy azt éreztem, nem tudnék egy idegen országban, egy idegen nyelven érvényesülni. Ma már úgy gondolom, hogy érdemes lett volna esélyt adni neki.

5. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Április eleje és október vége közt sok tökéletes napom van: azokon a Balaton északi partján, a Badacsony lábánál ringatózom egy kis csónakban. Az agyam, a fantáziám, a kreativitásom ilyenkor is dolgozik. Az elmúlt években nem volt klasszikus értelemben vett munkahelyem, nem volt főnököm és hivatalos munkaidőm. A saját sorozatunkat csináltuk, ami fantasztikus szabadságot adott.

6. Kinek a hangját szereti legjobban?

Popper Péterét. Mármint nem a zenészét, hanem a filozófus-pszichológusét. Éveken keresztül úgy aludtam el, hogy az ő előadásait hallgattam a telefonon, fülhallgatóval, és az ő hangjára szenderedtem álomba.

7. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Én csupán hobbiszinten tudok teniszezni, de a legtökéletesebb sportnak tartom, és minden nagy meccset megnézek. Régi nagy álmom, hogy közelről lássam a párizsi Roland Garros férfi egyes döntőt.

8. Mire nem sajnálja a pénzt?

Nem sajnálom semmire, ételre, utazásra, kényelemre, ami a pillanatnyi, racionális boldogságomba belefér. Csak a szerencsejátékra: ha arra költenék, az pont olyan lenne, mintha a kukába dobnám a pénzemet. Nem hiszek abban, hogy lehet lottóötösöm, vagy hogy van értelme rulettezni, meg félkarú rablóval játszani.

9. Mire sajnálja legjobban az időt?

Mivel az idő véges, és elég kevés van belőle, zavar, ha fárasztó társaságban vagyok. Ennek hangot is adok, már nem pazarlom az időmet megfelelési kényszerből vagy jófejségből felesleges dolgokra. Szerencsére a környezetemben megértik és elfogadják, ha valamihez nincs energiám vagy hangulatom.

10. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Elintézném, hogy mindig tavasz legyen. Ezt az évszakot szeretem a legjobban, ebben van a legtöbb fantázia, a legtöbb lehetőség. A tavasz az állandó újrakezdést és újratöltődést jelenti.

 

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Szász Marcell

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/10. lapszámában jelent meg.