10 kérdés Dr. Magyar Zoltánhoz

A Magyar Torna Szövetség elnökét többek között a tökéletes napjáról, kedvenc gyerekkori emlékéről és hangjáról, valamint meg nem valósult álmairól is kérdeztük.

1. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Nyaranta mindig az édesanyám szüleihez küldtek el egy-két hónapra Felsődobosra. Arra az időre a pesti, kilencedik kerületi vagány srácból falusi fi ú lett. Megismertem a természetet, az erdőben és a mezőkön mászkáltunk, még libát is őriztem. Ez egy olyan csoda volt, ami még álmomban is sokszor visszatér.

2. Ki volt élete első szerelme?

Jó Ilonának hívták, az utcánkban lakott. Nagyon szerelmes voltam belé hatodikos-hetedikes koromban. Akkor már tornáztam, és amikor nekifutottam a lóugrásnak, arra gondoltam, hogy érte fogok jót ugrani. Nagy hatással volt rám a kezdet kezdetén.

3. Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellett volna?

Egyszer rátértek arra, hogy lett volna egy testvérem, de valamilyen okból nem született meg. Soha nem mertem feltenni azt a kérdést, hogy miért.

4. Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Mondhatnék sokat, de leginkább a kölcsönadásokat. Elég nagy szívem volt, és sokaknak adtam kölcsön. Óriási csalódás volt, hogy hozzám közel álló emberek megszorultak, hozzám fordultak, én segítettem, ők pedig először tereltek, hogy miért nem tudják megadni, majd végül el is tűntek. Azóta senkinek nem adok kölcsön, csak családon belül.

5. Mit bánt meg utoljára?

Talán azt, hogy egykori edzőmmel túl keményen bántam. Nehéz időszakon van túl, én pedig legutóbb túlzottan leszúrtam, erőteljesen mondtam el neki, hogy milyen feladatok várnak még rá, és szedje össze magát. Megpróbáltam helyretenni, de egy hetvenöt éves embernél nem biztos, hogy ez a jó taktika.

6. Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

A mindennapi rutinjaimmal kezdődik a nap: ébredés után kávézom, aztán tekerek egy kicsit a gépen, majd lefürdök egy nagy kád vízben. Utána berohanok a munkahelyemre (Magyar Torna Szövetség – a szerk.), onnan általában lemegyek a tornacsarnokba is, ahol beszélgetek az edzőkkel, sportolókkal. Aztán hazajövök, a családdal vásárolni indulunk, és ha egy nagyon jó napról van szó, akkor elmegyünk színházba, moziba, vacsorázni, vagy akár egy borkóstolóra.

7. Hol ette életében a legjobbat?

Spanyolországban vagy Portugáliában. Nagyon szeretem a tengeri herkentyűket, a csigától kezdve a rákokon át a polipig mindent. Egyszer például barátokkal voltunk Barcelonában, és egy hihetetlen menüt ettünk végig, különleges borokkal. Két és fél órán keresztül csipegettünk, iszogattunk, beszélgettünk.

8. Kinek, minek a hangját szereti legjobban?

A lányomét, amikor beleszól a telefonba. Már külön élünk, és mindig úgy megörülök, ha meghallom a hangját. Fiatal koromban pedig imádtam Zalatnay Sarolta dalait, a hangszínét.

9. Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Hogyne, azért dolgozom. Szeretném felemelni a tornát, sok vidéki bázist teljesen felszerelni, jó kapcsolatot ápolni a helyi önkormányzatokkal, iskolákkal, egyetemekkel. Szeretném megteremteni az alapokat, és azt, hogy lelkes, jó szakemberek legyenek.

10. Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Az agressziót. Tudom, hogy szükséges a vezetéshez, de az emberek közötti, mindenáron történő agresszió, az egymás nem becsülése borzasztó. Hiszem, hogy sokkal szebb lenne a világ, ha nem támadnánk és gyűlölnénk egymást.

 

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2019/7. lapszámában jelent meg. A magazin február 13-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Varbai-B. Csák Amarilla

Fotó: Szász Marcell