Hétperces szikrák – Kipróbáltuk a rapidrandit

Miközben az internetes társkeresőkön naponta több ezer felületes viszony születik, aki komoly társat keres, szívesen fordul a személyes találkozásokra épülő szolgáltatások felé. Ilyen például a rapidrandi, ahol a résztvevők mindenkivel hét percet beszélgethetnek az elvárásaikról, a lélekvándorlásról vagy akár a büntetőjogról. Pór Attila kipróbálta.

Szombat délután egy belvárosi kávézóban regisztrálunk, a rapidrandi négytől kezdődik. Minden asztalnál egy nő várakozik, mi, férfiak külön gyülekezünk, egy alacsony asztalt ülünk körbe. Hogy melyikünk az alfahím, azonnal érzem: az az izmos, körszakállas férfi ott szemben biztosan népszerű lesz. Mindenki szótlan, csak a mellettem ülő, zakós úr beszélget szívesen. Ő nem izgul.

– Miért izgulnék? – mondja. – Egy biztosítónál voltam területi képviselő, több mint kétezer szerződést kötöttem, gyorsan kiismerem az embereket. És tizennyolc éve capoeirázom.

Minden lánnyal hét percet beszélgetünk majd, ami szerinte bőven elég, hogy kialakuljon a szimpátia. („Meg se szólalsz, de a nők már tudják, van-e esélyed vagy sem.”) Ide egy szerelmi csalódás után vezetett az útja. Búslakodott, ezért a kollégája meggyőzte, hogy regisztráljon az internetes társkeresőkre, ám abból a műfajból kiábrándult: mivel a nőket elárasztják levelekkel, szinte megközelíthetetlenek. Akkor fedezte fel a rapidrandit.

Kezdünk. A hölgyek ma tizenegyen vannak, a férfiak – velem, kíváncsi „potyautassal” együtt – tizenketten, az első körben én leszek szabad. Minden nőhöz leül egy férfi . A párok a „szimpátialapjukra” felírják a partner becenevét, a hét perc után a papíron megjelölik majd, hogy szeretnének- e a másikkal találkozni vagy sem. Ha kölcsönös a rokonszenv, a szervezők később e-mailben összekötik őket. Ha csak az egyikük folytatná a beszélgetést, a másik nem fog róla tudni.

A rapidrandi ötlete egy amerikai rabbitól származik, a magyar meghonosítói, Frankó Ágnes és férje, Zoltán Párizsból hozták haza 2003-ban. A húszas, a harmincas és a negyvenes korosztályoknak külön eseményeket szerveznek. A mai házigazda Piroska és János.

– Két éve vagyok itt, előtte nem tudtam, hogy a fiataloknak a párkeresés ilyen nehéz – mondja János. – Negyvenöt vagyok. Amikor én voltam huszonéves, elmentem egy szórakozóhelyre, egy gyufaszálat nem lehetett leejteni, a fiatalok állandóan egymást keresték. Ilyen ma már nincs, az internet miatt felgyorsult minden. Nálunk legalább látják egymás gesztusait a jelentkezők.

A rutinos szervezők már könnyen meg tudják jósolni, kik kapják majd a legtöbb lájkot. A leggyakoribb társalgási hibáknál azt említik, amikor valaki csak magáról (sőt: a borzalmas válásáról) beszél, de láttak olyat is, aki azzal indított, hogy utálja az állatokat.

NINCSENEK FELESLEGES KÖRÖK

János megrázza a csengőt, a nők a helyükön maradnak, a férfiak viszont a poharukkal együtt átülnek a következő asztalhoz. Beülök az első lányhoz.

– Harmincéves vagyok, és már régóta szeretnék komoly kapcsolatot, de eddig még semmi nem sikerült – árulja el, miért jött ma el. – Talán az a legnagyobb baj, hogy nem vagyok olyan közvetlen, hogy szórakozóhelyeken ismerkedjek. A netes társkeresők sem váltak be. Hetekig levelezünk, ismerkedünk, aztán a találkozón kiderül, hogy másnak képzeltük egymást, vagy hogy a srác mégsem akar hosszú kapcsolatot, és kezdhetem elölről. Itt viszont nincsenek felesleges körök.

Úgy érzi, túlságosan ragaszkodó, és attól tart, hogy ezzel elijeszti a lovagokat, ezért ügyel arra, hogy ne zaklassa őket. Azt sem várja el, hogy egész álló nap telefonáljanak, de naponta néhány üzenet azért jólesne neki.

Csengetnek. A második lány azt mondja, félt a kínos csöndektől, hogy megakadnak a beszélgetések, ezért a biztonság kedvéért összeírt néhány kérdést. Külföldön dolgozik. Egy iskolaigazgatót ápol, aki nyaktól lefelé megbénult, mégis aktív maradt. Heteket tölt kint, ami a párkeresésnél gond, amúgy itthon képzeli el az életét.

A riport folytatását a Nők Lapja 2019/7. számában olvashatjátok el. A magazint február 13-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Pór Attila

Illusztráció: Getty Images