Erdély szerelmesei – Lőwey Lilla és Váradi Péter Pál különleges története

Erdély szerelmesei – így emlegetem magamban a veszprémi házaspárt, Lőwey Lillát és Váradi Péter Pált, akik a nyugdíjhoz közel találtak rá életük céljára: honismereti fotóalbumokban örökítik meg szülőföldjük, Erdély legszebb tájait. Köteteiket, melyek száma már negyvenhatra rúg, Sütő András nevezte el így. Koronczay Lilla írása.

– 1985-öt írtunk – emlékszik vissza a férfi a kezdetekre –, ekkor rendelte el Ceaușescu a falvak lerombolását Romániában. – Hobbiból addig is fotóztam, mert érettségi ajándékul kaptam egy fényképezőgépet, de akkor felébredt bennem a vágy: meg szeretném örökíteni a pusztulásra ítélt kalotaszegi falvakat a szülőföldemen! Rövidesen el is indultunk első feleségemmel, Gaál Anikóval, hogy felfedezzük a 42 fiatornyos falut. A bőség zavarával küszködtem, olyan gyönyörűségek tárultak elém, kezdve a kalotaszegi népviselettel, amelynek ma is csodájára járnak. Csakhogy időközben a hímzőasszonyok mind kihaltak, az utolsót, Erzsi nénit még ismertem, de vele aztán ki is veszett a lepelszoknyák díszítésének tudománya. Ebben a „szoknyában” érkeztek a honfoglaló magyarok a Kárpát-medencébe, elöl nyitva volt, hátul a ló farára terítve, telis-tele gyönyörű hímzéssel. Mindet felvásárolták a kilencvenes évek elején oda érkező turisták, főleg a németek. Sajnos ma már gyöngyös párta sem készül, de néhány éve még talált az ember elgurult gyöngyszemeket a templomi padok alatt…

Ebből könyvet kell csinálni!

A fotókat később Pali Veszprémben előhívta, és kiállításokon mutatta be. Óriási sikert arattak, az emberek rácsodálkoztak, milyen szépségek vesztek el Erdély elcsatolásával, hisz akkoriban itthon még nemigen volt szabad Trianonról beszélni. Egy ilyen alkalommal lépett oda a fotográfushoz dr. Kresz Mária néprajztudós. Arra kérte, mutassa meg neki az összes Kalotaszegen készült fényképét. Pali a kutató nyaralójában kiterítette a felgyűlt anyagot, mire a szakember lelkesen felkiáltott: ebből könyvet kell csinálni! Palinak se kellett több, feleségével együtt nekiláttak az első „honismereti fotóalbum” elkészítésének. Így nevezte el köteteiket Sütő András, amikor megmutatták neki őket Marosvásárhelyen. Anikó írta az ismeretterjesztő szövegeket – vegyészmérnök létére beiratkozott a debreceni egyetem néprajz szakára, hogy szakszerű lehessen –, férje pedig szortírozta a képeket. Végül négy album jelent meg a nevük alatt, az ötödiket sajnos már nem sikerült befejezniük. Anikó daganatos betegség következtében elhunyt.

– Három gyermekkel maradtam egyedül, vigasztalhatatlan voltam – tekint vissza a nehéz időkre a férfi. – Az is nyomasztott, hogy nem tudtam, hogyan folytassam a megkezdett munkát. A félkész albumnak végül a Tél a havason címet adtam, és megkérdeztem a lányom magyartanárát, Lőwey Lillát, hogy válogasson versidézeteket a fotók mellé. Lilla nagy élvezettel keresgélte a Kányádi Sándor– (cikkünk címe is tőle származik – a szerk.), Dsida Jenő-, Reményik Sándor-idézeteket. Sokat beszéltünk, melyik kerüljön a különböző fotók mellé. Olyan találóak lettek, mintha a költő a képen látható fa tövében vagy éppen hegycsúcson ülve írta volna őket. Mire elkészültünk, éreztem, ahogy olvadni kezd a szívemen a jég. Akkor már egy éve elment a feleségem, ideje volt újrakezdeni. Elhívtam Lillát egy túrára, és a Királyhágón előhúztam a zsebemből a jegygyűrűt. Nem utasított vissza, az idő pedig visszaigazolta, hogy a lehető legjobban választottam. Melyik asszony tudna velem hetvenévesen is hegyet mászni, hogy lefotózzam a Gyilkos-tavat madártávlatból?!

VÁLLALOM A KÜLDETÉST!

A cikk folytatását a Nők Lapja 2019/05. lapszámában olvashatjátok el. A magazint január 30-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Hirling Bálint