„Az idő fontosabb, mint a pénz” – Sztárinterjú Will Smithszel

A színész most lesz ötvenéves, és évek óta próbálja megismételni azt a sikert, amelyet az Ali című film címszereplőjeként elért, az Oscar-jelölést, a bevételt és főleg azt, hogy megint komolyan vegyék mint színészt. Világsztárként már így is, úgy is learatta a babérokat, de azért még nem tart ott, ahol Denzel Washington... Návai Anikó interjúja.

Szerettem volna eljutni a Gemini Man forgatására, de Ang Lee és Will Smith zárt forgatást rendeltek el, amit még a producerek sem tudtak áthidalni. Az ok sejthető: zavartalanul akarták végigdolgozni azt a pár hetet vagy inkább hónapot, amit Will itt töltött Magyarországon. Róla és feleségéről felreppentek mendemondák, de ez mindenkivel megesett már. A tény azonban tény: Jada és Will ma is együtt vannak, és szorosabb a kapcsolatuk, mint valaha. Az alábbi beszélgetés pár hónappal a Gemini Man forgatása előtt készült Los Angelesben.

– Meditatív hangulatban vagy.

– Igen, kísért mostanában az érzés, hogy semmi nem állandó, és be kell valljam, örülök is neki. Bármilyen nagyszerű legyen valami, egyszer véget ér. Utálhatod, de ugyanakkor ez a rosszra is vonatkozik, az is véget ér valamikor. Tehát a tudat sokat segít, hogy elviseld akár a jót, akár a rosszat, ráadásul a kifelé vezető út mindig megjelenik valahol. Aztán az is eltűnik. Ezt szoktam magamnak mondogatni, amikor érzelmi hullámvölgyben vagyok. És tudod, mi az érdekes?

– Igen, figyelek…

– Hogy sokszor nem tudom úgy kifejezni magam, ahogyan szeretném. Intellektuális szempontból a lehető legjobb dolog történt velem, amikor rájöttem, hogy mennyi mindent nem tudok. Olyan ez, mint amikor növésben vagy, és folyamatosan szembesülsz a korlátaiddal, ami szerintem nagyon egészséges. Nem tartom magam sem elég okosnak, sem elég intelligensnek. De a küzdőszellem megvan bennem, és valahogy mindig kifigurázom, hogy mi az, amit nem értek, vagy nem tudok. A tudás hatalom, a baj akkor van, amikor azt hiszed, hogy tudsz valamit, és e hamis illúzió mentén indulsz tovább. Olyankor teljesen elveszted a hatalmadat.

– Emlékszel még az első filmélményedre?

– A Csillagok háborúja volt. Nem is értettem, hogy csinálták. Képzeletbeli figurák keveredtek húsvér emberekkel, és látva ezt, éreztem, hogy az emberi agy végtelen dolgokra képes. Rettentően inspirált, elrepített egy másik világba.

– Ki volt a hősöd?

– Superman. Amiatt, hogy repült. Imádtam nézni, és azt is, mennyire rajongtak érte a nők. Ahogy könnyedén felkapta a csajokat, és csak repült… Szerettem volna a helyében lenni.

– Vagyis akcióhős akartál lenni.

– Nem akartam, és most sem szeretnék az lenni, jó lenne, ha nem skatulyáznának be. A nagy nyári kasszasikerben szívesen részt veszek, mert olyan, mint egy jó buli, amit az egész világ vár. Mosolyogni akarok, sírni, ha kell, minden műfaj érdekel.

– Ezek szerint nem is szerettél volna filmsztár lenni?

– Soha! Viszont mindig imádtam a filmeket. Tizenkét éves koromban voltam először moziban, elbűvölt, de soha nem jutott eszembe, hogy ehhez a világhoz valaha közöm lehet, egészen addig, amíg el nem kezdtem zenés klipeket csinálni. Egyre többször hallottam, hogy ez majdnem olyan, mintha színészkednék, és hogy miért nem próbálom meg? Tizenhat éves voltam, amikor először mentem válogatásra egy tévéshow-ba, de megijedtem, elszúrtam, és nem kaptam meg a szerepet. Quincy Jonesnak köszönhetem az első tévés munkámat, a Fresh Prince of Bel-Airt (Kaliforniába jöttem c. televíziós sorozat – a szerk.), pedig soha nem látott se filmen, se színpadon, de még azt se tudta, hogy fel tudok-e olvasni egy dialógust. Úgy kaptam meg azt a szerepet, hogy munka közben szereztem meg a gyakorlatot.

– És összeszedted a bátorságodat?

– Egy vasam se volt, Quincy hívott… Mentem, a nyomor nagy úr!

– Most mennyire vigyázol a pénzedre?

– Jól élek, de egyszerűen. Egy házam van, egy kocsim. És négy rottweilerem. Szeretem a kutyákat, ezért van több is. Semmi extrára nem költök. És támogatom a baptista templomot, ahová annak idején jártam Philadelphiában.

A teljes interjút a Nők Lapja 2018/37. lapszámában olvashatjátok el. A magazint szeptember 12-től keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Návai Anikó

Fotó: Getty Images