„Szeretek nő lenni" - Sztárinterjú Cherrel

Legalább tízfős csapattal érkezik, egy kivétellel mindenki nő. A kellékekről felismerhető a sminkes meg a fodrász, a többiek egymással és az SMS-ezéssel vannak elfoglalva, ahogy libasorban leülnek az ajtó mellé, miközben Cher a PR-osával előresétál a székéhez. Vizet kér és kapucsínót, a fodrász még gyorsan megigazít egy rakoncátlan tincset, Cher türelmetlenül elhessegeti. Kezdjük! Hetvenkét éves korában az embernek már minden perc számít. Návai Anikó interjúja.

Cher

– Jobban nézel ki, mint valaha. Lehet, hogy azért, mert sokkal többet tudsz az életről?

– Marhaság. Szerintem negyvenéves koromban már mindent tudtam, amit tudni kell. A többi meg jött az évekkel. Nem kell többet tudnom. A nők sokkal jobban érzik a fájdalmat, és sokkal jobban képesek megküzdeni a dolgokért, mint a férfiak. Nem gondoltam, hogy ilyen sokáig elhúzom a szakmában. Nem reméltem, hogy ilyen híres leszek. Még abban se voltam biztos, hogy ilyen sokáig élek. Épp a napokban beszélgettünk a barátnőimmel nálam sokkal tehetségesebb kollégákról, akik ma nincsenek sehol. Vagyis: nincs jó válaszom.

– Remekül tartod magad. Mi a titok?

– Hogy nem adtam fel soha. Minden nap edzek, és egészségesen eszem, ahogy mindig is tettem. Anyámtól jön, akit a nyomor szoktatott rá, hogy csak zöldségeket fogyasszon, mert húsra nem telt. Így tanult meg vegetáriánus kajákat főzni. Másrészt vigyázok a bőrömre, mert ez az első árulkodó jel a korra. Mindig egészségesen éltem. Nem kábítószereztem, nem ittam, nem cigiztem soha, mert attól csak öregszik az ember.

– Szóval aláírod, hogy jól nézel ki?

– Mert muszáj jól kinézni. Különben nem kapnék munkát. Nagy mázli, ha csinosnak és szépnek születtél, mert sokkal több lehetőséged van az életben meg a munkában. Szerencsém volt. Anyám mondta mindig, nem te vagy a legcsinosabb, a legtehetségesebb és a legfiatalabb, de van benned valami, ami senki másban nincs meg. Ettől vagy te a joker. Talán az, hogy éretlen vagyok. Anyám volt az első, aki nógatott, mert ezt akartam csinálni négyéves koromtól. Az akartam lenni, aki lettem. És anyám biztatott, pedig diszlexiás voltam, pocsék rossz tanuló, és semmi, de semmi nem utalt rá, hogy én leszek Cher… Közben meg már Cher voltam. De anyám mondogatta, okos kislány vagy te, el fogod érni, hogy az emberek hallgassanak rád, és mindenki azt csinálja és úgy, ahogy te szeretnéd. És aztán jött Sonny… a másik nagy támogatóm.

– Komolyan mondod, hogy négyéves korodtól színésznő-énekesnő akartál lenni?

– Színésznő, igen. És ebből nem engedtem. Pedig hajthatatlanul nyomták a rendezőknek, hogy ne szerződtessenek, mert rossz vége lesz. Éreztem, hogy nem leszek színésznő, de valahogy mégis mindig filmen akartam játszani. Aztán megkaptam az első szerepemet a Maszk című filmben, de a kritikusok mindig nyammogtak, hogy jó, jó, tehetséges, de miért jár folyton fiatal pasikkal, meg ahogy öltözködik, az nem méltó egy színésznőhöz. Szóval nem volt könnyű időszak, mert senki nem akart komolyan venni.

– A Mamma Mia! első részét mégis kihagytad…

– Igen, fájó szívvel, egy hosszú koncertszerződésem miatt. De most nem hagytam ki!

Az interjú folytatását a Nők Lapja 2018/32. lapszámában olvashatjátok el. A magazint augusztus 8-tól keressétek az újságárusoknál!

Szöveg: Návai Anikó

Fotó: Getty Images