Akármi is jön be azon a kapun... - Közeli Dr. Mihalec Gábor párterapeutával

Különböznek-e egy finn vagy japán pár problémái a magyarokétól? Milyen jelek utalnak arra, hogy egy házasság már nem menthető? Milyen pontossággal lehet megjósolni, egy pár hosszú távon együtt marad-e? Dr. Mihalec Gábor párterapeutával beszélgettünk a sikeres házasság titkairól. Oravecz Éva Csilla interjúja.

– Megtudhatok a kapcsolatomról egy párterapeutától bármit, amit magamtól nem tudtam?

– Rengeteget. Minden kapcsolat mintázatot követ anélkül, hogy ennek tudatában lennének. S egyszer csak jön valaki, aki felhívja az érintettek figyelmét, hogy nézzék, ezt és ezt csinálják. Például felhívom a férj figyelmét, hogy mindig, amikor olyat mond, ami a feleségét elszomorítja, a nő szemöldöke megváltozik. Onnantól erre a jelre a férj érzékennyé válik, s már előre tudja, ha ezt mondja, a neje ráncolni fogja a szemöldökét, ezért inkább mást mond.

– A Gyűrű-kúra című könyvét kiadták az Egyesült Államokban is, ami a párkapcsolati témájú szakirodalom terén igencsak telített piac. Miben eredeti a megközelítése?

– Számomra fontos, hogy amit leírok, előtte sok szűrőn menjen keresztül. Először is kipróbálom a technikát a saját házasságomban. Kezdetben a feleségem érzékeny volt erre, úgy érezte, manipulálni akarom, de idővel rájöttem, partner benne, csak előtte szólnom kell, hogy valami újat akarok kipróbálni. Másrészt tréningeken teszteltem a módszert. Minden párral kitöltettem egy tesztet a tréning elején, hogy lássuk, hol tartanak a kapcsolatukban. Majd újra kitöltötték tíz foglalkozás után, aztán fél évvel később is, tehát folyamatosan mértem, van-e kimutatható javulás. S az az eredmény született, hogy mindhárom mérésben az a tizenkét szempont, amit mértünk, például konfliktuskezelés, célkitűzések vagy a pénzügyek kezelése, lépcsőzetes javulást mutatott. Ugyanakkor a kontrollcsoport, vagyis olyan párok, akik nem vettek részt a tréningen, egy kategóriát kivéve minden területen romlottak a fél év alatt. Ez a különbség aközött, amikor valaki tudatosan működteti a házasságát, vagy csak begyakorolt sablonok mentén él. A Gyűrű-kúra tréningeket azért is tartom fontosnak, mert a párterapeuták többsége csak olyankor találkozik párokkal, amikor már rossz a kapcsolat. A Gyűrű-kúra tréningekre viszont nem olyanok jönnek, akik egy utolsó szalmaszálba kapaszkodva próbálják menteni az egyébként a biztos vég felé haladó házasságukat, hanem akik jól vannak, és tudják, ha szeretnék, hogy ez így is maradjon, tenniük kell érte. Hatalmas előny, hogy látom, mitől sikeres az egyik kapcsolat, mi működik jól valakinél, mert el tudom mindezt mondani azoknak, akik pont ezen az adott területen elakadtak.

– Ön húsz éve él boldog házasságban, de el tud képzelni olyan sikeres párterapeutát, aki többszörösen elvált? Hiteltelenné tesz egy szakembert, ha sikertelen a magánélete?

– Ódzkodnék attól, hogy a kollégáim felett ítéletet mondjak, önmagam felé azonban elvárás a részemről, hogy a saját házasságomat jól működtessem. Amikor egy vita közepén vagyunk a feleségemmel, sokszor felvillan előttem, hogy csak akkor van jogom leülni egy problémával küzdő, segítségre váró pár elé, ha én magam sikerrel rendeztem a saját konfliktusomat.

– Nehezebb a vita rendezése, ha van egy ilyen plusz tétje?

– Igen, mert van egy extra felelősség, hiszen nemcsak az adott szituáció súlyát hordozom, hanem azt is, van-e jogom megjelenni hétfőn a terápiás szobában. Ugyanakkor jártasságot is ad, mert sok gyakorlással egy idő után megtanultunk zökkenőmentesen működtetni dolgokat. Élvezem, hogy a ránk nehezedő nyomást, miszerint a házasságunkat jól kell csinálnunk, át tudtuk fordítani készséggé. Mert ahogy a rossz kapcsolatokban automatizmussá válnak a romboló mintázatok, a jó kapcsolatokban is automatikussá válhatnak a jó működési minták.

– A párok érzik, mikor kell terápiába menniük annak érdekében, hogy megmentsék a házasságukat, vagy későn kapcsolnak, amikor már menthetetlen a kapcsolat?

– Egy kapcsolat olyan szinten képes félrecsúszni az elvárásokhoz képest, hogy kész csoda, hogy még egyáltalán vannak jó házasságok. Én a saját praxisomban „pukkadj meg pont”-nak nevezem azt a határvonalat, ami mindig ott lebeg a szemünk előtt egy konfliktus során, s amit ha átlépünk, onnan nehéz visszakapaszkodni. Amíg tekintettel vagyunk a másik érzéseire, és visszafogjuk magunkat, hogy kimondjuk azt, amivel tudjuk, fájdalmat okoznánk, és félrevinnénk a beszélgetést, addig van remény.

Az interjú folytatását a Nők Lapja 2018/28. lapszámában olvashatjátok el. A magazint július 11-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Bulla Bea