– Hogyan fogja érinteni az emberek pszichéjét, ha a robotok elveszik a munkájukat?
– Az emberi bioritmusnak szerves részét képezi, hogy a napunk egy részében valamilyen rendszeres, munkaszerű tevékenységet végzünk, ahogy azt a természeti népek mindig is tették és teszik. A munka mindig is az emberi élet része volt, hiszen az ennivalót valahogy meg kellett szerezni. Amióta azonban az elektromosság lehetővé teszi, hogy sötétedés után is dolgozzunk, a túlterheltség lett a fő problémánk. A huszonegyedik század embere elfoglaltabb és leterheltebb, mint elődei voltak. Több dolga van, és nemcsak azért, mert a villanyvilágítás feltalálása óta többet kell dolgoznia, hanem azért is, mert maga a modern ember is hajlamos túlvállalni magát.
– A depressziónak az lenne a fő oka, hogy elszakadtunk a természettől, és nem a bioritmusunknak megfelelően élünk?
– A depresszióra sok modell van, ezek közül csak az egyik a bioritmus felborulása és a természettől való elszakadás, a másik az egészségtelen életmód, a helytelen táplálkozás és a mozgás hiánya. A kettő természetesen szorosan összefügg, hiszen a bioritmusunk annak idején a bioszférával összhangban állítódott be. A vadászó-gyűjtögető ember még napi négy-hat órát dolgozott, rengeteget mozgott, az étrendjében sok volt a zöldség és a gyümölcs, és kevesebb a hús. Fontos depressziós modell a túlterheltség is, ami egyszerre jelenti a hétköznapokban való túlterheltséget és az információs túlterheltséget is. És lényeges modell a csúcscélok, illetve az ezek eléréséhez szükséges eszközök közötti nagy távolság is, mert az emberek többé nem akarják úgy leélni az életüket, hogy van kenyerük, házuk, feleségük és gyerekeik, akikkel biztonságban és tisztesen megélnek. Ez népszerű cél volt még a szüleink idejében is, sokan élték le ezen értékek mentén az életüket, ám ma a többség sikeres, szép és gazdag akar lenni, és olyan célokat álmodik magának, amelyeket nehéz elérni, és egy idő után ezért frusztrálódni fog, hiszen nem érhet fel mindenki a csúcsra. Senki nem marad fiatal, az emberek többsége nem születik szépnek, és meggazdagodni sem fog. Azokban a társadalmakban, amelyekben a szükségletek és az ezek kielégítéséhez szükséges eszközök egyensúlyban vannak, azaz olyasmire vágynak, amit el is tudnak érni, ott általában a mentális zavarok, illetve a depressziósok száma is lényegesen alacsonyabb.
– A természeti népeknél egyáltalán nem létezik a depresszió?
– Erre vonatkozó epidemiológiai vizsgálatok nem léteznek, de azt tudjuk, hogy a depresszió gyakorisága a posztmodern fejlődéssel együtt nő. Aminek részben az az oka, hogy a Föld lakossága öregszik, hiszen az idősebb korosztályban a depresszió is gyakoribb. Az elmúlt húsz évben mindenesetre 54,3%-kal nőtt a depresszió gyakorisága a világban, ami óriási szám. Ezt a növekedést csak részben magyarázza a Föld lakóinak elidősödése, ugyanígy okolható érte a bioritmus zavara, a túlterheltség és folyamatos tanulási kényszer, a szükségletek és az eszközök közötti nagy különbség, illetve az egészségtelen életmód. Ezek mind közrejátszanak a depresszió növekedésében, ami a WHO jelentése szerint globális probléma. Kína, India és Brazília is egyre inkább felzárkózik az Európai Unióhoz és az Egyesült Államokhoz, s ezzel a civilizációs egészségügyi problémák is megjelennek náluk. Az a folyamat, ami a betegségek változásában lezajlott Európában és Észak-Amerikában harminc-negyven év alatt, vagyis megnövekedett az elhízás, a szívbetegség és a depresszió aránya, a fejlődő országokban sokkal gyorsabban történt.
– A világ legboldogabb országainak listáján rendre a skandináv országok végeznek az élen, az idei jelentés szerint a finn a világ legboldogabb nemzete. Közrejátszhat a finnek boldogságában, hogy ők a civilizált világhoz képest meglehetősen természetközeli életet élnek?
– Nem tudom, hogy a skandinávok valóban természetközelibbek- e, de könnyen meglehet. Mindenesetre a skandináv országokban a mentális zavarok kezelésére és megelőzésére egészen sok energiát fordítanak már nagyon régóta, ahogy azt is tudjuk, hogy a mentális zavarokkal kapcsolatos stigma ezekben az országokban alacsonyabb. Norvégiában gond nélkül kiállhat a nyilvánosság elé a miniszterelnök azzal, hogy többször is kezelték depresszióval, márpedig egy ilyen gesztusnak óriási jelentősége van abban, hogy a depresszióról és a mentális zavarokról levegye a társadalmi stigmát. A depresszió gyakorisága azonban a skandináv országokban is ugyanakkora, a depresszió ugyanis világjelenség, ami alól a skandináv országok sem kivételek. Más kérdés, hogy jobban nyúlnak hozzá, és sikeresebben kezelik, de hogy ez a fajta negatív változás náluk is bekövetkezett, az tagadhatatlan.
– A depresszió bioritmus felőli megközelítése szerint az ember pszichéje semmit nem változott azóta, hogy vadászó-gyűjtögető életmódot folytatott?
– Változott is, meg nem is. A fő probléma, hogy az embernek olyan fizikai szükségletei kerültek háttérbe a komfort javára, amelyek fontosak az egészséghez. Ilyen alapigényünk a mozgás, ami elengedhetetlen számunkra, ennek a testnek rendszeresen mozognia kell, mert csak akkor tudunk testileg és lelkileg jól működni. Ha nem mozgunk, hamarabb öregszünk és hajlamosabbak leszünk testi és lelki betegségekre. Ugyanilyen alapigényünk a természetes táplálkozás, bár ezen a területen be tud minket csapni a testünk, hiszen olyan táplálékokat szeretünk fogyasztani, amelyek évezredeken át nehezen voltak elérhetők. A cukor és a zsír több százezer éven át ritka kincs volt, mert magas a kalóriaértékük és nehezen lehetett hozzájuk férni, ma viszont ezek a legolcsóbb élelmiszereink, amiket elő tudunk magunknak állítani. A biológiai rendszerünk be van csapva, mert a testünk azt hiszi a cukorról és a zsírról, hogy ezekből kevés van. De az is az ember alapvető szükséglete, hogy legyen az életének valami értelme. Lehet ez egy vallás ugyanúgy, mint egy hobbi vagy egy másik emberrel való kapcsolat. Mindegy, csak az életét értelmesnek érezze. A civilizációnk a kényelem, a jólét, a kiszámíthatóság és a biztonság értékei köré szerveződött, amik mind alapvető emberi szükségletek. A depresszió magas aránya viszont azt mutatja, az embernek ennél többre van szüksége, vagy hogy ezeket a célokat a jelenlegi kultúrák csak nagyon komoly áldozatok árán képesek elérni, például a természettől való elszakadás árán. Nagy feladat az emberiség számára, hogy egy olyan, ökológiailag fenntartható, mégis modern környezetet teremtsen, amelyben valóban jól is érzi magát.
– A civilizált világ idősebb generációinak egyre nehezebb hasznosnak érezniük magukat egy olyan világban, ahol a még nem beszélő gyerekek is jobban kezelik a technológiát, mint ők.
– Egy lassan változó világban az idős emberben felhalmozódott tudás még nagy kincs volt, de a mai, gyorsan változó környezetben a fiatalok számtalan dolgot jobban tudnak az időseknél. A felhalmozott tudás jelentősége sok vonatkozásban megszűnt, hiszen az internet korában az információ bárki számára birtokolható. Ha egy afrikai fiatalnak van okostelefonja, ugyanazzal az eséllyel éri el az információs bázisokat, mint valaki Észak-Amerikában. Az idősek ma olyan dolgokat tudnak, amelyek a fiatalok számára nem jelentenek segítséget. Hiába tudom, hogy kellett megszerelni a Wartburgomat, ma már senkinek nincs Wartburgja, és a mai autók már egészen más motorral működnek.
– Ha azt mondjuk, az egészséges működéshez elengedhetetlenek az örömteli és személyes társas kapcsolatok, hogyan lehet hatékony az interneten végzett terápia, ami egyre nagyobb teret hódít, és meglehetősen hatékony?
– Az információtechnológiai fejlődés egyik pozitív hozadéka, hogy ma már a pszichoterápia egy részét bizonyos felhasználók esetén át lehet vinni az internetre. Ez óriási könnyebbséget jelent, nagy terhet levesz az egészségügyi rendszer válláról. A legtöbb ilyen program természetesen kevert eljárásban zajlik, azaz vannak személyes találkozások is. Az érintett az idő nagy részében az interneten keresztül kap segítséget, de továbbra is szükség van személyes találkozási pontokra. A netes kapcsolattartás mindenesetre sok beteg esetében ugyanolyan jól működik, mint a személyes terápia.
– Miért nem olyan fontos ezekben az esetekben a terapeuta személyes jelenléte?
– Mert az örömteli és személyes társas kapcsolatot nem a pszichiáternek kell nyújtania. Az már régen rossz, ha a betegnek a pszichoterápiába járás jelenti az összes társas örömforrást, mert azt a baráti, családi és szociális körében kell megszereznie. Másrészt a modern ember tagadhatatlanul átszokott az internetes technológiák használatára, és ma már rengeteg dolgot tud online kommunikálni, többek között az érzelmi nehézségeit is képes ezen a csatornán keresztül kifejezni, s ezeket a problémáit ma már az interneten keresztül is lehet kezelni. Ez nem választja el az embereket egymástól, csak még jobban összeköti.
– Arra mekkora az esély, hogy a jövőben a robotok veszik át a pszichiáterek munkáját? Van egy történet, miszerint egy terapeutának programozott mesterséges intelligencia alkotóját a titkárnője kiküldte a szobából, mondván: olyan személyes dolgokról van szó közte és a robot között, hogy nem szeretné, ha a professzor jelen lenne közben.
– Az internet alapú terápiákat nem úgy kell felfogni, mint egy sakkrobotot. Nem arról van szó, hogy a beteg kérdéseket tesz fel, és egy gép válaszol neki. Az internet alapú terápia esetén a másik oldalon pszichológus ül, vagyis annyi a különbség, hogy két ember nem szemtől szemben ül, hanem egy videoalkalmazáson keresztül látják egymást. De ugyanúgy kapcsolatban vannak, és látják egymás reakcióit, ugyanúgy néznek egymás szemébe, mintha személyesen találkoznának. A másik lehetőség pedig a készségfejlesztés, azaz tudunk olyan netes programokat készíteni, amelyekben a felhasználók maguk képesek a pszichés képességeiket fejleszteni. Vannak úgynevezett komoly játékok, amelyek egy játékon keresztül fejlesztenek pszichés készségeket, például segítenek megtanítani nemet mondani. Ezek olyanok, mint bármely más számítógépes játék, végig kell menni pályákon, helyzeteket kell megoldani, ami alapján jutalmakat lehet kapni, s közben olyan készségek sajátíthatóak el, amelyek hasznosak az életben. Ahogyan a virtuális valóság is használható pszichoterápiásan, főleg fóbiák kezelésére.
– Az ökológiai modell mindenesetre frappáns magyarázattal szolgál arra is, miért özönlötték el a macskás videók a közösségi médiát.
– Mert a természettel való evolúciós kapcsolatot hozza vissza. Ahogy az állatasszisztált terápiák is nagyon hatékonyan egészítik ki az egyéb terápiákat, különösen a traumán átesett gyerekek esetében. Annak, hogy a kutyák csökkentik az ember szorongását, evolúciós oka van, hiszen a kutyák jelzésként szolgáltak a veszélyre. Ha a kutya nyugodt volt, a gazdája is lazíthatott. A kutya és az ember közti, biztonságra és feszültségre való összehangolódás ma már hormonális szinten is pontosan kimutatható.
A cikk eredetileg a Nők Lapja 2018/16. lapszámában jelent meg.
Fotó: Fiala de Gábor
