Örömtánc 50 felett - A Kapás utcai Berczik Sára Budai Táncklubban jártunk

„Lép, zár, lép, rúg, befelé zár, befelé rúg, előre kettő, három, négy…” Alig telt el néhány perc a szeniortánc órából, máris benne vagyunk a sűrűjében. Kint szakad az eső, ennek ellenére sokan vették a fáradságot, hogy eljöjjenek: huszonnégyen ropják a táncot. Ez egy speciális, kifejezetten idősebbeknek kifejlesztett mozgásforma, amely nemcsak a testet, az agyat is frissen tartja. Szigeti Hajni riportja.

szeniortánc

Az arcokon figyelem és mosoly. Itt-ott gyöngyözik a homlok, néhányan kicsit zavarban vannak, mások a párcserénél elkavarodnak, és nagyot nevetnek magukon. A tartás, a hát egyenessége, a lépések magabiztossága, ruganyossága, a tekintetek már sok mindent elárulnak a tulajdonosukról. Ahogy az is, hogy ki sminkben, elegánsan, ki sportosan érkezik. Igazából persze mindegy, a lényeg, hogy itt vannak, hogy tesznek önmagukért.

Idának könnyű – mondhatnánk –, jobb kondiban van, mint némelyik negyvenes. A tihanyi nyaraló karbantartja – mesélte még az óra előtt. Nyaranta nagyokat úszik, ősszel-tavasszal kertészkedik, télen csak sétál, mióta az orvos veje eltiltotta a korcsolyázástól. Egy éve fedezte fel a kerületi újságban a tanfolyamot, azóta ide is jár. Budapesten, a Kapás utcai Berczik Sára Budai Táncklubban vagyunk a szeniortánc-tanfolyamon, amely a Marczibányi Téri Művelődési Központ szervezése heti két alkalommal. Ida azt szereti ebben a mozgásformában, hogy az agyát is megdolgoztatja, nem csak a testét. A klasszikus értelemben vett táncokat is nagyon kedveli, két éve, az unokaöccse esküvőjén hajnalig ropta. De a szeniortánc más, mint amire elsőként gondolnánk. Szerinte ez riasztja el a férfiakat is, akik sajnos néhány alkalom után többnyire eltűnnek. Rájönnek, hogy ez nem rocky, nem kifejezetten páros tánc, és talán nem is lehet vele olyan jól ismerkedni. Pedig boldogságforrás, ami hasznos is, mert egyrészt megmozgat, másrészt koncentrációra késztet. Tündi mindig kitalál valami újat, hogy ne lehessen megszokni, rutinból csinálni.

TÜRELEM EGYMÁS IRÁNT

Tündi, azaz Baranyi Tünde szeniortánc-oktató egy energiabomba. Minden porcikája a zene ritmusára jár, miközben magyarázza és bemutatja az egyes lépéseket. Lelkesen számol, hangja betölti az egész termet, jön-megy, segíti a kezdőket, dicsér mindenkit. Merthogy kezdők szinte minden órán vannak, bármikor lehet csatlakozni. Marika másodszorra jött, ő is úszik, tornázik, és öt unokája körül segít, így neki csak a délelőtti időpont jöhet szóba, a délután az unokáké. A lábán tornacipő, ahogy a többiekén is – a szeniortánchoz ez az egy felszerelés szükséges, hiszen a balett-terembe utcai cipőben nem lehet belépni. Marikának a csoport vidámsága is nagyon tetszik és az, hogy lehet hibázni, nem történik semmi. Mivel táncos lábú, pont ezt a mozgást kereste. A bemelegítő polka után egyre összetettebb táncok következnek, amelyek gyorsan váltakoznak, unatkozni egy pillanatra sem lehet. Elkalandozni sem. Ha valakinek beugrik a bevásárlólista, vagy hogy mit kell vennie a patikában, már kiesik a ritmusból. A felsőkön kis matrica keresztnévvel, a tegeződés kötelező. „Elrabolom Borikát egy pillanatra” – mondja Tünde. „Itt rapidrandik vannak, nagyon gyorsan cserélődnek a partnerek” – vezeti be nevetve a körtáncot. A tanítványok között olyanok is vannak, akiknek kisebb agyi történései voltak, vagy kezdődő Alzheimer-kórral küzdenek, de őket is viszi, segíti a zene, így végig tudják táncolni az órát. „Jó látni, hallani, hogy milyen türelem és tolerancia alakul ki a csoportokban egymás iránt” – súgja Tünde. És azt is, hogy néhány hónap után már érezhetők a mozgásforma pozitív hatásai: az órákat rendszeresen látogatóknak kevésbé fájnak az ízületei, a megtalált egyensúlynak köszönhetően biztonságosabban közlekednek az utcán. A szenior örömtánc, a kutatások szerint egyedülálló módon segíti a demencia megelőzését, lassítja a kialakulását. Alaplépései izmok, ízületek számára kíméletesek, a mini koreográfiák kiváló memória- és orientációs gyakorlatok, elősegítik az idegpályák „olajozását”.

HOPPÁ, EGY FÉRFI!

Az egyetlen férfi ma a hetvenegy éves Pál, aki – saját bevallása szerint – fiatalon maga volt a „keringőkirály”. Most is egy lovag, hiszen a nőnapról sem feledkezett meg, az óra előtt kis cserepes virágot adott át Tündének. Pál özvegy, az új párja még dolgozik, így nem ér rá vele délelőtt órára jönni, viszont ő sem otthonülő típus, hastáncra jár a szabadidejében. Sőt, ketten együtt szívesen mennek olyan bulikba, tánciskolák rendezvényeire, ahol a klasszikus társastáncokat gyakorolhatják. Akár jóval fiatalabbak között is. Pál minden reggel egy órát tornázik otthon, és kiemeli, hogy a szeniortánc során ő is érzi az agymunkát: a kombinációk megjegyzése és gyakorlása komoly odafigyelést igényel. „Volt nagy visítás, amikor először jöttem” – meséli a bajsza alatt mosolyogva az itteni hölgyek reakcióját, akik természetesen örömmel fogadták.

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/15. lapszámában olvashatjátok el. A magazint április 11-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Bielik István