Megártott a sok a jóból, avagy mi jön a materializmus után?

Az anyagi javak kergetése már egyre kevésbé teszi az embereket boldoggá, de mi fogja leváltani a materialista értékrendet? Mi az élet értelme, amikor nem a legújabb autó, a legnagyobb ház és a legmodernebb okostelefon a cél? Oravecz Éva Csilla írása.

materializmus

A második világháború után az anyagi javak megszerzése még értelmes életcélnak tűnt: a nélkülözés, hiány és alulfogyasztás után a saját ház, autó és a kényelmet biztosító háztartási gépek birtoklása boldogságot jelentett. Mára azonban az anyagi javak hajszolása egyre többekben okoz kiábrándultságot, a tömegtermelésnek, tömegfogyasztásnak és felhalmozásnak tömeges depresszió lett az eredménye.

150 évre volt szükség, hogy az ipari forradalomtól eljussunk a túltermelésig, majd további 80 évre, hogy a túlfogyasztás uralja el az életünket, amikor már szó szerint kezd minket a lakóhelyeinkről kiszorítani mindaz a cucc, amit összevásároltunk. A baby boomerek, azaz a második világháború alatt és után születettek még úgy nőttek fel, hogy hittek a fogyasztói társadalomban, mivel az biztosította számukra a legegyenesebb kiutat a szegénységből, amibe beleszülettek. Ma azonban már milliók kezdik világszerte megkérdőjelezni a materialista értékeket, és teszik fel maguknak a kérdést: hogyan éljem az életem, ha boldog szeretnék lenni?

Az interneten 12 millió ember nézte meg a filmet, amelynek a címe: The Story of Stuff, azaz „A cucc története”, s ami a materialista életszemlélet katasztrofális ökológiai következményeit taglalja. Ronald Inglehart szociológus a hetvenes évek óta vizsgálja az emberek viszonyát az anyagi javakhoz a nyugati országokban, és azt találta, hogy amíg a hetvenes években még öt emberből négy a magáénak vallotta a materialista értékeket, ma már csak a megkérdezettek fele gondolja így. Amikor pedig a világ egyik legnagyobb reklámcége felmérést végzett az Egyesült Államokban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, azt találták, hogy az embereknek elegük van a túlfogyasztásból, unják, hogy arra akarják rávenni őket, vásároljanak minél többet, s a válaszadók fele tendenciózusan elkezdte már kidobálni a lakásából mindazt, amit feleslegesen vásárolt. Szintén ebből a kutatásból derült ki, hogy az emberek kétharmada úgy gondolja, boldogabb lenne, ha egyszerűbben élne, kevesebb tárggyal körülvéve. Ha ez az adat igaz a teljes lakosságra, akkor csak az Egyesült Királyságban 40 millió, az USA-ban pedig 240 millió ember vágyik arra, hogy kevesebb kézzel fogható java legyen.

A materialista értékrendben csalódottak ma már egyre több alternatív életmód közül választhatnak. Ott van például az egyre népszerűbb minimalista mozgalom, ami a materializmus tökéletes ellentéte, és pont emiatt feltűnően hasonlít rá. Annyiban különbözik a kettő, hogy míg a materialisták azon versenyeznek, kinek van nagyobb háza és több tulajdona, addig a minimalizmus hívei azt számolgatják, hány dologtól sikerült megszabadulniuk, és mi a használati tárgyaknak az a minimális száma, amivel boldogulni tudnak.

Szintén sokan próbálják az életmódváltást környezetváltozással megoldani. Feladják a nagyvárosi életüket, és leköltöznek vidékre, vesznek egy tanyát, és ott gazdálkodnak. A boldog élet az egyszerűségben és a természetközelségben rejlik, mondják ők, és vannak, akiknek ez a váltás beválik. Egy amerikai statisztika szerint ugyanakkor a 25–49 év közöttiek 75 százaléka vágyott egyszerűbb életre 1989-ben, de már csak 69 százaléka 1991-ben. A csökkenés minden bizonnyal azt jelzi, hogy a többség valójában csak elméletben szereti az egyszerű, stresszmentes, természetközeli élet hangzását, de a vele járó kemény fizikai munkát már jóval kevesebben vállalnák, és nehezen adnák fel a modern élettel járó kényelmet is.

Az élményközpontú élet – amely az élményeket helyezi a materiális javak elé – szintén kiutat kínál a felhalmozásból. Szingli fiatalok, de akár párok vagy családok is döntenek ma már tömegesen úgy, hogy nem akarják az életüket röghöz kötve leélni, hanem a világot járva szeretnének minél több élményt gyűjteni. Ennek a mozgalomnak számtalan altípusa van a digitális nomádoktól az élményvásárlók egyre népesebb hadáig, az élményvásárlás ráadásul a világgazdaságot sem fenyegeti, hiszen a szörfözéshez, az utazáshoz vagy a kiállítások látogatásához ugyanúgy költeni kell, mint a tárgyak vásárlásához.

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/15. lapszámában olvashatjátok el. A magazint április 11-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Oravecz Éva Csilla

Fotó: Getty Images