Megörökítette az éneklés örömét - Fátyol Viola élettörténete

Mit keres egy fiatal lány egy kisvárosi népdalkörben, az ország keleti határánál? Vigaszt. Szerelmi bánatra, a nagymamája elvesztésére. Annak köszönhetően, hogy fotóművész, mi is átélhetjük, amit ő. A kapott barátságokat, a szerelemről, házasságról, fájdalomról szóló beszélgetések hangulatát. Fotókat nézhetünk, amelyek emléket állítanak az elmúlásnak, az éneklés örömének, a közösség megtartó erejének. Szigeti Hajni írása.

Fátyol Viola

Fátyol Viola. A vezetékneve talán a Partiumból származik, korán elhunyt felmenők és elveszett családi iratok okán nem tudták pontosan visszakövetni. A keresztneve a szülei választása. Az összhatás olyannyira mesebeli, hogy amikor a villamoson nem volt jegye, és az ellenőrnek még elég volt bediktálni a nevet, azt a választ kapta rá: ilyen nincsen. Pedig van. Tulajdonosa szereti is. Fátyol Viola fotós a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ nagydíjasa, a kitüntetést a Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél című munkájával nyerte el. Az ötezerfős Vámospércsen örökítette meg a negyven éve működő helyi népdalkör mindennapjait. De igazából ennél sokkal-sokkal többet.

HA NEM LETT VOLNA A NÉPDALKÖR…

Ha a Viola képeiből készült kiállítást vagy a most elkészült könyvet végignézzük, kiderül, hogy a fotós éveken át nemcsak fotózott, jegyzetelt is. Az arcok, a jelenetek és a mondatok keverednek, direkt, mert nagyon személyes közlések. Történeteket mesélnek intim pillanatokról. Ahogy a harisnya és a fellépőcipő megpihen a konyha kövén, ahogy az énekszó formálódik a szájon, ahogy az asszonyok egyike a halálról gondolkozik, vagy ahogy hálóingében lefekszik aludni a régi-régi esküvői kép alatt. Ahogy azt suttogja: „Nekem nagyon szépen tudta mondani az uram, hogy Erzsike.”

Bár Viola gyerekkora óta ismeri a kórus tagjait, mivel apukája szülővárosa Vámospércs, és nyaranta kéthetes művésztelepet szervez ide, a lány csak pár éve merte megszólítani őket. Az ötlet onnan jött, hogy kitalálta, az egyetemi doktori képzésén témája a fotó és a nóta kapcsolata lesz. A nagypapája muzsikus volt, számára meghatározó gyerekkori élmény a zene.
– Aztán kiderült, hogy a népdalkör tagjai nem énekelnek nótákat – meséli Viola –, ők csak népdalban utaznak, de akkor már késő volt, beszippantott a világuk, mert annyi érdekességet találtam bennük. Egyrészt ez egy nagyon jól működő női közösség, nyugdíjas nők alkotó munkájának színhelye. A tagok mögött különböző sorsok állnak, de közös bennük, hogy az éneklés segítségével, illetve egymás támogatásával képesek túllépni a személyes tragédiáikon. Másrészt ez egy művészi megnyilvánulás, amelyben nekik korábban nem volt részük, hiszen nem volt rá idejük. Illetve nagyon szűkre szabottak a keretei annak, hogy a magyar vidéken egy nő, aki mezőgazdasági munkát végez, vagy konyhán dolgozik, de még az is, aki az önkormányzatban egy íróasztalnál ül, milyen szellemi tevékenységet végezhet, miként tudja kifejezni önmagát, ha erre igénye van.

 

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/14. lapszámában olvashatjátok el. A magazint április 4-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Szigeti Hajni

Fotó: Németh Gabriella