Merre tart az ifjúság?

Az új generáció másképp képzeli a jövőjét: sokan a tanulás mellett is dolgoznak, vagy hosszú éveket töltenek el iskolákban. Emiatt a szülőkről való leválás időpontja kitolódik, az egzisztenciális függetlenség megteremtése próbára teszi őket. Hová tartanak? Milyen jövőt képzelnek el maguknak? Erre kerestük a választ. Jónap Rita és Szigeti Hajni írása.

fiatalok

Az Y vagy Z generációról, azaz a fiatalokról általánosságban beszélni ma lehetetlen – vallja Nemes Orsolya generációkutató. – „Az Y generációsok lusták”, „a Z generációsok kütyüfüggők” – ezek sztereotípiák, amelyek a legtöbbször egyszerűsítenek, félreértéseken alapulnak, vagy valótlanságokat állítanak. A tizenkilenc éves Imre például már évek óta dolgozik, és közben készül az érettségijére.

– Három éve vagyok magántanuló, így lázadok az iskolarendszer ellen. Lehetetlenül sok óra van, ha a napi nyolc tanóra után valaki még a leckét is meg akarja csinálni, semmi szabadideje nem marad. Én csak azokra az órákra járok be, amik a továbbtanulás miatt fontosak, és mindenből levizsgázom. Azóta sokkal jobbak az eredményeim, van időm sportolni, a barátaimra és dolgozni, így pénzt is keresek. Eleinte árufeltöltő voltam egy nagyáruházban, most pedig lassan egy éve ruhákkal kereskedem. Ez örömöt szerez, és kihívást jelent. Gazdasági egyetemen szeretnék továbbtanulni, jó lenne kicsit külföldön is tanulni, de a munkát sem hagyom abba, mindenképpen szeretném az üzletemet fejleszteni.

– Fontos látnunk, hogy egy-egy generáció egyénekből áll – folytatja gondolatát Nemes Orsolya –, célokkal, neveltetéssel, háttérrel, társadalmi, gazdasági környezettel: egy budapesti egyetemista nem ugyanazokkal a problémákkal küszködik, mint egy nógrádi közmunkás, hiába egyidősek. Sőt nem elég arra koncentrálnunk, hogy ki hány éves, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy hol tart az életútján. Egy huszonöt éves tanulhat, lehet két gyerekes szülő, vagy a szülei bedőlt hitele miatt munkát vállaló fiatal – az életkoruk azonos, mégis teljesen más döntések előtt állnak.

IFJÚSÁGI KORSZAKVÁLTÁS

Bár a fiatal generáció nem írható le pusztán néhány jelzővel, az elmúlt években végzett ifjúságkutatásoknak köszönhetően vannak trendek, amelyek tetten érhetők.

– A kilencvenes évek elejétől zajlik, zajlott le az ifjúsági korszakváltás, amelynek hátterében a kapitalizmus és a demokrácia megjelenése állt, illetve amire komoly hatással volt a világ információs és kulturális globalizációja – mondja Mihályi Helga szociológus. – Az iskolai életszakasz, a fiatalkor meghosszabbodása az egyik legszembetűnőbb jelenség. Hamarabb kezdődik a fiatal felnőtt korra jellemző döntések, események sora, ugyanakkor sokkal tovább tanulnak. A diplomaszerzés a huszonéves kor végére tolódik ki.

A huszonkét éves Anna azt mondja, fogalma sincs, mi lesz vele három év múlva, amikor befejezi a tanárképzőt, ahol angol–francia szakon tanul. Nem tudja elképzelni, hogy beállna egy középiskolába tanítani, inkább az alternatív sulik vagy a felnőttoktatás vonzza – a szellemiség és a kereseti lehetőségek miatt is. Készül B tervvel: nemrég elvégzett egy kiadványszerkesztői kurzust, de a tanfolyam gyakorlati helyet nem adott, azt neki kéne keresnie. Anna kollégiumban és a szüleinél lakik, de nagyon szeretne már összeköltözni a barátjával, aki egyetemista. Saját lakásra esélyük sincs önerőből, csak családi segítséggel és kölcsönnel, de ebbe akkor vágnának bele, ha már teljes munkaidős állásuk lenne. Leendő munkahelyüket szeretnék már az egyetem alatt megtalálni, emiatt vállalkozó kedvűek: külföldi ösztöndíjakra, belső kutatásokra jelentkeznek, Anna rendszeresen önkénteskedik Európában. A tízéves terveik közt szerepel néhány év külföldi munka: kalandvágyból, nem szükségből.

KI SZÁMÍT FIATALNAK?

2016-ban a Magyar Ifjúság Kutatás készítői a 15–29 éves korosztályt erről is megkérdezték, a válaszadók szerint pedig az mondható fiatalnak, aki tanul, aki annak érzi magát, illetve aki a szüleivel lakik. Szerintük egy fiatalra jellemző, hogy nincs fix állása, nincs gyereke, nem kötött még házasságot, és nem rendelkezik saját lakással. Az életkornak nem tulajdonítanak nagy jelentőséget a fiatalság és a felnőttkor meghatározása során, sokkal inkább a különböző életesemények, az egyes dolgok feletti rendelkezés és egy bizonyos életérzés kérdésének tekintik azt.

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/11. lapszámában olvashatjátok el. A magazint március 13-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Jónap Rita, Szigeti Hajni

Fotó: Getty Images