A gyerek, akit nem szeretnek

A cím talán erősnek tűnik, enyhíthetnénk úgy, hogy „A gyerek, akit nem szeretnek eléggé”, vagy a „A gyerek, akivel nehéz jóban lenni”, de ez nem változtatna a tényen, hogy vannak olyanok, akikért nem rajonganak a szüleik. Akikről a felnőttek azt gondolják, mindig velük van a baj, folyton velük kell foglalkozni. És ez rányomja a bélyegét az egész család életére. Jónap Rita írása.

Amikor az értekezleten kihirdette a szerkesztő az e heti családrovat témáját, az egyik kolléganőm felkapta a fejét: Ilyen van? Hogy történhet ez meg? És ahogy elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy mindenkinek van egy sztorija. Mert tényleg, ott van a család, ahol a nagyobb gyereket piedesztálra emelik, a kicsit pedig állandóan azzal piszkálják, miért nem olyan, mint a nővére. Meg ott van az asszony, aki elvált a férjétől, és egyedül maradt a fiával, aki pontosan olyan, mint az apja, és emiatt alig bír ránézni. És van a nyugdíjas nagybácsi, aki harminc éve minden családi eseményen arról beszél, hogy őt soha nem szerette az anyja. A „nem szeretés” a dolgok mélye, ami ezerféleképpen nyilvánulhat meg. Van, ahol egyértelműen túl nagyok az elvárások, aminek a gyerek soha nem tud megfelelni. Gyanús, amikor a szülő állandóan egzecíroztat, mindig szid, számon kér: „miért nem bírsz
elpakolni, mindig rendetlenség van körülötted!”, „hogy öltözködsz, miért nem fésülködsz meg, hogy nézel ki?”. Valami túlságosan az előtérbe kerül, és a szülő nem érzi, csak a környezet, meg a gyerek látja, mennyire felnagyítja a problémát. Van, aki megsimogatja, ölébe veszi, még szeretgeti is a kicsit, de mellette folyamatosan piszkálja, esetleg csúfolja is, mert nem elég jó. És a vészcsengőnek akkor is meg kellene szólalnia, ha a gyerek újra és újra azt kérdezi: „De ugye szeretsz?”

CSILLAGAINKBAN A HIBA

Aki rajong a gyerekéért, el sem tudja képzelni, milyen lehet az, amikor valaki nem szereti annyira a magáét. Hiszen a saját kisbabánkat látjuk a legszebbnek, a legédesebbnek, neki még a pelenkája sem büdös, és egyébként is olyan isteni az illata, és gurgulázó a nevetése. A legújabb kutatások szerint nem véletlen, hogy a csecsemők (és a kisállatok is) annyira cukik; ez az evolúció trükkje, hogy elolvadjunk tőlünk, és felébredjen bennünk a védelmező ösztön. Törő Tímea gyermekpszichológus azonban rámutat, hogy a gondoskodás és a szeretet nem ugyanaz. – Előfordul, hogy a szülő önmaga sem képes szeretetkapcsolatban lenni, már a gyermek születése előtt sem, például a baráti vagy a párkapcsolataiban. Az is megesik, hogy tud szeretni, de nem tudja kifejezni. Az öt különböző szeretetnyelv elméletéről sokat hallani, így egyre többen ismerik fel, milyen problémát jelent, ha másképp fejezi ki a szeretetét a szülő és a gyerek, vagy egy pár tagjai. Az intimitás kérdése is fontos. Van, aki képtelen elviselni, ha valaki túl közel kerül hozzá, mert úgy érzi, hogy feloldódik, elveszik. Attól, hogy valakinek gondja van a szeretetkapcsolattal vagy az intimitással, még ugyanúgy vágyhat családra, sőt úgy érezheti, hogy a gyerekkel esélye nyílik bepótolni mindazt, amit korábban nem kapott meg. Ilyenkor viszont megtörténhet, hogy a kicsivel sem képes az egészséges szeretetkapcsolatra, vagy átesve a ló túloldalára, majomszeretettel veszi körbe a gyerekét. Beszélnünk kell azokról a szülőkről is, akiknek a lelkiállapota nem annyira súlyos, hogy az a munkában, a normál hétköznapokban akadályozná az életvitelt, de a felnőtt – legyen az apa vagy az anya – nem tud szeretetteljes kapcsolatot kialakítani a gyerekével.

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/10. lapszámában olvashatjátok el. A magazint március 7-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Getty Images