10+1 kérdés Dióssy Klárihoz

Első szerelemről, a legkedvesebb gyermekkori emlékről és a megbánásról is kérdeztük a televíziós műsorvezetőt.

1 Mi a legkedvesebb gyerekkori emléke?

Általános iskolás lehettem, amikor már egyedül is lejárhattam a Körös-partra a barátaimmal. A folyó úgy 200 méterre volt az otthonunktól. Megbeszéltük, ki, mit hoz, körtét, háztartási kekszet, ezekkel jól elvoltunk kora estig. Hatalmas bombákat ugrottunk, kétszemélyes gumimatraccal csorogtunk le a vízen. Sőt, egy csehszlovák gumikajakkal leeveztünk Kunszentmártontól Szelevényig, Csongrádig. Aztán este rohanás a moziba, de előtte zuhanyozás, a szüleim pedig a fejüket fogták, mert a kád tele lett a fürdőruhából kihullott békalencsével.

2 Ki volt élete első szerelme?

Az első plátói volt az általános iskolában, úgyhogy inkább a gimitől számítom. Beleszerettem egy Mácsai Pál-hasonmásba, akit Péternek hívnak. A dolog pikantériája, hogy a fiú anyukája tanított fizikából, úgyhogy villámgyorsan korrepetáltattam magam otthon, hogy bevágódjak. Szerelem lett belőle, ma is tudunk egymásról, nagyon tisztelem.

3 Mi az, amit sosem kérdezett meg a szüleitől, pedig meg kellene?

Hogy vajon aggódtak-e, amikor elhatároztam, a tévében szeretnék dolgozni. Akkoriban még bemondó szerettem volna lenni, gyakoroltam is a tükör előtt. Szerintem álmukban sem gondolták, hogy kitartok a vágyam mellett. Most, hogy eszembe jutott, megkérdezem, ha legközelebb találkozunk.

4 Mi az, amit az életben a saját kárán tanult meg?

Hogy tudni kell nemet mondani. Bevallom, ez még ma sem megy igazán, túl lelkiismeretes vagyok. Néha belementem olyan helyzetekbe is, amelyeket becsületből megcsináltam, de majdnem belebetegedtem. Ma már azért szelektálok. Meg kellett értenem, nem attól leszek jó, ha mindent megcsinálok.

5 Mit bánt meg utoljára?

Azt, hogy nem tanultam komolyabban művészettörténetet. Ez friss élmény, épp az egyik Ridikül-adásban döbbentem rá, hogy engem ez érdekel. Szívesen lennék Eleni Korani műkereskedő segédje. Azt hiszem, ha a kisfiam kicsit nagyobb lesz, belevágok.

6 Hogy nézne ki egy tökéletes napja?

Úgy kezdődne, hogy sem nálam, sem a férjemnél nincs telefon. És egy napsütötte olasz városkába tartanánk, mondjuk Amalfiba a kanyargós szerpentinen. Kávéznánk egy hangulatos téren, míg a kisfiunk kacagva bicajozna körülöttünk. Aztán fürdenénk a tengerben, egy hintaágyban mesét olvasnék, este pedig megcsodálnánk, ahogy a világító szentjánosbogarak cikáznak a levegőben.

7 Hol ette életében a legjobbat?

A szolnoki Kossuth téren volt egy legendás bolt és presszó, a kollégistatársaimmal sokszor ettünk ott habos islert. Ez volt számunkra a mennyország, igazi boldogsághormon. Azóta sem kóstoltam hasonlót.

8 Kinek, minek a hangját szereti legjobban?

Rajongok a nigériai énekesnő, Sade hangjáért. És van egy lemezem Náray Erikától, egy nehéz élethelyzetben rongyosra hallgattam, rengeteget segített nekem a dalaival, az ő hangja biztonságot ad nekem. Nemhiába énekelt az esküvőmön.

9 Van olyan álma, ami még nem valósult meg?

Szeretnék könyvet írni apukám családjának a történetéből. Milyen érdekes a sors, Mátém óvodája éppen abban az utcában van, ahol a nagypapáméknak csemegeboltja volt évtizedekkel ezelőtt. Naponta megsimítom annak a háznak a falát, rengeteget tudna mesélni.

10 Mire nem sajnálja a pénzt?

Könyvekre, főleg szépirodalomra. Otthonról hozom az élményt, a hétvégi ebéd után mi, lányok elmosogattunk, aztán elcsendesedett a lakás, nálunk mindenki olvasott. Na meg utazásra sem sajnálom, de oda is mindig viszek könyvet.

+1 Mit változtatna meg a világon, ha bármit megtehetne?

Megszüntetném a betegségeket. Amikor gyerekeket látok szenvedni, a torkomban dobog a szívem.

Az interjú eredetileg a Nők Lapja 2018/10. lapszámában jelent meg.

Szöveg: Varbai-B. Csák Amarilla

Fotó: Szász Marcell