Négy szöszke Szingapúrból - Egy különleges édesanya élettörténete

Ugye, nehezen hiszik el, kedves olvasók, hogy egy vonzó nő egyszerre lehet többdiplomás, kínaiul is beszélő világcsavargó, ötgyerekes édesanya, mosolygós feleség és a sütemények professzora? Én sem hittem volna, ha nem ismerem meg Földesi Bernadettet, aki Rákosligeten él a népes családjával. V. Kulcsár Ildikó írása.

Ha valaki filmet készítene Bernadett életéről – amit nem tartok kizártnak –, és engem kérne fel beharangozó készítésére, csak olyan jeleneteket villantanék fel a filmelőzetesben, amelyekben érzelmileg felindult állapotban van a hősnő. Nevet, mert egy amerikai kisvárosban a kicsi fekete tanítványai azt gondolják, hogy a görögdinnye fán terem; sír, mert nem hajlandó elfogadni az orvosoktól, hogy el kell távolítani a méhét, és nem lehet gyermeke. Ragyog, mert nyolcévi küzdelem után Szingapúrban megszületik a kisfia, és megnémul az örömtől, amikor dr. Chen klinikáján kiderül, hármas ikrek édesanyja lesz.

A CSAVARGÁSOK KORA

– A legjobb barátnőm szerint én a rosszban is megtalálom a jót – mondja mosolyogva. – Ebben nagy szerepet játszik a szeretettel kibélelt gyerekkorom, amelyet végigbabáztam, és azt híreszteltem, száz gyerekem lesz, közben az öcsémmel láttuk, hogy a szüleink erejüket megfeszítve dolgoznak. És a szorgalmuk ragadós volt! Például a debreceni egyetem szociálpedagógia szakos hallgatójaként gazdaságtant és kommunikációt is tanultam a Kodolányi főiskolán, azaz három szakot végeztem egyszerre. De élveztem a sűrű éveket! Azt sem bántam meg, hogy a családom és a barátaim unszolására, akik szerint nagyon szépen beszélek, jelentkeztem Lőrincz Gabriella médiaiskolájába is. Hálás vagyok a tanáraimnak, mert egészséges önértékelésre neveltek – korábban csak a református gyülekezetben mertem szavalni vagy felolvasni –, aminek hatására beállítottam a három diplomámmal és a referenciavideómmal a kerületünkben működő Szív TV szerkesztőségébe, hogy ott szeretnék munkát. És lám, protekció nélkül is sikerülhet: tizenkét éven át dolgoztam műsorvezetőként, méghozzá nagyon sokat!

Detti még a férjét is a tanulásnak köszönheti, hiszen az édesanyja gondterhelten mesélte egy kolléganőjének, hogy fizikatanár kellene az érettségiző lányának, mire a kolléganő készségesen felajánlotta a fiát, az ELTE fizikus hallgatóját. Vonakodva ment az első órára, aztán meglátták egymást, és eldőlt a sorsuk… Detti, aki a szavak embere, és a két évvel idősebb Attila, aki a számoké, úgy talált egymásra, mint zsák a foltjára… Dúlt a szerelem, s ő érettségi után a szülei áldásával utazott Attila után Heidelbergbe, ahol a fi ú németül tanult az egyetemen. Szegények voltak, mint a templom egere a kilencvenes évek német fiatalságához képest, de ez nem akadályozta őket abban, hogy a tanulási idő lejárta után bejárják Franciaországot, Olaszországot, Ausztriát – stoppal. Ekkor jöttek rá, imádnak kettesben csavarogni, s ezt a szokásukat később is megőrizték.

– Egy kicsi, ötven négyzetméteres, 17. kerületi házban kezdtük a közös életünket – emlékezik Detti. – Tudtuk, hogy össze fogunk házasodni és sok gyereket akarunk, de eleinte a jövőnk megalapozása és az utazásaink voltak fontosak. Hiába dolgoztunk különböző területen – Attila egy nemzetközi cég szoftverfejlesztője lett –, mindig megértettük egymás vágyait. Például ő azt is támogatta, hogy egy időre kikapcsolódjak az állandó pörgéssel járó televíziós munkámból, és megpályázzak egy fél éves tanári állást New York államban. Megfeleltem a felvételin, s mire észbe kaptam, már az iskola igazgatónője, egy kedves (és hatalmas) fekete asszony ölelgetett egy amerikai buszmegállóban. Nemzetközi tanári kar foglakozott a szegény fekete kisgyerekekkel, rengeteget dolgoztam, de élveztem minden percét. A fél év leteltével Attila utánam jött, s szokásunkhoz híven ismét kettesben csavarogtunk. No, ekkor, Amerikában utazgatva döntöttük el, ideje az esküvőnek és az első gyereknek!

A cikk folytatását a Nők Lapja 2018/10. lapszámában olvashatjátok el. A magazint március 7-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: V. Kulcsár Ildikó

Fotó: Bielik István