A hentes, a király és a vándorszínész - Közeli Hegedűs D. Gézával

Akár egy pesti vándorszínész: nem autóval, hanem kerékpáron járja a várost, a rossz időre való tekintettel gyalog, illetve buszon érkezik a találkozónkra. Fiatalos, vagány, hátán a hátizsákjával, a feje búbjára felcsavart varkocsával. Tele van energiával, elképesztő a munkabírása. Vadas Zsuzsa interjúja.

Hegedűs D. Géza

– Egyike vagy nemzedéked legfoglalkoztatottabb színészeinek, szinte naponta játszol, közben rendezel, harminc éve tanítasz a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, amelynek rektorhelyettese is vagy, és sorolhatnám még jó néhány szakmai tisztségedet. Hogyan fér bele mindez a napi huszonnégy órádba?

– Úgy osztom be az időmet, hogy beleférjen. Ide már az egyetemről jövök, innét megyek úszni, onnét a Lendvay utcai Ódry Művészotthonba, ahol idős színész- és operaénekes kollégáim műsoros délutánjának én leszek az egyik meglepetésvendége. Ez is része színházi létezésemnek, miután a MASZK Országos Színészegyesület elnöke vagyok. Az egyesületünk feladata többek között az idős és rászoruló színészekre való odafigyelés, valamint a pályakezdő fiatalok támogatása. Este pedig játszom a Tévedések vígjátékában.

– Harmincévesen majdnem feladtad a színészetet; gyerekorvos akartál lenni. Miért?

– Már nem emlékszem. Talán volt egy kudarcos bemutatóm, és azért gondoltam a gyerekorvosi pályára, hogy ott talán jobban kiélhetem az emberbaráti vágyaimat. Ekkor hívott telefonon Keres Emil, a Radnóti Színpad néhai igazgatója, hogy felkérjen Görgey Gábor Ünnepi ügyelet című kamaradarabjának főszerepére. Ki nem találod, mit játszottam: ügyeletes orvost, karácsony éjszakáján, és Pécsi Ildikó volt az ügyeletes nővér. A hitelesség kedvéért felkerestem Jakab Erzsike doktornőt, a Sportkórház gégészét, hogy avasson be olyan orvosi műveletekbe, mint a vérvétel, vagy a különféle műszerek használata. A bemutató sikere feledtette a színészi kudarcomat, többé már nem akartam orvos lenni.

– Mi ebből a tanulság?

– Hogy ne essünk pánikba, ha rosszul mennek a dolgaink. Bőven kijut belőlük a mi mesterségünkben, de mindig akad hozzá mentőkötél is, erre kell gondolni. Ennek a sikeres orvosi alakításomnak volt egy aranyos hozadéka. Mensáros Laci bácsi jó barátja volt Görgey Gábornak, és eljött a bemutatóra. Utána gratulált, és legnagyobb meglepődésemre ebédre hívott, a Royal Szálló Ízek utcájába. Akkor az nagyon elegáns hely volt. Azt is közölte, hogy fontos mondanivalója van a számomra. El nem tudtam képzelni, mi lehet az, szorongva vártam, hogy mondjon végre valamit. Laci bácsi nem zavartatta magát, jóízűen, lassan, élvezettel evett, csak ezután adta tudtomra, minek köszönhetem nagyvonalú vendégszeretetét: „Kisfiam, azért szerettem volna találkozni veled, mert láttalak a darabban. Nagyszerű voltál, korosztályod egyik kimagasló alakja vagy. Csak annyit szeretnék tőled kérni, hogy ne a Latinovitsot és ne a Darvast utánozd, hanem engem”. Volt ebben szellemes önirónia, de azért komolyan is gondolta, hogy rá is figyeljünk. Nagy egyéniség volt, összetéveszthetetlen, ennélfogva utánozhatatlan is.

– Mit hoztál magaddal a gyerekkorodból, nagyapád mozijából?

– Mindent, ami színház és film. Édesapám Ibrányban, a szülőfalumban tanított, később a művelődési ház igazgatója lett, és imádta a színházat. Hegedűs nagyapám ugyanitt volt malomgépész, és részvényesként vezette a malmot. Amikor a nagy gazdasági világválság hozzánk is elért – a 20-as évek táján –, a malomipar összeomlott, de a nagyapámat nem temette maga alá. Eladta a malmot, és mozit épített a házuk mögé. Felismerte, hogy az ibrányiak akár tíz kilométert is hajlandóak gyalogolni – oda-vissza ötöt-ötöt – a szomszéd településre, és még fizetnek is érte. Malomról mozira váltott, a csődből sikert kovácsolt, még az államosítás után is mozigépész maradhatott a saját mozijában. Ennek én voltam a legnagyobb haszonélvezője. Minden filmet megnéztem, amit a háború után vetítettek nálunk. Így ismerkedtem meg a híres magyar színészekkel és rendezőkkel, előbb távolról, mozirajongó kamaszként, később személyesen, kollégaként.

– Aztán eljött az idő, hogy nézőből szereplő legyél. Miben filmeztél először?

Hegedűs D. Géza válaszát és az interjú folytatását a Nők Lapja 2018/9. lapszámában olvashatjátok el – a magazin február 28-tól kapható az újságosoknál.

Szöveg: Vadas Zsuzsa

Fotó: Dömölky Dániel