Lendületben a szánhúzó kutyák - Riport egy magyar női kutyafogathajtó udvaráról

Bár hazánkban egyre enyhébbek a telek, a szánhúzó kutyák versenye mégis virágzik, csak éppen szán helyett kocsit, biciklit vagy rollert húznak az állatok. A női kutyafogathajtók között van már saját Európa-bajnokunk is, az ő udvarán tizenhat husky szaladgál. Pór Attila riportja.

szánhúzó kutyák

Kutyafogathajtó verseny Ballószögön. A tábor vonyítástól, nyüszítéstől, ugatástól zeng: a lakókocsik mellé, a „pihenőállásba” kikötött szibériai huskyk érzik, hogy közeledik a rajtjuk. Mellettük egy család készülődik a versenyre. Varga Zoltánné, Hajnalka négyes fogattal és háromkerekű kocsival megy, a vezérkutyáját Happynek hívják, őt követik majd a többiek. Kedvencei otthon sose ásnak, most mind a négyen gödröt kapartak maguk elé. A harmadik kutya vékonyabb.

– Nagyon félős, csak Hajnival kommunikál, ő a mindene – mondja Varga Zoltán.

– Azért dolgozik, hogy örömet szerezzen neki, meg legyen dicsérgetve, szeretgetve. Egy simogatásért bármit elcserél. Ha adom neki a húst, és Hajni hívja, inkább hozzá szalad. Igaz, én nem is nagyon szólok hozzájuk, hogy ne engem szokjanak meg, Hajni maradjon a falkavezér.

MENNÉNEK AZ ORRUK UTÁN

Hajnalka sisakot és kesztyűt húz, a biztonság kedvéért az övére akaszt egy pórázt is, hogy szükség esetén ki tudja kötni a kutyákat.

– Egyszer használtam eddig, Ausztriában – mondja. – Négy kutyával indultam, és csak kint derült ki, hogy a pici itthon összemart a másikkal, addig nem vettük észre. Száz méter után elkezdett sántikálni, és ahogy lelassított, összegabalyodtak a kötelek, meg kellett állnom. Amíg elrendeztem őket, kikötöttem a fához a kocsit. Másnap már csak három kutyával álltam rajthoz. Bekötik a kutyákat a hámba, és amíg várniuk kell, a lakókocsihoz rögzítik a fogatot. Az állatok olyan erősen rángatják a lakóautót, hogy az ide-oda billeg.

A kutyákkal a rajtvonalnál már nehéz bírni, ha túl korán érkeznek oda, annak az a veszélye, hogy fölugrálnak, és összekeverednek a kötelek. A versenyzők percenként startolnak. Hajnalka következik. A „kilövés” előtti másodperceket hangos sípszó jelzi. A fogat kirobban.

– Hop, hop, hop! – kiált utánuk a férje.

A tábor körül kell futniuk, a táv több mint hat kilométer. Az első kereszteződésnél az állatok egy pillanatra megtorpannak, eltévesztik a kanyart, valaki kutyát sétáltatott arra, annak a szagát érzik. A tábor másik végében várjuk őket, ott a cél, a szervezők ott jegyzik a futamidőt. Néhány méterre egy üstben tea fő. Az egyik sporttársnak, egy idősebb, szemüveges férfinak minden befutóhoz akad néhány szava. Ilyeneket mond:

– Elképesztő gyorsak voltatok. Nincs azon a biciklin fék?

– Figyelj, ebbe még egy kerékcsere is belefér, pihenjetek.

– Tipegnek ezek a kutyák, hallod?!

Az egyik versenyző így dicséri a lihegő kutyáit:

– Te jól mentél. Te meg hagyd a kötelet, bumburnyák! Zoltán hosszú percekig feszülten figyeli, mikor bukkan fel a felesége a fák között. Ahogy meglátja, hosszú füttyökkel buzdítja a kutyákat, majd kiabál nekik: „Gyere hamar!”

HETVEN SZÁZALÉK A KUTYA

Hajnalka lánya, Alma még kicsi volt, amikor 2013-ban megkapta az első huskyját, ám az állat gyorsabban nőtt, mint a gyerek, és valahogy csillapítani kellett a kutya mozgásigényét. A család megnézett egy fogathajtó versenyt Dunaharasztiban, és onnan már újabb kutyákkal mentek haza, vettek egy háromkerekű kocsit is. A magyarpolányi házuk udvarán ma tizenhat huskyt tartanak. Hajnalka 2016-ban Ausztriában Európa-bajnok lett, tavaly – törött lábbal – másodikként végzett. (Futás közben törte el a bokacsontját.) A sportban a kutya és az ember összhangja, a köztük lévő kölcsönös bizalom és szeretet nyűgözi le.

– Hetven százalék a kutya, húsz százalék a versenyző, tíz a felszerelés – árulja el a siker receptjét. – Ha nem húznak, hiába lököm, tolom őket, nem futnak gyorsabban. De a gazdának is sokat kell futnia, súlyzóznia, bicikliznie, mert ha nincs levegője, nincs a lábában erő, nem tud segíteni a kutyáknak azzal, hogy az emelkedőn ő is löki a kocsit.

A teljes cikket a Nők Lapja 2018/8. lapszámában olvashatjátok el – a magazint február 21-től keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Pór Attila

Fotó: Szász Marcell