Luke Skywalker visszatér – Sztárinterjú Mark Hamillel

Hét gyerek közül ő az egyik, s bár nem volt sok pénzük, nem voltak szegények. Mármint – túl szegények. Mert arra azért nem telt, hogy Mark egyetemre járjon, ha nem dolgozik mellette. Ezért pincér volt, takarított, minden munkát elvállalt, hogy továbbtanulhasson – és a többit halljuk tőle. Návai Anikó interjúja.

Mark Hamill

– Mivel foglalkozott az apukád?

– A haditengerészetnél kezdte mint tengerész, a háború után beiratkozott a főiskolára, tiszt lett, és felküzdötte magát egészen a hadnagyi rangig. 10 ezer dollárt keresett egy évben, de akkor az még tisztességes pénz volt, el lehetett belőle tartani hét gyereket.

– Tényleg olyan nehéz volt neked elkezdeni az önálló életet?

– Amikor leérettségiztem és elköltöztem Los Angelesbe, havi 55 dollárba került a lakbérem, de a suli mellett nem volt könnyű részmunkát találnom. Mondjuk a lakás se volt valami jó, lyuk itt, lyuk ott, még jó, hogy Dél-Kaliforniában alig esik az eső. Szerencsémre volt egy fügefa a kertben, roskadozott a gyümölcstől, volt mit ennem. Egy fagyizóba vettek fel, aztán meg egy gyorsbüfébe, de dolgoztam az Associated Pressnél is – na nem mint újságíró! Én takarítottam a raktárt. Még sapkát se kaptam, hogy legalább legyen újságíró-jelvényem. El voltam kámpicsorodva. Aztán takarítottam a főiskolán, ablakot pucoltam… így szedtem össze a megélhetésre a pénzt.

– És amikor befejezted a színművészetit, könnyebb lett?

– Persze! Bár színészi munkát ritkán kaptam, de a munkanélküli irodán keresztül már nem küldtek ki takarítónak, tudomásul vették, hogy állástalan színész vagyok… és ha nem kaptam meg a munkát a válogatáson, kéthetente 70 dollár ütötte a markomat. Ez volt a fordulópont. Mert akkor jöttem rá, hogy a testem egyik fele már színész, csak a másik takarító… és ha nincs színészmunkám, bolti eladónak meg pattogatottkukorica-árusnak közvetített ki a munkanélküli iroda. Ez már komoly előrelépés, nem igaz?

– Aztán jött a Csillagok háborúja (eredeti címén: Star Wars – a szerk.). Sokan pályáztatok a szerepre?

– Oh, szerintem George Lucas az összes korombeli kétlábút megnézte, aki Los Angelesben él. Nem érdekelte, milyen színészi munkáim voltak előtte. Még New Yorkból, San Franciscóból és Londonból is jöttek kollégák. És fogalmam sincs, miért engem választott.

– Mennyit kellett edzened a szerephez?

– Nem voltam ügyetlen, sőt. Könnyű dolguk volt velem a kaszkadőröknek, nem kellett sokat bajlódniuk velem.

– Mennyire változott meg az életed a filmtől?

– Körbejártam vele a világot, ez óriási változás volt. A magánéletem nem változott szinte semmit. Ugyanazok a barátaim, ugyanúgy élek. Az ember azt hinné, hogy nagyot fordul a világ azzal, akinek így az ölébe hullik a szerencse, de érdekes, hogy egy kicsit sem.

– Azért sokat kerestél, nem? Mit csináltál azzal a sok pénzzel?

– Befőttesüvegekbe tettem és az ágy alá dugtam! Hát igen, George Lucas adott nekünk, színészeknek egy kis százalékot a profitból, ami elég nagyvonalú dolog tőle. Hogy mit csináltam a pénzzel? Házat vettem, hogy ne kelljen bérelnem. De nem Los Angelesben, hanem északon, majdnem Santa Barbara környékén. Imádom a természetet, vannak kutyáim.

A teljes interjút a Nők Lapja 2018/6. lapszámában olvashatjátok el – a magazin február 7-től kapható az újságosoknál.

Szöveg: Návai Anikó

Fotó: Profimedia