Az első kéznyújtás – Megváltozott munkaképességű emberek és sérült gyerekek találkozása egy különleges napon

Koronczay Lilla különleges riportja egy különleges napról.

gyerek

Igazán megható gesztusnak lehettem tanúja minap. A megváltozott munkaképességű és fogyatékkal élő embereket foglalkoztató vállalat, az ERFO meghívta az Egyesület az Inklúzióért (a MagikMe játszóterek kitalálói) alapító tagjait, hozzák el sérült gyerekeiket az üzemükbe. Hadd lássák a kicsik, milyen lehetőségek nyílnak majd előttük felnőve. A találkozó sikere megkérdőjelezhetetlen. Győződjenek meg róla!

Az ERFO Dózsa György úti telephelyére belépve nagy nyüzsgés fogad. Ma állították ki az előcsarnokban a Tehetségalap Pályázaton induló munkatársak alkotásait. Kerekesszékesek gurulnak az asztalok körül, két Down-szindrómás lány élénken mutogat a tárgyakra. Meglepő kreativitásról árulkodnak. Van itt a gyufaszálakból épített rókától az üvegzománcképen át a szalmából font macifiguráig minden…

– És ez még semmi! – fog karon a vállalat kommunikációs igazgatója, Radnai Tamás.

– Egy vak kollégánk elképesztő alakzatokat tud csavargatni lufiból, és akad egy vak motorosunk is, aki Guinness-rekordot állított fel. A másság még nem jelenti azt, hogy valaki nem élhet teljes életet, és ne lehetnének hobbijai. Erre szeretnénk felhívni az üzem dolgozóinak figyelmét ezzel a pályázattal, és egyúttal motiválni is őket. Igyekszünk élhető munkahelyet teremteni, ahol mindenki jól érzi magát, mert megbecsült munkaerő, és emellett egyéb képességeit is kiteljesítheti. Igyekszünk felmérni az igényeiket, kezdve az akadálymentesítéstől a pszichés problémákig. Én magam tíz éve foglalkozom társadalmi felelősségvállalással. Nemrégiben felmentem a MagikMe Facebook oldalára, és találtam ott egy kérdőívet. Rokonszenves volt a kezdeményezés, kitöltöttem. Majd felhívtam az egyesületet telefonon, és felajánlottam nekik egy családi üzemlátogatást. Nyilvánvaló volt, hogy közösek a céljaink: érzékenyebbé tenni a társadalmat fogyatékkal élő társaink problémáira. És ezt már gyerekkorban el kell kezdeni! Ez lesz az első kéznyújtás köztünk…

EGY SIMA, EGY FORDÍTOTT

Sietnünk kell, mert közben megérkeztek a vendégek. Három édesanya, az Egyesület az Inkluzióért alapító tagjai hozták el a gyerekeiket, pontosabban, mint kiderül, Flóráék nem fognak ideérni, mert orvoshoz kellett menniük. Sebaj, bőven elegen vagyunk egy üzemlátogatáshoz. Élő Fruzsina pszichológus, meseterapeuta az ölében fogja a súlyosan mozgássérült Jancsit, aki éppen az elénk tett finom süteményekből majszol. A többi gyerek, Lőrinc, Abigél, Miska és Vica egyelőre az üdítőkkel megrakott asztalok alatt bujkál. Mielőtt elkezdenénk az programot, kifaggatom Bokor-Bacsák Györgyi gyógypedagógust az egyesület céljairól. Ők a férjével két egészséges gyereket nevelnek.

– Mi úgy hívjuk őket, „sima gyerekek” – helyesbít az édesanya.

– Vagyis semmilyen speciális igényük nincs. A sérült gyerekek elnevezése pedig az egyesületen belül „fordított”. Mert mi nem úgy képzeljük el az épek és az egészségesek integrációját, mint akiket csak úgy egymás mellé raknak, hanem úgy, mint ahogy a kötésben következik, természetes módon: egy sima, egy fordított. Arra szövetkeztünk, hogy lehetőségeket, alkalmakat teremtsünk a találkozásra, az együttműködésre a simák és a fordítottak között, mert úgy tapasztaltuk, Magyarországon erre nagy szükség van. Az emberek nem elég toleránsak sérült embertársaikkal, tele vannak előítéletekkel, rossz beidegződésekkel, de legalábbis nem tudják kezelni ezeket a helyzeteket. Mi azonban, részben, mert magunk is nevelünk sérült gyerekeket, szeretnénk segíteni a fordított gyerekeknek és a szüleiknek, hogy emelt fejjel járhassanak. És a társadalomnak is, hogy elhiggyék: így kerek a világ! Hogy a simák és a fordítottak végre meg merjék szólítani egymást, hogy értsék a másik helyzetét, hogy ne ijedjenek meg, ne jöjjenek zavarba, hanem meglássák a másikban azt, ami ugyanolyan, mint ők. Ezért járunk érzékenyítő előadásokra, adjuk át az információinkat, kérdezünk, felelünk, beszélgetünk. A cél az, hogy már az óvodába indulás előtt természetes legyen a gyerekek számára, hogy a világ sokszínű, és mi is sokfélék vagyunk benne. Erről szól ez a mai nap. Bár a mi gyerekeink hozzá vannak szokva, hogy a világban mindenféle ember létezik, hiszen a három család összejár, mégis. Fontos, hogy találkozzanak a valósággal.

A cikk folytatását a Nők Lapja 2018/1. lapszámában olvashatjátok el. A magazint január 3-tól keressétek az újságosoknál!

Szöveg: Koronczay Lilla

Fotó: Majoros Árpád