Te milyen nyelve(ke)t beszélsz?

Végigsöpört a hazai sajtón az a felmérés, amely szerint Európában mi vagyunk a sereghajtók az idegen nyelvek ismerete terén, a magyaroknak ugyanis csak 37 százaléka beszél más nyelvet is. A szégyenkezés és a bűnbakok keresése mellett megjelentek a témával kapcsolatos régi viccek, felmerült pár új szempont, majd két nap múlva már el is felejtettük az egészet. Pedig a kérdéssel mindannyiunk érdeke foglalkozni.

A gyerekeim születése előtt nyelvtanárként dolgoztam. Tanítottam általános iskolában és gimnáziumban, nyelviskolában és cégeknél, voltak magántanítványaim minden korosztályból. Láttam, mekkora ereje van a magabiztos nyelvtudásnak, hogy mennyire élvezi mindenki, ha beszélgetni tud egy külföldivel, vagy érti az amerikai filmek poénjait, a slágerek szövegét. De láttam azt is, mennyire frusztrálja a gyereket és a felnőttet egyaránt, ha úgy érzi, lemaradt a többiek mögött. A nyelvtudás és nyelvtanulás fontosságát nemcsak közmondások bizonyítják, hanem felmérések is. Az egy dolog, hogy az ember könnyebben elboldogul nyaraláskor, hogy tájékozottabbá válik, ha idegen nyelven is olvas híreket, és bátrabban köt ismeretségeket külföldiekkel, de a munkaerőpiacon is jobb esélyekkel indul. Egy 2013-as kutatás szerint azok a munkavállalók, akik az országuk átlagához képest jobban beszélnek angolul, 3050 százalékkal többet keresnek, mint az azonos képesítéssel rendelkező társaik, akik nem beszélik jól a nyelvet. A nyelvtanulást és -gyakorlást persze nemcsak az anyagi érdekek motiválhatják, hanem a szellemi jóllétünk is: bármilyen új dolog elsajátítása ébren tartja az agyat, és segít megakadályozni, késleltetni az időskori elbutulást.

MI VAN A SZÁMOK MÖGÖTT?

A fent említett kutatást az Eurostat végezte, ebből kiderül, hogy a magyar 25–64 éves lakosság körében 37 százalék beszél legalább egy idegen nyelvet, ezzel utolsók vagyunk az unióban. Az EU átlag 66 százalék , a sort Luxemburg vezeti 99 százalékkal. Az első idegen nyelv a legtöbb uniós országban, így hazánkban is az angol. A statisztika elkeserítőnek tűnik, de fontos belesni a számok mögé. Több országban történelmi okai vannak a kétnyelvűségnek. Luxemburg például annyira kicsi, hogy a lakosoknak saját érdekük, hogy a luxemburgin kívül németül vagy franciául beszéljenek. Szlovákiában idegen nyelvnek számít a sajátjukhoz rendkívül közelálló cseh, ahogy a balti államokban is nyelvtudásnak számít az orosz. A germán, újlatin és szláv nyelvek beszélői könnyedén mondhatják azt, hogy beszélik valamelyik másik, saját nyelvcsaládjukba tartozó nyelvet, hiszen ha nem is tanulták azt iskolákban, mégis megértik, és bizonyos szinten elkommunikálnak. A 2012-es felméréshez nem tartozott semmiféle teszt, 27 országban 26 751-en válaszoltak a kérdezőbiztosoknak a saját anyanyelvükön arra az egyszerű kérdésre, hogy „Beszél ön idegen nyelvet?”. Kérdés, hogy milyen szinten kell tudni ahhoz, hogy erre igennel feleljünk. Mátyás Anikó, a miskolci Favorit Nyelviskola vezetője szerint mi, magyarok egyértelműen alulértékeljük magunkat, amikor ezt a kérdést halljuk.

– Meggyőződésem, hogy ez az élet más területein is így működik, de a nyelvtudással kapcsolatban széleskörű rálátásom is van a problémára. Amikor az első órára megérkezik a diák – akár felnőtt, akár iskolás –, hajlamos azt mondani, hogy ő kezdő szinten van. Ehhez képest hamar kiderül, hogy rengeteg dolgot tud. A nőknél még jobban tetten érhető ez a jelenség. Mi számít nyelvtudásnak? Már az is, ha valaki tud pár szót, vagy csak az, ha anyanyelvi szinten beszél? Szerintem az előbbi meghatározás még mindig jobb, mert önbizalmat ad, hogy merjen kommunikálni, megszólalni. Ha valaki magát úgy határozza meg, hogy ő nem beszél németül, akkor nem fog németül kérni egy pohár vizet, pedig ez a szókincsét tekintve könnyedén menne. Ha valaki nem mer idegen nyelvi környezetben megszólalni, annak nem feltétlenül az az oka, hogy nem tud annyit, amennyit kellene, hanem egyszerűen erős benne a gátlás. Sokan félnek idegen nyelven beszélni, de jól értik azt, amit a többiek mondanak, vagy az írott szöveget megfelelően tudják értelmezni, mégis, amikor azt kérdezik tőlük, hogy beszélnek-e az adott nyelven, akkor nemmel felelnek. Az olaszok például az alig pár szavas szókincsükkel is úgy érzik, hogy beszélnek angolul, és gátlások nélkül mondják is a magukét, próbálják magukat megértetni. Ez jellemzően sikerül is nekik, tehát jogosan érzik úgy, beszélik a nyelvet. Ezzel szemben sokkal nehezebb azoknak, akik a tökéletességre törekednek mind nyelvhelyesség, mind kiejtés terén, és az anyanyelvi szinten beszélőkhöz mérik magukat, éppen ezért meg sem mernek mukkanni.

….

A téma további érdekességeket tartogat, ne hagyjátok ki a folytatást a 2017/23. Nők Lapja 16. oldalán!

Szöveg: Jónap Rita

Fotó: Thinkstcok