A zenészek kimennek a színpadra, a taps dübörög. Révész Sándor meghajol. Mosolyog, szeme a régi, csupán hajába vegyülnek ősz szálak, arcán ott a korához illő élet rajzolta néhány vonal. A gitár megpendül, és szól a hang, a régi hang, Révész úgy énekel, mint amikor a Kölyök nevet kapta.